Erdélyi magyarok a világban

"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"

Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Egy csók története

Az egyik északról jött, a másik délről.

A nőnek repesni kezdett a lelke,

a férfinak megborzongott a teste,

a nő örült, a férfi meglepődött.

A nő még félkézzel elrendezte maga körül a dolgokat, bár remegett a lába, tikkadt a szája, - eddig maga se gondolta, hogy ilyen reakciót válthat ki belőle a férfi látványa -, gondolatban lesimította a haját, ruházatát, de a keze nem mozdult, nehogy a férfi észrevegye, hogy készül, hogy tetszeni akar, hogy számít neki, mit lát és mit gondol a Másik, majd ajkán biztató- bizakodó mosollyal, hosszú, fekete szempillái alól beszédes tekintetét a férfi szemébe lopta.

A férfi gombolt egyet a tavaszi kabáton, - ki vagy be -, önkéntelenül végigvitte a kezét az arcán fültől az áll felé, hadd lám, borostás-e, már bánta a tegnapi konyakozást, mely mára mély karikákat rajzolt a szeme köré, sajnálta, hogy adok-kapok viszonyba keveredett a szomszéd elvált nővel, egyáltalán minden pillanatot, amit nem Ővele töltött el…

- Hogy vagy? –nyögte ki a pillanatnyilag elmésnek hitt kérdést, aztán hirtelen vér szökött a fejébe, hogy csak ennyire képes, de ebben a gyakorta elhangzó, soha őszinte választ nem váró kérdésben benne volt minden. A hangsúly, a hangnem, de főképpen a bársonyosan zengő hang kifejezte mindazt, amire a kérdés vonatkozott: Mit csináltál, mióta nem láttalak? Hogy sikerült az életed, hogy bírtad nélkülem, bírtad nélkülem, vagy soha nem is gondoltál rám? Tanácsadó voltam csupán?

- Köszönöm, ahogy lehet – válaszolt a Nő tettetett könnyedséggel, s ebben benne volt minden, amire a férfi kíváncsi volt: vacakul, kornyadozom, keresem az utamat, magamat, épp hogy elfelejtettelek, de lehet, hogy nem is, nem jókor jöttél a múltkor, most nagyon örülök neked, talán el kell volna fogadnom a közeledésedet.

- Elkísérhetlek?

- El.

Mentek egymás mellett a homokos parton, s beszéltek, beszéltek, egymás gondolatait kapták el félúton, egyszerre a férfi gondolt egy nagyot, a nő fölé hajolt és behunyta a szemét. Ugyanakkor a nő kicsit csókra emelte a fejét, s behunyta a szemét. Néhány pillanatig mindketten vártak. Epekedve. Mindketten azt várták, hogy a másik teljesíti be a mozdulatot, aztán – mivel annyira egyformán gondolkoztak -, hirtelen mindketten visszakoztak. Szemük egyszerre pattant ki, addigra a másikat már úgy látták, mintha soha nem tett volna kétértelmű, - avagy félreérthetetlen? - mozdulatot.

- Megint tévedtem – gondolta a férfi.

- Mostmár nem kellek neki – gondolta a nő.

A sétány végén örökre elváltak útjaik.

2012

Megtekintések: 493

Tetszik

25 tagnak tetszett

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Bálint Mária Július 25, 2013, 12:58pm: Nem János, Csak azt tapasztaltam, hogy anélkül az utolsó mondat nélkól, igen sokan nem értik. Igaz, olyan sokan nem is olvassák el. Eredetileg úgy lett volna: A sétány végén elváltak. Ennek ellenére elismerem: az utolsó mondat erőst közhely.

Hozzászólt Bálint Mária Július 25, 2013, 12:56pm: Úgy van. Azért úgy se járjak, mint Kosztolányi, hogy az estéről szólő verséből addig húzgálta ki a fölösleges szavakat, amíg csak egy maradt: Esteledik.

Hozzászólt Dr. Csuták János Július 25, 2013, 12:33pm: Kár az utolsó mondatért, de bizonyára nem lehetett másként. Vagy csak nem tudunk kilépni a megszokot sztereotipiákból?

Hozzászólt Bálint Mária Július 25, 2013, 12:27pm: Nálad, Szende. De aki még ezeket nem ismeri, annak még jól jöhet - gondolom én.:)

Hozzászólt Kákonyi Csilla Július 25, 2013, 11:29am: Nagyon tetszik. Érdekes. Valóságszerű, - történhetik így is...A keresés örök.

Hozzászólt LENGYEL Jutka Julianna Július 25, 2013, 11:05am: ;)

Hozzászólt Bálint Mária Július 25, 2013, 10:59am: Köszönöm nektek. Jutka az egyik nagynéném kedvenc dalát idézted.

Hozzászólt LENGYEL Jutka Julianna Július 25, 2013, 10:53am: "Egy csók és más semmi

A vágyam csak ennyi,

És csendben elmenni

Tovább...."

Hozzászólt Baksai József Coci Július 25, 2013, 10:33am: Hát igen sokan jártunk így és jól elbutáskodtunk, de biztosan nem véletlenül.
Szépen van megírva nagyon tetszett.