Szólj hozzá !

Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Május 9, 2011, 9:34am

Ez az üzleties szemlélet sajnos nagyon megerősödött az elmúlt húsz évben, sokan vannak, akiknek csak ilyen srófra jár az agya, bármiről is legyen szó... A család és az iskola között nem ilyen jellegű partnerkapcsolat volna kívánatos.

A "fordítva nevelés" példáit üdvözölni kellene. Azt jelenti, hogy mindig van lehetőség a visszatérésre.

Hozzászólt Bálint Mária Május 9, 2011, 12:13am

Köszönöm Magdolna a jókívánságokat. Mivel Kline amerikai, az ő gondolatai az (ottani) demokráciára szabottak. Meg talán a mienkre is, amikor az iskoláról az a felfogás járja, hogy a szülő a megrendelő, az iskola meg a szolgáltató.

Hozzászólt Ozsváth Sándor Május 8, 2011, 1:09pm

A "fordítva nevelésnek" szép példáit látom manapság! Kislányom református iskolába jár, idén konfirmált, s - emiatt is - gyakran részt veszek különböző iskolai alkalmakon, egyházi eseményeken.  A szülők között sok olyat látok, aki bár az elmúlt világban szocializálódott, de mára, gyermeke hatására-példájára meglepő változáson ment keresztül (megkeresztelkedett, esetleg már konfirmált is, istentiszteletre jár, egyházi énekkarban szerepel stb.). A nagyszülők újraaktivizálódásáról nem is beszélve!  Azt hiszem ez az út is járható, de megismétlem: Államilag támogatott - ilyen szemléletű! - új  iskolarendszer nélkül nem fog menni...

Hozzászólt Boros Magdolna Május 8, 2011, 10:53am

Kedves Mária!

Sokan gondoljuk úgy, hogy szülők nélkül nem lehet reformot végrehajtani az oktatásban. De a Rákosi- rendszer ezt sikeresen megtette.Pedig mást hallottunk otthon a szüleinktől, és épp az ellenkezőjét az iskolában.Sikerüket bizonyítja, pl. hogy generációk nem esküdtek templomban, nem kereszteltették gyerekeiket, nem ismerték azt a szót, hogy " Trianon "stb. Tudom, az egy diktatúra volt, de alapos munkát végzett! Ezzel nem kisebbíteni akarom a szülők felelősségét, hiszen valóban ők az oktatás-nevelés folyamatának egyik pillére.I

Látom, ma ünnepled születésnapodat. Isten éltessen! Adja, hogy sokáig kóstolgathassuk ezt a nagy gömböt!

Hozzászólt Bálint Mária Május 7, 2011, 4:06pm

Kline: Zseninek születtünk. Ő (is) arra a következtetésre jutott, hogy a szülők nélkül nem lehet reformot végrehajtani az oktatásban, sem kisebb, sem nagyobb közösségben (ország). Ez a probléma akkora gömb, hogy bárhonnan nehéz beleharapni.

Hozzászólt Ozsváth Sándor Május 5, 2011, 9:12am

Én is nagyon sajnálom a cserkészmozgom agionizálását (ne feledjük, a nyugati magyarság fiataljainak ez a legéletképesebb szervezete!), Legjobban a regöscserkészetre lenne szükség idehaza, mivel ők azok, akik népi kultúrával, magyar népdalokkal, történelemmel foglalkoznak - ráadásul élményszerűen! Így lehetne ebben az identitászavaros világban - többek között - egészséges hazafiságra, magyarságismeretre s magyarságtudatra nevelni gyermekeinket, fiataljainkat!

