"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Ebéd
Ösztöne a szokott időben ébresztette. Óvatosan átnyúlt és megnézte az órát. Mindjárt fél hat, kelni kell, hogy odaérjenek, mire nyit a bolt. Halkan költögette a férjét, meg ne zavarja a gyerek álmát. Gyorsan magukra kapkodták a ruhát. A cserépkályha még őrizte valamennyire a meleget, de a férje már este odakészítette a gyújtóst. Neki csak be kell gyújtani, mire a boltból visszatér és a kicsi lány már melegben kezdi a napot.
Benyitott a nagymama szobájába, de nem volt szíve felkölteni, szuszogása elárulta, hogy altatót vett be. Nem baj, majd ketten mennek a férjével tejért, hátha ma nem csak egy litert adnak fejenként. A biztonság kedvéért még két tejesüveget rakott a viharvert bevásárló szatyorba. Jó öblös, és ami a lényeg, nem látszik át. A múltkor nagyon megjárta, mert a nagymama horgolt neccével indult vásárolni és két veknit is adott az ismerőse a pékségben. Kifelé jött karján a gyerekkel, mikor kiszúrták a sorban állók. Egy vevő, két kenyér? Már, hogy van ez, elvtársnő, fogta meg a karját egy sovány kis asszony, de ő nagyot lökött rajta. Elvtársad neked a halál, sziszegte és beállt a másik sorba vécépapírért.
Halkan csörrentek össze a tejes üvegek lépteik nyomán, lélegzetük kis pászmákban szállt. A bolthoz közeledve előtűnt a tömeg a bezárt ajtó előtt. Nem tudom, végzünk-e fél hétre, dörmögte a férje, ahogy a sor végére álltak. Megint elkések, ha nem jár a villamos, vakarta meg sapkája alatt a fejét. Bizonytalanul nyújtogatták a nyakukat, kinél van óra, sok van még hatig, kérdezte egy kucsmás asszony. Legalább negyed óra van még nyitásig, fordult hátra egy borostás arcú férfi. Csendben álltak, csak a lábukkal topogtak a hideg ellen.
Hanem tudják, fordult hátra a kucsmás nő, a tegnap hallottam a szomszédasszonyomtól, akinek a lánya a hentesnél takarít, hogy ma már osztják a húst. Talán csirkét. Pedig holnapra mondták, hajolt közelebb a borostás. Igen, igen, csak visszamaradt valami exportból és hamarabb kezdik osztani. Ha rám hallgatnak, innen haza sem mennek, hanem egyenesen oda. Már ha maguknál van a jegy, vont vállat. Nálad van, ugye, bökte meg a férje, és ő boldogan bólintott. Akkor én haza viszem a tejet, meg begyújtok, te meg intézd a hús, hajolt közel az asszonyhoz. Az megkönnyebbülten felsóhajtott, pont jókor, a mélyhűtő üres, egy darab szalonna avasodott benne. Holnap van a kislány születésnapja, a kedvencét főzheti, paprikás csirkét, jó vastag tejfölös szafttal. Kiszalad a piacra, vesz egy kis házi tejfölt a nénitől, hátha akad egy kis tojása is eladó, liszt még van egy fél kiló, talán elég lesz a nokedlihez. Mire ezt így végig gondolta, mozgolódni kezdett a tömeg. Megjöttek a boltosok. Elsőnek a mindig mogorva, testes román eladónő. Engedjenek már emberek, hadd nyissak ki, kántálta rosszkedvűen, vagy azt akarják, hogy délig itt álljunk. Aztán befutott a szőke Klárika, kényelmesen végig gombolta magán a köpenyt és gondosan megfésülködött. A sor végén állók hangoskodni kezdtek, ne adjanak csak egy litert, jusson mindenkinek. Milyen jó, hogy ketten jöttünk, simult a férjéhez, aztán belekapaszkodott a karjába, mert megindult a sor, mint egy lomha kígyó. Csoszogtak a lábak, csörrentek az üvegek. Először a kasszáig sodródtak, majd fizettek, persze, hogy csak egy litert adtak. Ma kevesebb tej jött emberek, nem fog mindenkinek jutni, harsogta Klárika a pult mögül, ne is legyen vita. Nekik szerencséjük volt, a nagy fémbödön aljáról ugyan, de sikerült két litert kiméretni.
A férje alakja eltűnt a sarok mögött, búsan kongtak szatyrában az üres üvegek, ő meg a hentes üzletbe indult. Talán tizenöt ember ácsorgott a bezárt üvegajtó előtt, még nem kapták meg az árut, így a bennfentesek, de bármikor megjöhet. Úgy fél órát várt és már úgy érezte, lefagynak lábai, mire megjött a nagy hűtő autó.
Mindenki türelmesen álldogált, ő azon szorongott, hogy leég a tűz, felébred a gyermek, istenem, csak haza kéne menni. Aztán kinyílt az ajtó és betódultak. Előkerültek a húsjegyek, a személyi igazolványok és rendben megkezdődött az osztás. Egy csirke jár fejenként, emberek, és nem tudok válogatni, ahogy jön, úgy adom sorban, mondta az eladó, mire előkészítette a névsort. Nem olyan nagyok ezek, nézegette már az utcán kicsit csalódottan. Mire felenged, akkora lesz, mint egy galamb. De a gyerek akkor is paprikás csirkét ebédel a születésnapján.
