Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Dunakrimi
A Dunát mindenki ismeri, vele kapcsolatban lelki struktúránk, képzettségünk, átélt élményeink, vagy egyszerűen csak pillanatnyi hangulatunk függvényében különböző asszociált fogalmak jutnak eszünkbe, mint: ulmi székesegyház, a Duna Regensburgnál árad. Kék Duna keringő, Lánchíd, Vaskapu.
Legtöbbünk a Dunát "egy" európai folyónak, kevesebbünk pedig "az" európai folyamnak tartjuk. Elemista korunkból még megmaradt emlékezetünkben, hogy a Duna a Fekete-erdőben ered, de ezzel nagyjából be is fejeződtek a Felső-Dunával kapcsolatos ismereteink. Pedig érdemes többet megtudni róla - ha lehet a helyszínen, ha nem akkor legalább fényképek és olvasmányok segítségével.
Már útjának első 50 km-én sok izgalmas kérdés adódik múltjával, forrásá(i)val valamint bizonyos helyeken való elszivárgásával kapcsolatban. A felmerülő kérdések megválaszolására a krimikhez hasonlóan nyomozásra van szükség. Kezdjük el együtt a nyomozást!
Hol a Duna forrása?
A Fekete-erdőben - jöhetne a spontán válasz, viszont a Feketeerdőről tudjuk, hogy észak-dél irányban 160 km hosszan, nyugatkelet irányban pedig váltakozóan 30-50 km szélességben terjed ki.
Egyáltalán - majd az elkövetkezőkben látni fogjuk - a kérdést így feltenni helytelen. Lássuk előbb a vitathatatlan tényeket. Furtwangen városkától északnyugatra, légvonalban mintegy 7 km-re, a tengerszint feletti 1078 m magasan ered a Breg nevű patak. Igen figyelemreméltó, hogy a Breg forrásától csak mintegy 800 méterre található egy másik forrás, az Elz forrása. A két forrás, illetve patak vízgyűjtő területét párszáz méter választja csak el, mégis köztük szinte egy világ van, hiszen itt található egy szögesdrót és őrség nélküli határ, az európai vízválasztó. Az Elz az 1360 km hosszú Rajnába torkollik, majd a Rajna az Északi-tengerbe ömlik, míg a Breg Donaueschingen alatt egyesül a Brigachhal és mint Duna 2880 km után a Fekete-tengerbe torkollik.
A száraz, pontosabban jelen esetben nagyon is "vizes" tényekhez hozzátartozik még egy harmadik forrás is. Ez a sok gondot okozó forrás Donaueschingenben ered, a Fürstemberg kastély közvetlen közelében és a Duna-forrásaként tartják számon, vize pedig földalatti vezetéken keresztül a Bregbe folyik.
Foglaljuk csak össze röviden az eddig felleltározott tényeket. Azt mondtuk, hogy a Duna a Fekete-erdőben ered. Ezen állítás alátámasztására van két, a Fekete-erdőben eredő patakunk: a Breg és a Brigach, melyek egyesülése után már csak a Dunáról hallani. Ide kívánkozik még megjegyzésnek az az axiomatikus mondás, amit minden német kisgyermek tud: "Brigach und Breg bringen die Donau zuweg", ami szabad fordításban körülbelül így hangzik: "A Breg és a Brigach útra teszik a Dunát".
A két fekete-erdői forráson kívül van egy donaueschingeni, tehát a Fekete-erdőn kívül eső forrásunk is, amit Duna-forrásnak neveznek. Itt valami nem lehet rendben. Mi a tudomány álláspontja a folyók forrásával kapcsolatban általában? Ha egy folyónak több forrása van, akkor vagy az a döntő, hogy melyik forrás van messzebb a torkolattól, vagy pedig, hogy melyiknek nagyobb a vízhozama.
A mi esetünkben a kritérium kiválasztása nem okoz gondot, hiszen ha a vízhozamot vennénk alapul, akkor az Innt kellene a Duna forráspatakának tekinteni, ami persze abszurdum. Teljesen egyértelmű, hogy a Duna fő forrása a Breg. Igy legalább egy forrást, mármint a Brigach forrását kizártuk a további vitákból. Egyébként a Brigach-forrás környékiek nem is igénylik e forrásnak a "Duna-forrás" rangot.
A nagy vita azok között zajlik, akik a Breg forrását tartják a valódi Duna-forrásnak és azok között, akik a donaueschingeni kastélykerti forrást vélik az egyedül hiteles Duna-forrásnak. A vita különböző hevességgel mindig újra fel-fellángol, hiszen nem csak vízrajzi kérdésről van itt szó, hanem történelmi háttérről és ami szintén nem elhanyagolható - az idegenforgalom számára egy nagy vonzerő, ha egy forrást Duna-forrásként lehet eladni.
A történelmi szempontok figyelembevétele azért elkerülhetetlen, mert már Krisztus előtt 15-ben Tiberius császár a donaueschingeni forrást látogatta meg és tekintette a Duna forrásának. A későbbiekben is több nevezetes személyiség, köztük 1499ben itt járt I Miksa német király (később császár) is ezt a forrást tekintette meg.
Mindezeknek persze írásos nyoma van és nyoma maradt a köztudatban is. Természetesen a kastélykerti forrásnak nem volt mindig olyan elegáns kútszerű foglalata mint ma és a vize szabadon folyt a Bregbe, csak az 1820-22-es években rejtették a föld alá, ami ma egyöntetűen baklövésnek minősül.
Baklövésektől a Breg-Duna-forráspártiak sem maradtak mentesek. 1992-ben, egy sajtókampány keretein belül a donaueschingeni tábor bebizonyította, hogy a ma Duna-forrásként reklámozott Breg forrás még Breg-forrásnak sem hiteles. Mai helyén és formájában csak 1954-től létezik, mesterségesen hozták létre az eredeti és természetes Breg-forrás mellett 30-40 m-re.
Ennyi bonyodalom után végül is hol van a hivatalos Duna-forrás? A legtöbb tankönyvben, atlaszban a Duna hosszaként a 2850 km körüli szám olvasható. A képzeletbeli mérőszalag vége ott található, ahol a Duna-delta a Fekete-tengerrel találkozik. De hol van az eleje?
Nos a tudósok, tekintetbe véve a föld- illetve vízrajzi, de ugyanakkor a történelmi szempontokat is, megállapították: a Duna ott kezdődik, ahol a Brigach és a Breg összefolynak. Igy tehát helyesebb a hol a Duna forrása? - kérdés helyett úgy kérdezni, honnan kezdve hívják a Dunát Dunának?, vagy talán hol kezdődik a Duna?
Érdemes ezzel a témával kapcsolatban megjegyezni, hogy 1938. augusztus 11-én Szabó Lőrinc meglátogatta a donaueschingeni u.n. Duna-forrást és a Duna-források problematikájával meglepően behatóan foglalkozott és nagyon reális eredményre jutott. Többek között ezt írja: „A sok részlet megismerése után látni akartam a nagy folyam születését, a forrását is. Mondjam el, hogy nem találtam meg? Azt hiszem, a Dunának csakugyan nincs forrása. Vagy pedig sok van.„ „...amit ott márványkupolás kis épületben a Duna forrásának mutatnak, azt – gondolom – csak kinevezték annak.” (Szabó Lőrinc, A magyar Dunán. In.: Sz.L.: A magyar Dunán. In.: Sz.L.: Emlékezések.., I.m.: 653)
Hogyan jut a Duna vize a Rajnába?
Alig 30 km után a fiatal Duna vizének egy része, száraz időben teljes vízmennyisége, eltűnik a folyómeder repedéseiben. Volt Duna - nincs Duna! A jelenség természetesen nem valami földönkívüli "zöld emberkék" tevékenységének eredménye, hanem a mészkő tulajdonságaival magyarázható.
Azokon a helyeken ahol a víz elszivárog, a folyó medre mészkőrétegeken folyik át. A mészkő aránylag jól oldódik széndioxiddal telített, tehát savas vízben, a repedések egyre mélyebbek és tágasabbak lesznek. Ezt a korróziós jelenséget tovább fokozza az erózió is, hiszen a vízzel lemosott kavicsok, homokszemcsék tovább csiszolják a mészkövet. Ez az alapja a barlangképződésnek is és amint hamarosan látni fogjuk, itt is a végeredmény egy barlang.
Már nagyon régen megfigyelték, hogy a Duna fő elszivárgási helyei Immendingben, Möhringen és Fridingen helységeknél illetve ezek közelében találhatók, az viszont sokáig rejtély maradt, hogy hova folyik el a víz, hol lát ismét napvilágot.
1869-ben indul meg a nyomozás, amikor anilinnel, majd 1877-ben palakátrány-olajjal és konyhasóval, századunkban pedig fluoreszceinnel festették illetve jelezték meg a Duna vizét. Ezek a kísérletek egyöntetűen bebizonyították, hogy az elszivárgott Duna-víz jelentős része Aach helységnél, a fentjelzett elszivárgási pontoktól délre, légvonalban 14-18 km-re buggyan a földből ki Németország legnagyobb forrását képezve, melynek vízhozama a száraz illetve csapadékos idő függvényében kb. 8500 és 25.000 1 másodpercenként.
Bátor és tudásszomjas búvárok lemerültek a forrásba és egy vízalatti barlangot találtak, amiből eddig több mint 600 métert sikerült feltárniuk. Az Aach forrásból kifolyó túlnyomóan Dunavíz mint patak folyik tovább amit Radolfzelli-Aachnak, vagy csak egyszerűen Aachnak neveznek és Radolfzell mellett ömlik a Boden-tóba, ahonnan a Rajnába jut. Igy lesz a Duna-vízből Rajnavíz.
A "kriminek" azonban ezzel korántsincs vége.
A víz nem csak napjainkban fontos, a múltban is nélkülözhetetlen volt. Amikor a Duna mentén lakók észrevették, hogy az oly fontos víz elszivárog, elkezdték a folyómederben található repedéseket, lyukakat betömködni kővel, fával, agyaggal sőt még betonnal is és így meggátolni a víz elszivárgását. Ezt a tevékenységet igen rossz szemmel nézték viszont az Aach mentén lakók. A kialakult vitát csak bonyolította az a tény, hogy a Felső-Duna, tehát ahol a víz elszivárog Württemberghez, az Aach-forrás, illetve patak viszont Badenhez tartozott. Mindez oda vezetett, hogy 1927-ben a Birodalmi Törvényszék előtt egy szabályos per zajlott le a Duna vizével kapcsolatban. A baj csak az volt, hogy nem létezett paragrafus, aminek alapján ítéletet lehetett volna mondani.
Megnyugtató megoldás csak azután született, miután Baden és Württemberg egyesültek. Ma, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon, a Duna vizének egy részét egy kb. másfél km hosszú betontáron vezetik át, így nem tud az egész vízmennyiség elszivárogni és az Aach forrás sem szárad ki soha.
Az Ős-Duna
A Duna arculata a földtörténet során többször is drasztikusan megváltozott. Az Ős-Dunának két fő variánsát érdemes egy kicsit szemügyre venni. Az első az Aare-Duna. Az Aare egy ma is létező folyó, Svájcban a Berni-Felvidéken ered és a Rajnába torkollik. Ez a folyó volt mintegy két millió évvel ezelőttig az Ős-Duna fő forrásvize. Később, az ún. arvensis korban a Fekete-erdő kezdett felemelkedni, aminek következtében az Aare, amely eddig északkeleti irányt tartott, most hirtelen nyugatnak fordult, Basel irányába. Igy az eddig mellékfolyóként szereplő Wutach lépett elő fő forrásfolyónak és ezt az Ős-Duna variánst Feldberg-Dunának nevezik. Nevét a Fekete-erdő legmagasabb hegyétől, az 1493 m-es Feldbergtől kapta. Ennek keleti lejtőjén található a Feld-tó, amiből a Seebach patak ered. Ez volt a Feldberg-Duna forrása. A Seebach beletorkollik a Titi-tóba. A tóból továbbfolyó patakot már Gutachnak (azaz jó pataknak) nevezik és miután jobboldalról felveszi a Haslach patakot újra nevet változtat. Innen Wutachnak hívják (dühös patak) és egészen a vvürmi eljegesedés tetőfokáig a Feldberg-Duna forrásfolyója volt. (Akkoriban bővizű folyó volt és nem egy patak, mégha a mai patak is irtózatos erejű tud lenni olykor.) A Wutach tovább folyt kelet-északkeleti irányba, a mai jelentéktelen Aitrach patakocska völgyén és tovább a mai Duna völgyén. (Egyébként az Aitrach völgyében szembeötlőek a völgy méretei, melyek aránytalanságban állanak a mai jelentéktelen vízmennyiséggel. A szakemberek szerint ez is egy a sok bizonyíték közül, hogy az Ős-Duna valóban arra folyt.)
Nagyjából 70.000 évvel ezelőtt a Wutach hirtelen irányt változtatott és a mai Blumberg helység előtt délnek fordult. Erwin Rutte szerint az alkalmat erre feltehetőleg egy hirtelen és nagy olvadás okozta átfolyás adhatta. Ennek a feltételezett árvíznek a kiindulópontja a Kappel nevű falunál végződő gleccser lehetett. Az átfolyást, az eredeti meder elhagyását erősen elősegítette az a tény, hogy Blumbergtől déli irányba Waldshutig (ahol ma a Wutach a Rajnába torkollik) 38 km-en mintegy 225 m magasságkülönbség van, míg ugyanezt keleti irányba csak 490 km megtétele után éri el a Duna. Akkoriban, tehát kb. 70.000 évvel ezelőtt a szintkülönbség még 165-200 m-el nagyobb volt. Igy érthető a déli irányba kifejtett
gyors és intenzív erózió, amit még az a tény is elősegített, hogy itt túlnyomórészt puha Jura-kőzetek találhatók.
Azóta a Duna hozzávetőleg úgy folyik mint ma és nagyobb változásokat (sajnos sokszor igen károsakat) már többnyire csak az emberi tevékenység nyomán észlelhetünk, de ezek már a Felső-Dunán kívül esnek.
Hogyan jut a Duna vize a Rajnába?
Alig 30 km után a fiatal Duna vizének egy része, száraz időben teljes vízmennyisége, eltűnik a folyómeder repedéseiben. Volt Duna - nincs Duna! A jelenség természetesen nem valami földönkívüli "zöld emberkék" tevékenységének eredménye, hanem a mészkő tulajdonságaival magyarázható.
Azokon a helyeken ahol a víz elszivárog, a folyó medre mészkőrétegeken folyik át. A mészkő aránylag jól oldódik széndioxiddal telített, tehát savas vízben, a repedések egyre mélyebbek és tágasabbak lesznek. Ezt a korróziós jelenséget tovább fokozza az erózió is, hiszen a vízzel lemosott kavicsok, homokszemcsék tovább csiszolják a mészkövet. Ez az alapja a barlangképződésnek is és amint hamarosan látni fogjuk, itt is a végeredmény egy barlang.
Már nagyon régen megfigyelték, hogy a Duna fő elszivárgási helyei Immendingben, Möhringen és Fridingen helységeknél illetve ezek közelében találhatók, az viszont sokáig rejtély maradt, hogy hova folyik el a víz, hol lát ismét napvilágot.
1869-ben indul meg a nyomozás, amikor anilinnel, majd 1877-ben palakátrány-olajjal és konyhasóval, századunkban pedig fluoreszceinnel festették illetve jelezték meg a Duna vizét. Ezek a kísérletek egyöntetűen bebizonyították, hogy az elszivárgott Duna-víz jelentős része Aach helységnél, a fentjelzett elszivárgási pontoktól délre, légvonalban 14-18 km-re buggyan a földből ki Németország legnagyobb forrását képezve, melynek vízhozama a száraz illetve csapadékos idő függvényében kb. 8500 és 25.000 1 másodpercenként.
Bátor és tudásszomjas búvárok lemerültek a forrásba és egy vízalatti barlangot találtak, amiből eddig több mint 600 métert sikerült feltárniuk. Az Aach forrásból kifolyó túlnyomóan Dunavíz mint patak folyik tovább amit Radolfzelli-Aachnak, vagy csak egyszerűen Aachnak neveznek és Radolfzell mellett ömlik a Boden-tóba, ahonnan a Rajnába jut. Igy lesz a Duna-vízből Rajnavíz.
A "kriminek" azonban ezzel korántsincs vége.
A víz nem csak napjainkban fontos, a múltban is nélkülözhetetlen volt. Amikor a Duna mentén lakók észrevették, hogy az oly fontos víz elszivárog, elkezdték a folyómederben található repedéseket, lyukakat betömködni kővel, fával, agyaggal sőt még betonnal is és így meggátolni a víz elszivárgását. Ezt a tevékenységet igen rossz szemmel nézték viszont az Aach mentén lakók. A kialakult vitát csak bonyolította az a tény, hogy a Felső-Duna, tehát ahol a víz elszivárog Württemberghez, az Aach-forrás, illetve patak viszont Badenhez tartozott. Mindez oda vezetett, hogy 1927-ben a Birodalmi Törvényszék előtt egy szabályos per zajlott le a Duna vizével kapcsolatban. A baj csak az volt, hogy nem létezett paragrafus, aminek alapján ítéletet lehetett volna mondani.
Megnyugtató megoldás csak azután született, miután Baden és Württemberg egyesültek. Ma, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon, a Duna vizének egy részét egy kb. másfél km hosszú betontáron vezetik át, így nem tud az egész vízmennyiség elszivárogni és az Aach forrás sem szárad ki soha.
Az Ős-Duna
A Duna arculata a földtörténet során többször is drasztikusan megváltozott. Az Ős-Dunának két fő variánsát érdemes egy kicsit szemügyre venni. Az első az Aare-Duna. Az Aare egy ma is létező folyó, Svájcban a Berni-Felvidéken ered és a Rajnába torkollik. Ez a folyó volt mintegy két millió évvel ezelőttig az Ős-Duna fő forrásvize. Később, az ún. arvensis korban a Fekete-erdő kezdett felemelkedni, aminek következtében az Aare, amely eddig északkeleti irányt tartott, most hirtelen nyugatnak fordult, Basel irányába. Igy az eddig mellékfolyóként szereplő Wutach lépett elő fő forrásfolyónak és ezt az Ős-Duna variánst Feldberg-Dunának nevezik. Nevét a Fekete-erdő legmagasabb hegyétől, az 1493 m-es Feldbergtől kapta. Ennek keleti lejtőjén található a Feld-tó, amiből a Seebach patak ered. Ez volt a Feldberg-Duna forrása. A Seebach beletorkollik a Titi-tóba. A tóból továbbfolyó patakot már Gutachnak (azaz jó pataknak) nevezik és miután jobboldalról felveszi a Haslach patakot újra nevet változtat. Innen Wutachnak hívják (dühös patak) és egészen a vvürmi eljegesedés tetőfokáig a Feldberg-Duna forrásfolyója volt. (Akkoriban bővizű folyó volt és nem egy patak, mégha a mai patak is irtózatos erejű tud lenni olykor.) A Wutach tovább folyt kelet-északkeleti irányba, a mai jelentéktelen Aitrach patakocska völgyén és tovább a mai Duna völgyén. (Egyébként az Aitrach völgyében szembeötlőek a völgy méretei, melyek aránytalanságban állanak a mai jelentéktelen vízmennyiséggel. A szakemberek szerint ez is egy a sok bizonyíték közül, hogy az Ős-Duna valóban arra folyt.)
Nagyjából 70.000 évvel ezelőtt a Wutach hirtelen irányt változtatott és a mai Blumberg helység előtt délnek fordult. Erwin Rutte szerint az alkalmat erre feltehetőleg egy hirtelen és nagy olvadás okozta átfolyás adhatta. Ennek a feltételezett árvíznek a kiindulópontja a Kappel nevű falunál végződő gleccser lehetett. Az átfolyást, az eredeti meder elhagyását erősen elősegítette az a tény, hogy Blumbergtől déli irányba Waldshutig (ahol ma a Wutach a Rajnába torkollik) 38 km-en mintegy 225 m magasságkülönbség van, míg ugyanezt keleti irányba csak 490 km megtétele után éri el a Duna. Akkoriban, tehát kb. 70.000 évvel ezelőtt a szintkülönbség még 165-200 m-el nagyobb volt. Igy érthető a déli irányba kifejtett
gyors és intenzív erózió, amit még az a tény is elősegített, hogy itt túlnyomórészt puha Jura-kőzetek találhatók.
Azóta a Duna hozzávetőleg úgy folyik mint ma és nagyobb változásokat (sajnos sokszor igen károsakat) már többnyire csak az emberi tevékenység nyomán észlelhetünk, de ezek már a Felső-Dunán kívül esnek.
Íme a dunabonyodalom végére értünk. Persze a Duna tovább folyik és a további szakaszokon is akad vele kapcsolatban sok érdekes kérdés, történet, festmény, vers és más művészeti, vagy tudományos feldolgozás. De ezek már többé-kevésbé ismertek.
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Schneider Alfréd Április 28, 2016, 5:57pm
-
Kedves Mária köszönöm a látogatást!
-
Hozzászólt Bálint Mária Április 26, 2016, 3:28pm
-
Ebből a legkevesebb volt hajdan megtanulni, hogy a Duna a Fekete-erdőben ered.
-
-
Kedves Klára köszönöm a hozzászólást és a fényképet!
-
Hozzászólt THIESS KLARA Február 6, 2016, 12:16am
-
Innen, ahol most ülök, körülbelül 300 méterre folyik a Gutach . És a mai napig nem tudtam, hogy az Ös- -Duna , Feldberg -Duna része . A Dunáról ilyen sokat soha nem tudtam meg . Köszönöm .
Egy felvétel a Gutachról .
-
-
Kedves Gizella, kedves Mária köszönöm!
-
Hozzászólt Gálffy Mária Február 5, 2016, 8:47pm
-
Nagyon érdekes és élvezetesen leírva.Köszönöm
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz