Szeplő nélkül

-Csíkdánfalva, 2014. december 8.-

Kedves Ünneplő Testvérek!

 Több mint tizenhét évszázadnak kellett eltelnie, hogy ünnepélyesen hittétellé váljon: – 1854 december 8-án, IX. Piusz pápa  idején ez is megtörtént. Az egyházunk fölött őrködő Szentlélekisten – aki Mária méhét is megtemékenyítette -, csodájának tudható be, hogy négy évvel később, 1858 március 25-én, Lourdes-ban, egy írni-olvasni alig tudó egyszerű lánynak, Soubirous Bernadette-nek, a földünket tizenyolcszor meglátogató ’Csodálatos Hölgy’(Szent Szűz), megannyi sürgetésre  válaszolva, franci nyelven önmagát Szeplőtelen Fogantatásnak nevezte... Ez az esemény, a világ előtt addig ismeretlen városkát, Lourdes-t  a világ legismertebb Mária-kegyhelyévé, zarándoklati célpontjává tette, ahol évente  több millió ember megfordul, testi-lelki gyógyulást keresni. Az immár több mint százötven éve, Isten ajándékaként a jelenés barlangja előtt fakadó vízforrás, és a sok imádság, a különleges égi beavatkozást is kiesdette. A tudomány és az orvosok mind a mai napig szó szerint ’csodájára járnak’ a csaknem 100 különleges gyógyulási esetnek, amelyekre nincs logikus, szakszerű, emberi, magyarázat, egyedül csak a hit.

Testvéreim, így ér össze Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásának Ünnepe a mi adventünkkel.

Álljunk meg egy kissé az angyali üdvözlet jeleneténél. Hiszen ezt hallottuk az evangéliumban. Ekkor jelenti be Gábriel, az Úr angyala Máriának a jó hírt: ő lesz a Megváltó édesanyja.

1.   Mária meglepődik, de nem ijed meg. Kegyelemmel teljes –hallja a köszöntést.  Talán ebben a tömör minősítésben van a szeplőtelenség kulcsa, nyitja. Mária titkának, rangjának és méltóságának lényege. Kegyelemmel teljesnek lenni ezt jelenti: nincs benne hiány. Az ő élete teljes, ép, hibátlan. Mert a bűn, az épség megromlása bennünk. A szükséges jó  és a jó utáni vágy hiánya. Az egész széttöredezett, darabokra szakadt. Megelégszünk a kevésbé jóval is. A látszattal, a kudarccal, az igénytelenséggel is. Beletörődünk abba, hogy nem vagyunk tökéletesek, belefásulunk a középszerűségbe, és legyintünk: minek? Úgyis megkísérthetőek vagyunk, ’ilyen az em,ber’. Szinte kellemesen zsongító elernyedés  kerít hatalmába, hogy ’így is jól van’. Mintha a pék körberágná a frissen sült kenyeret, és úgy adná el a boltban. Igen, Mária  kegyelemmel teljessége azt jelenti, hogy ép volt, az áteredő, átöröklött szeplő és ránc nélkül, teljesen, a kegyelemmel betelve  állt Isten angyala előtt. Ő ennek addig talán nem is volt tudatában. S utána sem szédült meg, nem részegült meg ettől az erkölcsi, lelki magaslattól, mert tudta, hogy ez isteni ajándék: kegyelem.

Ezt persze érthetjük erre a kiválasztottságra is - t.i, hogy Isten őt fogantatásától előkészítette, hogy teste-lelke, személyisége, anyasága Szent Fiához méltó földi hajlék legyen -, de érthetjük az ő Isten-közelségére is. Arra, hogy emberileg ő is mindent megtett, hogy élete edényét mindenestől kiüresítse, hogy Isten az ő kegyélmével csordultig megtölthesse. Készen állt a kegyelem befogadására. Nyitott volt az Isten meglepetéseire. Mégcsak nem is sejti, milyen hírrel szolgál az angyal, de arra már kész, hogy együttműködjék a gondviselés terveivel. Mária okos, talpraesett nő. Nemcsak a szívével, hanem a fejével is gondolkodik. Chesterton jegyzi meg: „a nők mindig valakihez beszélnek, a férfiak a témához szólnak hozzá...”

Mária visszakérdez az angyalnak: Hogyan történik mindez, amikor én férfit nem ismerek? Megdöbben ezen a kiváltságon, értetlenül áll az isteni kívánság előtt, hiszen fel kell áldoznia érintetlenségét, emberi terveit, talán a  boldog házaséletről szőtt álmait, de nem hatódik meg annyira, hogy nyomasztaná kicsinysége, kisebbsége, hogy csak kiszolgáltatottságát kelljen éreznie és éreztetnie a teremtő Istennel szemben. Határozott nő, aki  alázattal, tisztelettel, de egyenragú partnerként áll a küldött előtt. Az is érdekes, hogy Isten, amikor minket meglátogat, végtelenül tiszteletben tartja emberi méltóságunkat. Nem rontja le személyiségünket, nem szünteti meg szabadságunkat. Lehet tőle kérdezni, „közös dolgainkat”, a kényes kérdéseket is meg lehet vele beszélni.

Isten a nőkkel tárgyal, amikor az élet titkáról egyeztet. A nők hordozzák az élet titkát. Így a felelősségük is nagyobb. Vajon ők megtárgyalják-e Istennel és férjükkel, mielőtt  élet-s halál kérdésében hoznak döntést? Egyáltalán van-e joguk a saját testükhöz, az ún. szabad élethez, amikor Isten beléjük programozta az élet, a fogantatás titkát? Örömteli-e a szexualitásunk, vagy bűnnel fertőzzük, mert kikapcsoljuk belőle az élet Istenét, aki nekünk ezt az örömet és csodát  készíti?

2. Legyen  a te igéd szerint - válaszolja az angyalnak. Nem ellenkezik. Elhiszi, hogy az angyal Isten küldötte. Isten akarata az elsődleges és kész  arra, hogy belevágjon a megvalósításba. Mária egész életét nézve is feltűnő, hogy nemcsak az a töprengő, vagy netán hajbókoló, meghunyászkodó ember típusa, hanem a tevékeny szereteté. Anélkül, hogy „dominálnának személyiségjegyei”, képes a háttérben, a názáreti csendes hétköznapokban maradni, és minden gesztusa Jézusra utal. Tóth Pál szerint olyan mint a „mennybolt égszínkékje, amelyen a Nap ragyog”...

 Úgy „befolyásolja” az eseményeket, úgy van azokra rálátása, hogy  megtesz mindent, ami tőle függ. És amint látjuk, az üdvösség művében sokminden tőle függ. Közben meg folyamatosan Isten akaratába simul. Pedig nem akar karriert építeni, nem vesz el a konyhában vagy a pelenkák között sem, amiért anya lesz, nem marad le semmiről, ami szép és fontos, ami boldoggá teszi őt és szeretteit. Az ő élete nem szól másról, minthogy általa megstestesüljön az Ige.

Pörgős, túlélős, rámenős világunkban mi szeretjük irányítani a dolgokat, mi szeretjük meghozni a döntést még Isten helyett is.  Hadd legyünk a magunk urai. S miközben természetesnek vélünk sokmindent, ami ’kijárna nekünk’, bagatellizáljuk felelősségünket, nem tartjuk bűnnek a bűnt, s nem érzékeljük a csodát, a kegyelmet, az ingyenes megajándékozottságot. Kiveszett érzékünk az Istenre figyelésre.  Ezt az érzéket kellene újra ellesnünk a  Szeplőtelen Szűztől.

3. Mária tevékenyen várakozik. Isten országa és a fakanál nála egymásra találnak. Példája az adventi hétköznapokban is megtanít minket várni. Eltanulhatjuk tőle azt a lelki intelligenciát és tettrekészséget, ami nem sürgeti a dolgokat, nem kéri számon Istent, ha valami nem  terveink szerint történik.

Érdekes, a tudósok által végzett tanulmányra bukkantam nemrég: öt éves gyerekeknek adtak két-két szem cukorkát, és elmondták, hogy, ha lesz türelmük kivárni, amig visszatérnek a felnőttek, és addig nem eszik meg a két szemet, akkor még kapnak egy nagy tábla csokit is, de ha nem várják vissza, akkor csak azzal maradnak, amit megettek. Kintről figyelték, hogy melyik gyerek hogyan bírja, később majd az életútjukat is:

- aki rögtön megette, eléggé sikertelen felnőtt lett,

- aki várt, de aztán feladta, abból amolyan középkáder, közepes vállalkozó sikeredett.

- akik meg kivárták, azokból lettek az igazi nagy emberek…

Tehát “tudományosan” is érdemes várni a megfelelő pillanatra… Csak sajnos, néha a megfelelő pillanatot képtelenek vagyunk felismerni…

Az édesanyának is várni kell, amíg kilenc hónap alatt kiefejlődik, születésre “előkészül” a gyermek. Közben még rengeteg dolga akad, hogy ő is felkészülten fogadhassa a születendő új életet. Ahogyan a földművesnek is várnia kell a termés beéréséig, és mindent megtesz, hogy a vetés, a gyümölcs érlelődjék, de tudja, hogy az igazi csodát Isten adja.

Mária nem volt türelmetlen, mi se legyünk azok. A türelmetlség azt jelzi, nem bízunk eléggé Istenben, nem adunk neki esélyt, hogy megmutassa, mi a jó nekünk. Mi akarjuk ellenőrzésünk alá vonni életünk minden területét. Tolakodóan, türelmetlenül akarjuk megoldani a természet titkait, uralni az időjárást, a természetet, testünket, egészségünket. Ha egy kicsit meghűlünk, azonnal a legnagyobb bajra gondolunk, és futunk az orvoshoz, a várandósság alatt is hány fölösleges vizsgálatnak vetjük alaá magunkat, nehogy valami baj legyen, s ne tudjunk előre róla… stb. Folyton rohanunk valahová, szeretnénk mihamarabb túlesni, akár még egy szülésen is pl.(császárolás)… S emiatt stresszeljük magunkat, nem tudunk igazán örülni semminek, hamar megunjuk, természetesnek vesszük azt is, ami új, ami szép, ami Isten csodája.

Testvéreim, ne aggodalmaskodjunk, hogy mi lesz majd. Ez a(z adventi)  remény ellentéte lenne… Gyökössy Endre úgy nevezi ezt a betegséget, hogy gonditisz:  beteges aggodalmaskodás. Aki gondjaiba belebetegszik, aki nem látja, nem veszi észre a gondjai mögött az élet szépségeit, Isten ajándékait és  megnyugtató jelenlétét, – a fölött elhatalmasodnak a gondok. Az ilyen ember kiállhatalanná válik. Folyton panaszkodik és elégedetlen. A kis problémákat felnagyítja, a nagy dolgokat lekicsinyli. Cselekvő lendülete lebénul, mindenben csak bajt és veszélyt lát, áldozatnak és vértanúnak kiáltja ki magát, aki mindig vesztes. Lúzer, ahogy ma mondanók. Számára sosincs jó idő, őt mindig veri az élet: ha van sapkája azért, ha nincs azért. És ez az ördögi kör rányomja bélyegét házastársi, családi, munkahelyi, emberi kapcsolataira is. Morcossá, megkeseredetté válik, és rossz társaságnak bizonyul. Idegfeszültségében és zaklatottságában mindig másokat hibáztat, betokosodik gondjai körül, s a másik emberben csak a rosszat veszi észre, amellyel neki minduntalan ártani akarnak Az ilyen ember tele lesz előítélettel, görcsökkel, nem tud ellazulni, időt szánni magára, a csendre, a természet csodálatára, egy baráti beszélgetésre.  Állandóan összeesküvés-elméleteket gyárt, és kétségbe vonja mások jóindulatát. Pedig lehet, hogy a főnöke csak azért beszélt gorombán vele, mert ideges, a szomszéd kőműves pedig nem bosszantani akarja a sok kopácsolással, csak egyszerűen végzi a  munkáját,  a barátnője, ha nem veszi fel azt az átkozott telefont, nem azért teszi, mert pikkel rá, csak letette a kis asztalra, s ő meg a konyhában épp majonézt kavar…

Mária példája segít, hogy tágítsuk ki látókörünket, nézzünk bizakodóan a jövőbe, mert várakozásunknak, adventünknek tétje van: Isten valami nagyon szépet készít nekünk. Legyünk készek arra, hogy Isten állandóan beleszólhasson életünkbe. Legyünk készek várni, változtatni, s ha kell, változni is. Ne tépjük fel azonnal a rég várt levelet, ne bontsuk ki azonnal az ajándékot, ha először magára az ajándékozóra kellene egyszer időt szánni. Ne dobjuk sutba ötleteinket és bizalmunkat csak, mert Isten ott helyben nem oldotta meg kéréseinket. Tanusítsunk hitet, önmérsékletet és türelmet Istennel szemben. Hitünkbe kapaszkodva szemléljük higgadtan a világ változásait, és ne kapkodjunk azonnali megoldások, olcsó reklámok után. Előlegezzünk bizalmat Istennek, mint a Szűzanya. Az ismeretlen, előttünk még nem világos isteni tervre is mondjunk bátran igent, és kezdjük keresni minden nap, mindenben az Úr akaratát. Ragadjon rank Mária élhető, eredeti, ma is időszerű életsítlusa, lelkesítsen magatartásmintája. Kezdeményezzünk mindig annak tudatában, hogy nemcsak ő, mi magunk is kegyelemmel teljesekké válhatunk. A Megváltó születése ekkor lesz igazi öröm, meglepetés és boldogság forrása. Ámen

 sebipáter