Hozzászólt Boros Magdolna Május 5, 2011, 8:46am

A cserkészekről már én ia akartam szólni egy korábbi beszélgetés kapcsán, amikor a kallódó fiatalok problémáját latolgattuk.Nincsenek közösségek, amelyek vonzó programot kínálnának a fiatalok számára.A cserkészeknek ebben  nagy szerepe volt (közösségformálás, kirándulás, természetvédelem, egymás segítése, tisztelete ).A rendszerváltáskor a mi településünkön is újraalakult ez a szervezet, még németországi cserkésztáborban is voltak a gyerekek.Sajnos,a vezető tanár elköltözése miatt ez a kezdeményezés befulladt (de szinte országszerte így történt). Nem volt, aki az ügyet kezébe vegye. Igazad van, a tanárok zöme " kivárás "-ra rendezkedett be,hiszen legtöbbjük a szocializmusban szocializálódott, felülről vártak valamiféle útmutatást. Úgy érzem, nálunk ez a mai napig így van, alulról jövő kezdeményezésről alig hallunk.Ez a társadalmi élet minden szintjére vonatkozik.

Hozzászólt Ozsváth Sándor Május 5, 2011, 7:35am

Kedves Magdi!  Közvetlenül a rendszerváltás után volt egy rövid időszak, amit bizony elszalasztottunk, illetve nem használtunk ki jó. Arról az időszakról beszélek, mikor igen sok iskolát visszaigényelt s vissza is kapott az egyház, valamint újraidultak olyan ifjúsági szervezetek-szerveződések, mint a cserkészet, a KIE stb.  A legnagyobb hiba ott volt, hogy mind az egyháziak, mind a cserkészek ott akarták folytatni, ahol annak idején - '48-50 körül - abbahagyták. Szimpatikus idős emberek nosztalgiáztak, amivel aztán az akkori kor gyermekei, fiataljai nem tudtak mit kezdeni. Az iskolák legtöbbjében is csak címerátfestés történt, maradtak a szocializmusban szocializálódott (és kontraszelektált!) régi tanítók, tanárok - néhány közülük hirtelen "megigazult", a többség kivárásra rendezkedett be, csak kevesen voltak olyanok, akik tiszta szívből s igaz hittel láttak egy új szemléletű oktató-nevelő munkához. Az egyháziak sem tudtak igazánból mit kezdeni a  helyzettel (ne feledjük, zömük szintén az elmúlt rendszeren szocializálódott!). Tanúképpen is állítom mindezeket, hiszen belülről ismerem a történteket!  Az elmúlt két évtizedben csak lassú elmozdulás történt, talán ezért vagyok türelmetlenebb a kelleténél, s ezért vannak komoly elvárásaim az új oktatási kormányzattal szemben - e téren is!

Hozzászólt Boros Magdolna Május 3, 2011, 11:40am

Bennem is munkálkodik valami hasonló,kiírni, kibeszélni kényszer.Meg is teszem néha a közvetlen környezetemben, de sokszor elhallgatok.Az emberek el vannak foglalva mindennapi gondjaikkal, nem foglalkoztatják őket ilyen kérdések.Elfásultak? Véleményem szerint inkább az utóbbi 60 év az oka. Leszoktattak bennünket a véleménynyilvánításról, kezdeményezésről, vállalkozásról, hiszen " állam bácsi" mindent elintézett helyettünk, megmondta mi a helyes.Nekünk csak alkalmazkodni, végrehajtani kellett,és vidáman dúdolni a mozgalmi dalokat. Most nem tudunk mit kezdeni a ránk tört szabadsággal, de felelősséggel is.Talán megtanuljuk?

Hozzászólt Ozsváth Sándor Május 3, 2011, 9:35am

A tagok megnyilatkozásait figyelve elég sok pedagógus van közöttünk! Ha az ovónőkók, a tanítók a tanárok, az egyetemeken-főiskolákon oktatók példát mutatnak, ha felhívják kis és nagy tanítványaik figyelmét mindarra, amiről itt most beszélünk, s ha a tanítás mellett nevelnek is (legfőképpen példamutatással, mint írtam volt), akkor már eindultunk a jó úton! S igaza van mindazoknak, kik állítják, hogy a gyermekeken keresztül szüleiket is nevelni lehet...

• ‹ Előző
• 1
• 2
• 3
• 4
• Következő >
• Lap