Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Atyánkfia szeret dúdolni, fütyörészni is, bár utóbbi - barátai szerint - inkább csak sittyegés, egyfajta kevercse füttynek-dalnak. Családi vonás, genetikai örökség, üti el, hisz' anyja is mindig énekelt varrás, vasalás közben, legtöbbször a Hadd menjek Istenem mindig feléd... kezdetű dicséretet, néha meg egy sok versszakos népéneket, idézve leánykora boldog napjait.

Apja is dúdolgatott favágáskor, permetezéskor, passzítva a ritmust a fejszesuhintáshoz vagy a nyomókar metronómjához. A Harangoznak a mi kis falunkban... volt a nyitány, ilyenkor fényesedő lélekkel gondolt a határon túl hagyott szülőföldre, majd sóhajtva szállt a  Darumadár fenn az égen...  Csak úgy sorjáztak a szebbnél szebb nóták, ma már alig ismert dalok. A gazdag repertoár végére pedig szépen elfogyott a nagy farakás vagy a több száz liter kiszórni való.

Múlt tavasszal azon kapta magát atyánkfia, kilépve az utcán, olyan menetelős szép időben, hogy dúdol: Drága föld, szülőhazámnak földje! Másszor a Rontása tört ránk a zúgó viharnak... dallamára mozdultak lábai! Az A folyóra ráhajolt a gyönge fűzfa ága... mélabús ukrán dal meg egy szomorú-szürke őszi napon jött elő! Mindannyiszor zavartan nézett körül, hallja-e valaki? Mi történt?

Bizony, döbbent rá időtelve, ezen opuszok voltak gyermekkorának kötelezői, az iskolai énekkar slágerei, seregszemlék díjnyertes számai, százszor és ezerszer gyakoroltatva, hogy "álmodból felkelve is tudd"! Így aztán - keresztyén szülők, presbiter nagyapa, református kollégiumi neveltetés ellenére is - egy életre belerágta magát a lélekbe a Fel vörösök, proletárok..., a Szövetségbe forrt szabad köztársaságok... meg az Amúri partizánok!

Karácsony táján nem várt, régi öröm járta át újra atyánkfiát, mikor, andalogva, épp hazafelé menet, egyszer csak a Krisztus urunknak áldott születésén..., majd a Csöndes éj... andantéja szólalt meg benne halkan, zsongva. Legutóbb meg - vette észre - kislánya, lépésük ütemére dúdolta: Vezess Jézusunk, véled indulunk.

Ünneplőbe öltözött lélekkel várja hát az új tavaszt!

 

Megtekintések: 325

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt v.lvg.Márk Gábor Viktor Június 30, 2011, 12:51pm

   Íme, ragyogó példája annak hogy apróságból is lehet nagyot alkotni. Szinte hallom a sittyegést,látom a szőllölevélen lassan fehéredő permetlevet... Ez "A" művészet, így leírni a "semmiséget"!

                    Gratulálok!  Gabipapa

Hozzászólt Ozsváth Sándor Május 27, 2011, 8:14pm
Kiegyensúlyozott embernek tartom magamat :-)
Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Május 27, 2011, 8:08pm
Azt hallottam, hogy a lelkileg kiegyensúlyozott emberek szoktak dúdolgatni...
Hozzászólt Cseh Tamás Május 12, 2011, 3:00pm
Gratulálok!
Hozzászólt Ozsváth Sándor Május 11, 2011, 7:18am
Dehogyis, kedves Anna! "Csak" jó nevelést kapott - tudományosabban: jó közegben szocializálódott...
Hozzászólt Dömösi ( szovátai-Szász) Anna Május 11, 2011, 1:30am
Magam is ezen kapon magam,hogy mindenrol egy nepdal,gyermekdal,nota de reformatus enekeink is- csillannak fel a nap kulombozo szakaszaban.Vajon ez mar az oregseg jele?
Hozzászólt Aczel Aniko Május 10, 2011, 6:17pm
mintha magamrol olvastam volna... Koszonom :-)
Hozzászólt Ozsváth Sándor Május 10, 2011, 3:05pm
Régi tisztelője vagyok Farkas Árpádnak (a nyolcvanas évek elején több versét is mondtuk, Szilágyi Domokos meg Szőcs Géza voltak még nagy kedvenceink), de erre a költeményére nem emlékszem. Köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmemet!
Hozzászólt Fekete Erzsébet Május 10, 2011, 10:32am

Az írásod  Farkas Árpád azonos című versét idézte fel bennem. Hadd áljon itt, engedelmeddel!

Farkas Árpád - Dúdoló

Havazás lennék, lengőn áldó,

gyűrött arcokra, földre szálló,
vigasztaló-nagy csöndes ének,
lélegzete a mindenségnek.
 
Havazás lennék, mintha volna
kedvem és pénzem annyi hóra,
mellyel ember ily hitvány bőrben
havazhat egész esztendőben.

Lassún, mint akit nem is kérnek,

lennék Föld felett lengő ének,
egy szál ingben is elringatnám,
elmúlásommal sem ríkatnám.

Lennék mindenség ingecskéje,

öltözködnék a szegénységre,
ne üssön át az éjszakákon
vacogó lélek, fázó álom.

Havazás lennék, lengőn áldó,
gyűrött arcokra, földre szálló,
csitítgató is ott, hol láz van.
Méltóságos a pusztulásban.

Hozzászólt Tóth Attila Május 10, 2011, 6:55am

   Nagyon jó.Magam is hithű református vagyok.Engem is felvidítanak ezek a gyönyörü egyházi és világi énekek.

Mikor egyedül vagyok, én is szoktam dúdolgatni.

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek