Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Ebéd
Ebéd
Ösztöne a szokott időben ébresztette. Óvatosan átnyúlt és megnézte az órát. Mindjárt fél hat, kelni kell, hogy odaérjenek, mire nyit a bolt. Halkan költögette a férjét, meg ne zavarja a gyerek álmát. Gyorsan magukra kapkodták a ruhát. A cserépkályha még őrizte valamennyire a meleget, de a férje már este odakészítette a gyújtóst. Neki csak be kell gyújtani, mire a boltból visszatér és a kicsi lány már melegben kezdi a napot.
Benyitott a nagymama szobájába, de nem volt szíve felkölteni, szuszogása elárulta, hogy altatót vett be. Nem baj, majd ketten mennek a férjével tejért, hátha ma nem csak egy litert adnak fejenként. A biztonság kedvéért még két tejesüveget rakott a viharvert bevásárló szatyorba. Jó öblös, és ami a lényeg, nem látszik át. A múltkor nagyon megjárta, mert a nagymama horgolt neccével indult vásárolni és két veknit is adott az ismerőse a pékségben. Kifelé jött karján a gyerekkel, mikor kiszúrták a sorban állók. Egy vevő, két kenyér? Már, hogy van ez, elvtársnő, fogta meg a karját egy sovány kis asszony, de ő nagyot lökött rajta. Elvtársad neked a halál, sziszegte és beállt a másik sorba vécépapírért.
Halkan csörrentek össze a tejes üvegek lépteik nyomán, lélegzetük kis pászmákban szállt. A bolthoz közeledve előtűnt a tömeg a bezárt ajtó előtt. Nem tudom, végzünk-e fél hétre, dörmögte a férje, ahogy a sor végére álltak. Megint elkések, ha nem jár a villamos, vakarta meg sapkája alatt a fejét. Bizonytalanul nyújtogatták a nyakukat, kinél van óra, sok van még hatig, kérdezte egy kucsmás asszony. Legalább negyed óra van még nyitásig, fordult hátra egy borostás arcú férfi. Csendben álltak, csak a lábukkal topogtak a hideg ellen.
Hanem tudják, fordult hátra a kucsmás nő, a tegnap hallottam a szomszédasszonyomtól, akinek a lánya a hentesnél takarít, hogy ma már osztják a húst. Talán csirkét. Pedig holnapra mondták, hajolt közelebb a borostás. Igen, igen, csak visszamaradt valami exportból és hamarabb kezdik osztani. Ha rám hallgatnak, innen haza sem mennek, hanem egyenesen oda. Már ha maguknál van a jegy, vont vállat. Nálad van, ugye, bökte meg a férje, és ő boldogan bólintott. Akkor én haza viszem a tejet, meg begyújtok, te meg intézd a hús, hajolt közel az asszonyhoz. Az megkönnyebbülten felsóhajtott, pont jókor, a mélyhűtő üres, egy darab szalonna avasodott benne. Holnap van a kislány születésnapja, a kedvencét főzheti, paprikás csirkét, jó vastag tejfölös szafttal. Kiszalad a piacra, vesz egy kis házi tejfölt a nénitől, hátha akad egy kis tojása is eladó, liszt még van egy fél kiló, talán elég lesz a nokedlihez. Mire ezt így végig gondolta, mozgolódni kezdett a tömeg. Megjöttek a boltosok. Elsőnek a mindig mogorva, testes román eladónő. Engedjenek már emberek, hadd nyissak ki, kántálta rosszkedvűen, vagy azt akarják, hogy délig itt álljunk. Aztán befutott a szőke Klárika, kényelmesen végig gombolta magán a köpenyt és gondosan megfésülködött. A sor végén állók hangoskodni kezdtek, ne adjanak csak egy litert, jusson mindenkinek. Milyen jó, hogy ketten jöttünk, simult a férjéhez, aztán belekapaszkodott a karjába, mert megindult a sor, mint egy lomha kígyó. Csoszogtak a lábak, csörrentek az üvegek. Először a kasszáig sodródtak, majd fizettek, persze, hogy csak egy litert adtak. Ma kevesebb tej jött emberek, nem fog mindenkinek jutni, harsogta Klárika a pult mögül, ne is legyen vita. Nekik szerencséjük volt, a nagy fémbödön aljáról ugyan, de sikerült két litert kiméretni.
A férje alakja eltűnt a sarok mögött, búsan kongtak szatyrában az üres üvegek, ő meg a hentes üzletbe indult. Talán tizenöt ember ácsorgott a bezárt üvegajtó előtt, még nem kapták meg az árut, így a bennfentesek, de bármikor megjöhet. Úgy fél órát várt és már úgy érezte, lefagynak lábai, mire megjött a nagy hűtő autó.
Mindenki türelmesen álldogált, ő azon szorongott, hogy leég a tűz, felébred a gyermek, istenem, csak haza kéne menni. Aztán kinyílt az ajtó és betódultak. Előkerültek a húsjegyek, a személyi igazolványok és rendben megkezdődött az osztás. Egy csirke jár fejenként, emberek, és nem tudok válogatni, ahogy jön, úgy adom sorban, mondta az eladó, mire előkészítette a névsort. Nem olyan nagyok ezek, nézegette már az utcán kicsit csalódottan. Mire felenged, akkora lesz, mint egy galamb. De a gyerek akkor is paprikás csirkét ebédel a születésnapján.
Otthon találomra lehántotta egyről a zacskót, tényleg kicsi volt, és lilás-feketében játszott. Keményre fagyott, drótszerű tollak borították imitt-amott és akkora körmei voltak, mint egy sasnak. Nagymama hümmögve forgatta, szerintem mind a négyet tedd oda fiam, mert ez még összeesik a lábosban. Elgondolkodva nézte, majd a kis vájdlingba rakta az összest, reggelre felenged a spájzban.
Másnapra minden együtt volt az ebédhez, úgy tervezte, az aprólékból húslevest főz, a cérnametéltet nagymama készítette még a múlt hónapban, mostanra jó zörgősre száradt. Megbont egy uborkát is az ecetesből, kell az a paprikás csirkéhez.
A spájzba lépve halszag fogadta. Csak nem hozott valami halat ez az ember és elfelejtkezett róla, nézett szét kutakodva. A csirkék zavaros lében áztak a vájdlingban, valóban összeestek és büdös halszaguk volt. Forgatta, szagolta és nem értette. Ezeket, fiam, halliszttel etették, azért ilyen büdösek, mondta nagymama. Áztasd csak be egy kis ecetes vízbe, az elveszi a szagát. Mink is csináltuk a lóhússal a háború alatt, az aztán elcsapta, ha egy kis szaga volt. Tényleg nem érződik annyira, szagolgatták két óra múlva, majd az asszony neki állt a főzésnek. Először a húslevesnek kezdett hal szaga lenni, majd a paprikás is átlényegült. Sózta, hagymázta, borsozta. Szedjük le a csontról a húst, talán az olyan halszagú, néztek össze nagymamával és neki láttak. Lefejtették a kis szürke húscafatokat az ujjnyi combokról, meg a mellcsontról, alig pár marék hús ázott bánatosan a paprikás lében. Mikor eszünk, kiabált ki a férje a szobából. Az embernek egy szót se, mutatta nagymama szája elé kapott kézzel.
Tálaltak. A húsleves sápadt színén a hal párája lengett gyengén. Szótlanul ettek. Az asszony sunyin a gyereket kémlelte, amint az a négy évesek mohóságával kanalazott. A paprikás pirosan kellette magát, de jó, tapsolt a kislány, ez a kedvencem, mama.
Csak a villák kocogása hallatszott. Jó ez a halpaprikás, szuszogott a férje. Honnan szerezted a halat nézett fel a második falat után és nem értette, min vihog az asszonya úgy, hogy még a könnye is kicsordul.
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Radics Pálné,Medgyessy Éva Március 6, 2012, 1:48pm
-
Gyerekkoromban történt. Apukám sosem szerette a nyúlhúst,de egyszer anyukánk hozzájutott és megcsinálta paprikásnak,amire azt mondta apukám,hogy "mamikám,ilyen finom paprikás csirkét régen ettem".Utólag kiderült a turpisság,de akkor már mindegy volt és nem haragudott érte.
-
Hozzászólt FRINK ANNA-MARGIT Január 18, 2012, 11:32am
-
Olvasva,eszembe jutott, hogy ette a nagyobbik lanyom harom evesen a levesbol kiszedett fott csirket.
"Tacam de pui" cimen arultak( a zacskoban labak, nyak, csirkehat), a sorban az asszonyok csak "fratii Petraus"-nak mondtak oket.Lila, kek szinekben pompazott, mikor kifagyott. Kiforraztam sos vizzel, budos volt. Oda tettem foni, a levesen egy, ket csepp zsir uszkalt mikor kesz volt.
A fotthust nem birtam megenni, az orromba ott volt a forrazott hus szaga, a szemembe a kek csirke latvanya. A ferjem leult a parolgo tal melle, amibe kiszedtem a zoldseget es a fott hust, es ketten a lanyommal joizuen eszegettek. En elfordultam, es a konnyem kiszokott, hogy megis mit kell egyunk.
Mire a kicsi lanyom megszuletett es hus levest ehetett, mar ez se nagyon volt. Hosszu sort alltam, es mar nem jutott. Emlekszem, ki buggyant belolem a keseruseg, es rakialtottam az eladonore, hogy az en gyerekem is enne egy kis huslevest, es nekem ennyi se jar, jo, hogy az egyetemet vegzett tanar kell a faluba, hogy tanitsa a gyerekeiket.
-
Hozzászólt Halász Sylvia Január 16, 2012, 12:55pm
-
Kedves Katalin!
Élvezve olvastam minden betüt . Ilyen emlékeim nincsenek. Szüleim csak mesélték nekünk milyen nehéz volt az élet mielött elhagyták az országot. Köszönöm hogy megosztodtad velünk az elmult szomorú de nagyon szép emlékeidet. A nélkülözés csak erösebbé teszi az embert. Jobban sajnálom a mostani gyerekeket akiket a végtelen pazarlás, túlzásban vitt kényeztetés, testileg- lelkileg tönkre tesz. Jobban kell öket félteni mint a mult nemzedéket.
-
Hozzászólt gyuge erzsebet Január 16, 2012, 12:04pm
-
Kedves Katalin amint latom a megjegyzesekbol irasod jol folkavarta a regi esemenyek sorat! Olyan ez mint egy arheologiai feltaras a multbol.Nagy vitakat szulhet emlekuk. Mi is napi szinten alltunk valamiert sorba. Az napi cukor osztas volt es mint tudott nyaron tobb kell hat bevittuk 2 kiskoru gyermekunket isTemesvarra a akkori legnagyobb aruhazba mert igy 4kg-mal mehettunk volna haza .Ha nagyobb volt keszletuk egyeseknek sikerult ketszer kapni 1kg-ot szemelyenkent. Egy erre kulon fel allitott hosszu jo masziv pult allt . E mellol serenyen mozgo elarusitok aranylag elfogadhato modon osztogattak a cukrot az egyre jobban nyomulo tomegnek melynek sorrendje kibogozhatatlan volt. Megjegyzem en magam 40kg-os voltam akkor na es ket kis vezna gyerekkel nem ajanlatos ilyen helyre menni !!! -"DE HAT A SZUKSEG AZ MINDEG NAGY UR" Egyszerre bekovetkezett az amire a johiszemu ember nem is gondol. Amikor a pulhoz ertunk az elarusito kijelentette,hogy az utolsoknak mar nem fog jutni! Erre eroteljes tolongas es rettento nagy nyomas lett. Azt hittem,hogy mi mar nem erunk haza elve! Egyszeruen agyon nyomnak kiut nincs! Ekkor olyan merhetetlen erot kapott a ferjem ! Meg ma is elcsodalkozok ezen. Harmunkat maga ele fogott es ket karjaval jo erosen megtamaszkodott a pultba! Emberfeletti erovel egy hirtelen mozdolattal hatra lokte a mit sem sejto veszett nyomakodokat. Hat kedveseim nagy lett az amulat jo paran elvagodtak a pult beborult pedig negy ember kellet ,hogy felallitsa senki se serult esetleg lelkileg .Csoda modon eleg lett a cukor is. Azt bizonyithatom nekunk egy eletre valo jutott . Ha ilyen nagy tomeget lattam en semmi penzert oda nem alltam tobbe! Most sok minden kaphato! Penz es embersegbol ugyanolyan hiany van, ez nem valtozott!
-
Hozzászólt Császár Árpád Január 15, 2012, 4:28pm
-
Kedves Kati ! Csodálkozással tölt el, hogy ennyi év távlatából is ilyen "életszagúan" tudod megidézni azt az "arany korszakot". Egyben a fiúnk születésnapi készülődés "élményeit" elevenítette fel amely nagyon sok mindenben hasonlít az általad idézethez. Ígéretemhez híven tartozom egy "beszámolóval" , de magam se gondoltam , hogy ij nehezemre esik felidézni a múltat. Többször gondoltam , hogy túl kéne lenni rajta és "Jelentkezni" fogok jelzéssel köszöntem el. De az Istenek sem akaródzik "megszületni", ami késik nem múlik bízok benne , hogy elkap a múlt idézés ihlete és kérésednek sikerül eleget tennem. Addig is kívánom , hogy mindannyiunk örömére szülessenek "aranyat" érő írásaid. Üdv Császár Árpád
-
Hozzászólt Győrffy János Január 13, 2012, 8:58pm
-
Tetszett a Katalin visszaemlékezése, mert valósághű...Lehet a mai fiatal olvasók el se tudják azokat az időket képzelni....o((. Ennél nehezebb csak az 1947 -es válságos éhinség volt, amikor jól emlékszem kisgyermek lévén a ,,vasárnapi ebéd" menűje a sültkrumpli tejjel...volt...o(( ..
A zsíroskenyér már jelentett ,,valamit" és ha ,,cukrozott" volt már inyencségnek számitott....Majd 2 évre rá már ,,jobb" volt ,lehetett sórbaállni 1odkg halváért stb...o))) Kedves Katalin, szívesen olvasnám a folytatást...
Kellemes hétvégét kívánok mindenkinek Gy.János
-
Hozzászólt Szabo Jozsef Január 13, 2012, 8:58pm
-
Nem kiegeszites keppen irom de abban az idoben harom tojasert is altuk a sorokat.De a masodik vilaghaboru utani idokben is altunk sorba.Igen kolozsvaron < MALE-ert >.Magan peksegben a kisult malet ugy 6x6 cm.darabokra vagva,egy darabot kapot mindenki |akinek jutott|.A meleg malet hazaig talan meg is tudtam volna enni,de tudtam,hogy testverem meg szuleim s talan meg nagyszuleim is megkostolnak.Haza erve edesanyam hat egyenlo reszre osztotta | 3x2 cm.-es darabokra |. Igy tanyleg mindenki megkostolta de eseget nem oltotta.Kedves Katalin jo fel idezni a multat,s ugy ahogyan a Bihari Iren irja < fajdalmas szomoru emlekek>.Gondolom,hogy senkisem kivanja vissza azokat az idoket,de milyen sors var az unokainkra,dedunokainkra nem tudom.Derulato nem vagyok csak birjuk erovel |Szekely Ilona|. Maradok tisztelettel.
-
Hozzászólt SZÉKELY ILONA Január 13, 2012, 8:05pm
-
SAJNOS MOST IS PARIZERT ESZÜNK GYAKRAN-ANNAK ELLENÉRE ,HOGY TUDJUK,MIBŐL KÉSZÜL-DE VISSZASÍRNI AZT AZ IDŐT-SOHA -!!!!!!!
-
Hozzászólt Miklos Stefan (István) Január 13, 2012, 8:01pm
-
Hát az ilyesmin mi is keresztül mentünk sajnos,és még a gyerekeink is,megtanultunk töltött paprikát és káposztát parizelböl csinálni,amelyböl csorgott a vizes lé!!!!!!!!!!!!!!!Sokan ezt nem értik meg,de a mi fiatal életünket igy kinlodtuk le a hires aranykorszakban,de ahogy értelmezem még sokan visszasirják,én bosztos nem!!!!Maradok tisztellettel .
-
-
erősek is vagyunk! -így a mostani helyzetben is talán bírjuk erővel!
- ‹ Előző
- 1
- 2
- 3
- Következő >
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz