Szólj hozzá !

Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Május 3, 2011, 8:54am

Kissé restelkedve olvasom a dicsérő szavakat. Az a helyzet, hogy gondolataim leírásán túl vajmi keveset tudok tenni az ügy érdekében, mert nem tartozom semmilyen társasághoz, szervezethez. Ráhatásom a dolgokra alig több nullánál. Már az is jól esik, hogy kiírhatom magamból ami foglalkoztat, remélve, hogy talán valakinek felkelti a figyelmét, megmozgatja a képzeletét. (Vajon hányan járnak ide "olyanok" akik tenni is tudnának?)

Hozzászólt Boros Magdolna Május 2, 2011, 2:12pm

Kedves Zsuzsa!

Olyan jó gondolataid vannak, " iszom minden szavadat "! Úgy érzem hasonló gondolatok foglalkoztatnak  bennünket Érezzük, hogy sok minden nincs rendben, keressük az okokat, magyarázatot, kiutat.Sajnos kevés itt a lehetőség, hogy bővebben kifejthessük mondanivalónkat

Minden téren eltérített nemzedékről beszélhetünk s valóban hiába szűnt meg a tilalom, ha nincs mit folytatni.De ha felismertük a hiányokat, egy ici-picit magunk is tehetünk azok megszüntetésére. Hogy pl.a vallásos nevelésnél maradjunk,egy képes gyermekbibliát mesekönyv helyett is a gyerek kezébe adhatok, akkor is, ha nem vagyok meggyőződött hívő. Akár csak figyelemfelkeltésért, vagy,hogy választási lehetőséget adjak neki.Aztán más irányból is érhetik ilyen hatások és elindulhat valami.

Igazad van,valamilyen módon mindenkit meg kellene szólítani ( minél több helyről )!

 

Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Május 2, 2011, 1:05pm

Kedves Magdi!

Szerintem pótolhatók a kimaradottak, de az egyéni szándék sokszor kevés hozzá.

A mozgalmi dalokat jelképnek tekintettem. Azokról beszélek, akik ezeken a dallamokon nőttek fel, de a régieket nem ismerik, mert nem tanították meg nekik. Akik otthon, titokban, a szüleiktől sem tanulták meg. Nem szabad legyinteni rájuk, sokan vannak, talán nem túlzás, ha eltérített nemzedékekről beszélek.

Erre azt lehetne mondani, hogy mire várnak, most már szabad, itt a lehetőség, tessék, rajta! Ez jogos is, de nem egészen így működik a dolog. Hiába szűnt meg a tilalom, ha nincs mit folytatni! Akinek él az emlékezetében a régi dallam az szerencsés, de aki nem is ismerte, az nehezen fog átevezni érte a túlsó partra... Már az is nagy szó, ha egyáltalán képes átértékelni, felülírni a belevert tanokat... Ha képes rá, önálló tartást alakíthat ki magának (nagyon nehéz út!) ha nem, sodródik a csónakjában... Pedig lehet, hogy csak ici-pici segítségre, hívó szóra volna szükség: ez jöhet a családból, új közösségből, vonzó egyházi programok felől, amire "kívülállókat" is szívesen várnak... Lehetne sorolni... Valamilyen módon mindenkit meg lehet szólítani... És kellene is...

 

 

 

 

Hozzászólt Boros Magdolna Május 2, 2011, 10:21am

Sajnos, nálunk is így volt ez Magdi! Emlékszem engem is csak nehezen tudtak a szüleim hittan órára beíratni. Ment a nagy ellenagitáció!

Hozzászólt Boros Magdolna Május 2, 2011, 10:01am

Zsuzsának is igaza van. Sokan vannak, akik csak ezeken a mozgalmi dalokon nőttek fel, és most tanácstalanul keresnek valamit. Vajon pótolhatóak-e a kimaradottak?

Hozzászólt Ozsváth Sándor Május 2, 2011, 9:33am

A legjobb úton jár! Virágvasárnap konfirmált, majd már együtt úrvacsoráztunk... Nemrégiben jelentette be, hogy a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában szeretne továbbtanulni (ahol én is anno). Ugye, nem kell mondanom, hogy mennyire hálás vagyok érte az Úrnak.

Hozzászólt Boros Magdolna Május 2, 2011, 9:14am

Nem tudom megkérdezhetem-e, Számodra fontos, hogy kislányod vallásos érzelmű felnőtté váljon?

Hozzászólt Boros Magdolna Május 1, 2011, 9:25pm

Dúdolni valószínű mindnyájan szoktunk, leginkább önfeledten,sokszor magunk sem vesszük észre. Jön, csak úgy,  a mindenkori lelkiállapotunktól függően. De jó lenne, ha kislányodhoz hasonlóan, több fiatal dúdolná: Vezess Jézusunk, véled indulunk!

Hozzászólt Andre Ilona-Ibolya Április 30, 2011, 10:00pm

De vidám ez a dúdolós!

A suliban mi is minden reggel hazafias dalokat énekeltünk. Legtöbbször elnyekeregtünk egy szakaszt, és a tanárunk is intett, hogy elég, üljünk le.

Egy alkalommal az orosztanárunk, aki egyáltalán nem volt a szívünk csücske, ránk szólt, hogy egy kicsit vidámabban, lelkesebben énekeljünk. Lópor bennünk is volt: belevágtunk egy szép, lelkes nótába, aminek legalább öt szakasza volt, és azt harsányan, két szólamban, - majdnem mind énekkarosak voltunk -, minden refrént kétszer ismételve harsogtuk végig kb. 10 percen át, úgyhogy a szomszéd osztálytermekben sem lehetett elkezdeni a tanítást. És persze, hogy a protokoll szerint, a tanárnak is állnia kellett, amíg mi énekeltünk. Na, az a fancsali, keserves képe, ahogy minket hallgatott perceken át, no, az mindent megért. 

 

Hozzászólt Ozsváth Sándor Április 30, 2011, 7:26pm

Ne bánjátok, hogy nem ismeritek ez ukrán "népdalt", mely a második világháború "hőseinek" himnikus megéneklése céljából került el hozzánk (is), hasonlóan a blogban említett többi örökbecsűhöz! Én még a Rákosi-korszakban kezdtem az iskolát. Elsős tanító nénim asztalának egyik sarkán Lenin, másik sarkán pedig legjobb magyar tanítványának porcelán mellszobrocskája állt... A folytatás már csak olyan "tovább is van, mondjam még"-lenne. Nem terhellek vele benneteket.

 

• ‹ Előző
• 1
• 2
• 3
• 4
• Következő >
• Lap