Otthon találomra lehántotta egyről a zacskót, tényleg kicsi volt, és lilás-feketében játszott. Keményre fagyott, drótszerű tollak borították imitt-amott és akkora körmei voltak, mint egy sasnak. Nagymama hümmögve forgatta, szerintem mind a négyet tedd oda fiam, mert ez még összeesik a lábosban. Elgondolkodva nézte, majd a kis vájdlingba rakta az összest, reggelre felenged a spájzban.
Másnapra minden együtt volt az ebédhez, úgy tervezte, az aprólékból húslevest főz, a cérnametéltet nagymama készítette még a múlt hónapban, mostanra jó zörgősre száradt. Megbont egy uborkát is az ecetesből, kell az a paprikás csirkéhez.
A spájzba lépve halszag fogadta. Csak nem hozott valami halat ez az ember és elfelejtkezett róla, nézett szét kutakodva. A csirkék zavaros lében áztak a vájdlingban, valóban összeestek és büdös halszaguk volt. Forgatta, szagolta és nem értette. Ezeket, fiam, halliszttel etették, azért ilyen büdösek, mondta nagymama. Áztasd csak be egy kis ecetes vízbe, az elveszi a szagát. Mink is csináltuk a lóhússal a háború alatt, az aztán elcsapta, ha egy kis szaga volt. Tényleg nem érződik annyira, szagolgatták két óra múlva, majd az asszony neki állt a főzésnek. Először a húslevesnek kezdett hal szaga lenni, majd a paprikás is átlényegült. Sózta, hagymázta, borsozta. Szedjük le a csontról a húst, talán az olyan halszagú, néztek össze nagymamával és neki láttak. Lefejtették a kis szürke húscafatokat az ujjnyi combokról, meg a mellcsontról, alig pár marék hús ázott bánatosan a paprikás lében. Mikor eszünk, kiabált ki a férje a szobából. Az embernek egy szót se, mutatta nagymama szája elé kapott kézzel.
Tálaltak. A húsleves sápadt színén a hal párája lengett gyengén. Szótlanul ettek. Az asszony sunyin a gyereket kémlelte, amint az a négy évesek mohóságával kanalazott. A paprikás pirosan kellette magát, de jó, tapsolt a kislány, ez a kedvencem, mama.
Csak a villák kocogása hallatszott. Jó ez a halpaprikás, szuszogott a férje. Honnan szerezted a halat nézett fel a második falat után és nem értette, min vihog az asszonya úgy, hogy még a könnye is kicsordul.
Szólj hozzá !
Sajnos egész füzérnyi írás születhetne ilyen "élményekből". Azt hiszem, erősebbek lettünk mi, akik átéltük ezeket, bár szívesen kihagytam volna, mint tapasztalatot.
Sajnos a Világban sokan nem értik miért volt ez így . Nem értik egy esztelen kor bűnét és azt sem értik, hogy a mai pazarló habzsoló mindent felfaló életünk ennél szomorúbb sorsot vetít unokáink dédunokáink elé.
Nagyon jó írás.Fájdalmasan szomorú emlékek.....Gratulálok!
Még egy nagyszerü írás. Azokat az idöket tényleg csak ilyen humorérzékkel lehetett úgy- ahogy átélni. Édesapám egyik kedvenc története az volt, amikor ö a két cukorsor közül a rövidebbikbe (kb. 20 méter hosszú) állt be, ugyanis a hosszabbik sor meglehetett olyan 150 méteres...Közel egyórás ácsorgás után derült ki, hogy a rövid sor a másnapi "cukorosztás"ra vár...Ezeket a legkegyetlenebb idöket én szerencsémre már külföldröl éltem át.
Mint minden írásod: TALÁLT!....csillagos ötös!...az emlékezés,a megírás és még a hatás is...felénk!
Uram,napi "mesénket" ad meg nekünk a Kati tollából!
Telitalálat.
Valóságos történet, bizony sokunkban felidéződik ez a keserves múlt! De , most talán jobb? Ha van is a boltokban, rövid időn belül már nem tudjuk megvenni...Sajnos a Sors ismétli önmagát... Szomorú...
Kiváló írás, elismerésem.
Teljes mértékben egyetértek az Ernő véleményével. Azokat az időket sose sírjuk vissza! Üres boltok és hűtőszekrények, üzemanyag krízis, falurombolás, napi kétórás tévéműsorok, a sajtó- és szólás- és mozgásszabadság hiánya (kétévenként egyszer lehetett külföldre menni és akkor is csak szocialista országba!), lelki terror... Egyetlen pozitívum: voltak munkahelyek, mindenki dolgozott. De a legtöbb melós gyengébb körülmények között élt, többet nélkülözött, mint ma a legszegényebb munkanélküli.
Feledhetetlen eveket jutatta esszembe az iras kicsit nosztalgiaval emlekszunk vissza ra a ferelemel volt nekunk is reszunk benne eleg ,5 gyermeket neveltunk.Igy anyi ev tavlatabol az emlekek megszepulnek talan mar nem is latjuk olyan remisztoen nyomorusagosnak azokat az idoket es tenyleg milyen orom volt ha fel ejszakai acsorgas utan egy kis hushoz vagy tejhez jutottunk.Ma mar az unokaimnak meselve hitetlenul halgatjak es nem is igazan hiszik hogy voltak olyan idok mikor boldogok voltak az emberek ha tejet es kenyeret vehetek aznap a csaladnak.
Vegig dideregtem Veletek!Mikor az unokaimnak meselem a hasonlo "elmenyeinket" nem jon ,hogy elhigyjek!!!
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
PayPal segítségével
átutalással
nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB
Az adományozás adómentes.
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com. Működteti:
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz