Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Egy éjjelizene előzményei és következménye
Egy teljes esztendőt töltöttem munkám során ebben a szép Küküllő-menti községben.
Érdekes, különleges falu volt ez annak idején. Vegyes lakosú – fele magyar, fele román, s a hegy alatt cigánysor. Nem ez a különös azonban, hanem, az hogy ahány ember lakott benne, mind valamilyen mesterséget űzött. Szántójuk, termőföldjük nem sok volt, csak annyi, amennyi a folyó s a hegy között terült el. A kevéske jövedelmet, amit a föld adott, pótolni kellett, s így aztán mindenki igyekezett kitanulni valamilyen mesterséget. Az égvilágon szinte minden szakmát meg lehetett itt találni – volt ács és asztalos, kőműves és kőfaragó, lakatos és kovács, sofőr és autószerelő, suszter és szíjgyártó, borbély és hölgyfodrász, kádár és kerékgyártó, varrónő és férfiszabó, órás, hentes, kötélverő, juhász, sőt még két nyomdász is, akik a városi nyomdába jártak mesterségüket gyakorolni.
A cigányok sem lógtak ki a sorból, hisz legtöbbnek volt valamilyen mestersége, mint patkoló kovács, bádogos, üstfoltozó, téglavető, lókupec, vagy muzsikus.
Csak éppen földműves nem akadt egy sem. Azaz mégis, egy jövevény család. Tudniillik a mócvidékről jött egy ember a háború utáni ínséges években, és a falu közepén megvett egy bennvalót. Aztán haza ment a falujába, lebontotta ottani házát – egy csúcsos tetejű boronaházat -, szekérre rakta, s mindenestől, ahogy mondták „kutyástól-macskástól” megérkezett ide. A házat a bennvaló közepén takarosan újraépítette. Ilyent errefelé még nem láttak – tiszta fából, gerendákból épült az egész! Volt benne három szoba, konyha, meg ami még dukál hozzá: melléképületek, csűr, istálló, ólak. Na, ennek az embernek, ennek a mokány dolgos gazdaembernek nem volt semmi más mestersége a földművességen kívül. Mondogatták is félig büszkén, félig tréfásan a helybeliek, hogy „nekünk is van ám parasztgazdánk!”
A föld azért nem maradt parlagon, mert bár az emberek inkább voltak mesteremberek, mint parasztok, azért megfogták ők a dolog végét, amikor kellett, aztán meg a szomszéd falvakból is fogadtak napszámosokat. Volt a környéken elég „földnélküli János”.
Ez szép kis község tartozott a csöndes falvak közzé. Mindig nagy nyüzsgés volt az utakon, utcákon, különösen a fogadó, meg a szövetkezet előtt. A községháza körül is mindig lebzselt néhány ügyintézésre várakozó ember, akik összeverődve vitatták a falu, a család gondjait. Az iskola környéke is zsibongott a gyerekhadtól, még délután is, mikor a kis sportpályát lepték el a nebulók. A postáskisasszony sem unatkozott, mert mindig akadt bélyeget, levélpapírt vásárló, vagy telefonálni óhajtó.
A hosszú téli estéken ellenben elcsendesedett a nyüzsgés. Régtől fogva az a szokás honosodott meg, hogy ilyenkor unaloműzőnek átjárogattak a szomszédokhoz, rokonokhoz, barátokhoz beszélgetni, újságot olvasni. Az asszonyok kézimunkát vittek magukkal, a férfiak pedig kártyát, meg némi itókát.
Engem is el-elhívtak ezekre a szomszédolásokra, ne gubbasszak, unatkozzak egyedül a szobámban. Igaz, soha nem unatkoztam, vagy tanultam, vagy olvastam, vagy rádiót hallgattam, de ha már hívtak szívesen mentem. Legtöbbször a traktorista Mihály hívogatott, meg Jani a brigádos, néha a tiszteletes úr is, és persze a szomszédok. Eleinte ódzkodtam elmenni, mert attól féltem, nem találnak meg, ha szükség van rám valahol, de megnyugtattak, hogy nincs mitől tartanom, mert a faluban mindig tudják, hogy ki éppen hol tartózkodik.
„Hogy létezik ez?” – értetlenkedetem, de mondták, hogy ott van Barna néni, aki mindenkiről mindent tud. Egész nap és egész este ott ül az ablak előtt, varja a keresztszemes hímzéseket és figyeli az utcát, az embereket.
Ha valakit keresel, mert nem találod otthon, csak Barna nénihez kopogtass be, ő pontosan megmondja, hogy hol található éppen az illető. Én is például mikor kerestem Ács Gabit egyik este, de nem volt világ a házban, megkopogtattam Barna néni ablakát, s ő mindjárt mondta, hogy elmentek a keresztlányukat felköszönteni a születés napján.
Így aztán megnyugodtam, hogy rólam is tud mindent, amit kell, s rám találnak könnyen, ha keresnek, s ha áthívnak a szomszédok, nyugodt szívvel átmehetek.
Legszívesebben Selyem János juhszagú, meleg konyhájában időztem. A juhásznál mindig volt néhány szomszéd is. Felesége, Florica főtt kukoricával kínálta a vendégeit, János pedig ízes szavakkal mindennapi munkájáról beszélt, meg természetesen testvéréről, Selyem Jóskáról, aki megszökött a katonai behívó elől, és katonaszökevénnyé nyilvánították. Ő pedig bevette magát az erdőbe, s csak ha megéhezett nézett be az esztenára, vagy kereste fel a faluszéli házakat, s azok közül is a szegényebbeket. A szegényebbeket, mert azokban több az együttérzés, a segítőkészség, és nem árulják be a szökevényt, a menedéket kérőt. Ezért nem kopogtatott be soha a gazdagabb gazdák ablakán – nem akarta, hogy beárulják.
A rendőrök, meg a katonák keresték, de nem bukkantak a nyomára. Egész nyáron, s ősszel jól elvolt – gombát, bogyókat, málnát, vackort szedett, s hurokkal fogott nyulat, mókust, még néha őzet is.
Milyen különös az emberi természet! Selyem Jóska azért szökött el a katonai behívó elől, mert nem akart a kezébe fegyvert fogni. Most meg ugyan azzal a kézzel hurkot vet, csapdát állít az „ártatlan” állatoknak…
A rendőrség-katonaság ameddig tartott a jó idő, csak ímmel-ámmal keresték – várták a hideg, kellemetlen téli napokat, melyek majd bekényszerítik a szökevényt a faluba. Hiába jött meg azonban a zord idő, nem találták Jóskát. Nem is találhatták, mert a „betyár élet” úgy megváltoztatta, hogy tulajdon testvére se ismertre volna meg – megnőtt a haja, s a szakálla, szokatlan ruhákat vett magára és egy széles karimájú fekete kalapot nyomott a fejébe. Akárki cigánynak hihette, s nem is járt volna messze az igazságtól, mert a ruhákat gyerekkori barátjától a muzsikus Máté Gyuritól kapta, s fedelet is a cigánysoron talált magának. Még a bandába is beállt, s velük járt muzsikálni. Ő lett a brácsás.
Végül ebből lett a baj.
Élt a faluban egy szép leány, Liliána nevű. Jóska szerette ezt a leányt, sokat járta a házukat, ameddig szökésre nem adta a fejét. A téli ünnepek elteltével, hogy senki sem ismerte fel az új zenészben, már egész biztonságban érezte magát a Jóska gyerek. Így aztán elhatározta, mielőtt a farsang letelne, éjjelizenét ad muzsikus barátjával Liliána ablaka alatt. A kislány helyi szokás szerint fogadta a muzsikát – kitett az ablakába egy égő gyertyát.
Azonban a rendőrök is fogadták, sőt a két zenészt el is fogták. Tudták, hogy a szökevényt gyöngéd szállak fűzték a leányhoz, s a többit már ők is kitalálták.
„Ki rendelt éjjelizenét a lánynak?” – szegezték a kérdést a prímásnak.
„Nem tudom, hogy hívják.” – szabadkozott a kérdezett.
„Neeem tudod?” – háborodott fel a rendőr, aki felettesüknek látszott.
„Egy katonatiszt volt, instálom!” - kotyogott közbe a brácsás.
„Egy magas rangú katonatiszt, azt hiszem őrmester!” – egészítette ki a mondókáját.
„Hol van most?” – kérdezte a közeg.
„A kocsmában, instálom!”
A két delikvens kíséretében elindultak a kocsma felé, de útközben a milicisták meggondolták magukat, s elengedték a zenészeket. Gondolták, egy katonatiszttel, még ha csak altiszt is, nem lenne üdvös dolog összekülönbözni. A zenészek alaposabb kivallatását is másnapra halasztották. S meg is tették. Három milicista ment ki Máté Gyuri házához és őkelmét bizony előállították. A brácsást nem találták ugyan, de üzenték, hogy jelentkezzen. „A saját érdekében!” – tette hozzá a parancsnok.
Javában vallatták a prímást, hogy ki adatott éjjelizenét, mikor beállított az őrsre, nem más, mint maga Selyem Jóska. Kimosakodva, megborotválkozva, mint egy tisztességes falusi legényember.
Feladta magát, ne hogy bajba keverje barátját.
Ennyit mondott el a pásztor Selyem János. Vendégei mindig lélegzet visszafojtva hallgatták a történetet, bár mindannyian már többször is végighallgattuk. Testvére további sorsáról soha nem nyilatkozott. Ha rákérdeztünk, csak annyit válaszolt. „Leültették!”
Másoktól, pontosabba Ács Gabitól, a kántortól tudtam meg a folytatást. Más szóval a Selyem Jóska sorsának alakulását.
Négy évet kapott, minek lejárta után a két év katonaságot is megkövetelték tőle. Mint munkaszolgálatos töltötte, hisz fegyvert nem adhattak egy büntetett előéletű ember a kezébe. A börtönben kitanulta az autószerelői szakmát, s munkaszolgálatosként is ezt folytatta. Mozgó műhellyel járta az utakat, s mentette a bajbajutott, elakadt, meghibásodott járműveket. Annyira megkedvelte ezt a munkát, hogy az ideje letelte után visszamaradt, mint civil alkalmazott. Szülőfalujába soha sem látogatott el. A kislány, akit szeretett férjhez ment, pedig fogadta azt a bizonyos éjjelizenét…
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Dr. Ing. Sebestyén Teleki István Február 25, 2012, 4:31pm
-
Nehéz döntés hisz itt kell hagyjam Svàjcot, vagyis innen hivatalosan ki kell jelentkezzem. A csalàdom is itt marad: Éva, a feleségem és Zsofia a lànyom. Fiam màr kész fogorvos, akàrcsak az anyja, és a Soproni klinikànkat vezeti (www.swissdent.hu). Két hete implantàlt nekem a 26-osba és ehhez egyszer egy sinus liftet végzett el. A 45-ös fogam gyökere kitörött és begyulladt. Itt el kellett nagy adag csontot is tàvolitson, s utàna vért vett a jobb kézfejemböl és a svàjci csontpotlo anyaggal azt összekeverve felépitette a csontot és ezt a granulàtum szerü anyagot, kipergés ellen, membrànnal fedte le, majd összevarta. Azért részletezem ennyire neked, mint orvosnak, mivel nagyon büszke vagyok rà, hogy ilyen kényes mütéteket végzett el rajtam minden utolagos szimptoma okozàsa nélkül!
Vissza a vàrosunkhoz!
Egyelöre a jellege tovàbbra is nagyközség. Az àltalam emlitett Vortex turbina teremtene egy hosszu sima viztükröt a központban. Ezt sétànyok megteremtésével lehetne majd a vàros központjàvà alakitani. Nincs szisztematizàlàsi terv sem. Az RMDSz 3 részre szakadt: Molnàr Joska az egyik "kitaszitott nagy öreg", aki az orszàgos vàlasztmàny tagja is volt, de egy felszolalàsa miatt kicsinàltàk. Körülötte vannak a többi községi "nagy öregek". 2011 nyaràn, habàr telefonon beszéltem vele, mégsem volt idöm megkeresni (autobaleset miatt összekavarodott a programom). Aztàn van Csibi nevezetü jelenlegi RMDSZ elnök, aki a 12 éve regnàlo Tar Endre polgàrmestert (polmes) akarja vàltani, hisz benösült a Tar csalàdba. A màsik RMDSz vonal az a jelenlegi alpolmes Hegyi (nem tudom honnan költözött a vàrosba) és Kovrig tornatanàr fia Zoltàn. Tudtommal ök is akarnak indulni. Ezeket nem érdekelte egyàltalàn, hogy milyen terveim vannak. Kialakult egy "beltenyészet" (mondjàk tanàremberek, ami öncélunak tünik egyelöre. Mivel a kàrtyàikba nem làtok bele, ezért többet nem mondhatok. Lényeg, hogy keresztülnéztek rajtam, a kapcsolatot nem keresték velem ill. visszautasitottàk, hisz voltam fenn a hivatalban többször is. A vàros lefektette a szennyvizcsatornàkat és a hidegvizcsövet sok utcàban, igy a Cigàny utcàban is. (Csak az embereknek nincs pénzük bevezettetni a vizet és bekötni a csatornàt!) Az utak ettöl még rosszabbak lettek és tényleg nyakig ér a sàr. A temetö közelében épült egy kàpolna és a Vämos hid mellett a Küküllö partjàn épült egy emeletes fahàz, amelyben a temetkezési vàllalkozàs müködik. Otthonrol temetkezni tiltott lett a tavalytol!
A romàn politika sajnos, az europaitol idegen modon, a gazdasàgi tevékenységedet tönkreteszi, amennyiben ellene mondasz! Az RMDSz vezetösége tovàbbra is rendkivül elégedett magàval, annak ellenére, hogy 2000-2010 között ujabb 200ezerrel fogyott az erdélyi magyarsàg! (1990-2000 között a fogyàs 250ezer volt! Marko köszöni szépen maradt 2000-ben, söt a miniszteri székböl nem lehetett kibuktatni, mintha hozzàragadt volna! Autonomiàrol persze nem is akartak hallani!)Kérdésed, hogy beszàllok-e a ringbe:
Csak ugy tudok beszàllni, ha Svàjcban ki-, otthon meg bejelentkezem. Ez nagyon nagy lépés részemröl ezért elöbb az elfogadottsàgomat fogom letesztelni. Összeàllitok egy programfüzetet, amiben leirom az elképzeléseimet és a vàros meg Bözöd lakosaitol megkérdezem, hogy a programfüzet utolso lapjànak visszaküldésével jelezzék vissza, hogy szeretnének-e engem polgàrmesternek. Amennyiben a nagy többség igennel vàlaszol, akkor kezdek csak komolyan gondolkdni afölött, hogy felmondjam svàjci ittlétemet hivatalosan!Tovàbbi hirekkel nem akarlak szomoritani. Itt van az email cimem, amennyiben akarsz velem direktben levelezni: dr.sebestyen.istvan@gmail.com
Nem tudom Jakab Gyöngyvér magyar tanàrnöm merre került. Tudsz-e seiteni benne, hogy megtudhassam a cimét?
Édesanyàm sokszor nàlunk lakott Zürichben, aztàn lett 4 éve vastagbél ràkja és azota màr nem nagyon utazik (habàr a tavalyelött is kinn volt lànyunk esküvöjére). A hugom Àgi, férje Imre Ausztriàbol hazaköltöztek 1-2 éve Csi
-
Hozzászólt kapusi erzsebet Február 25, 2012, 4:17pm
-
jo kis tortenet,nem unja meg az ember,meg ha hosszabb is lenne.erzsike.
-
Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba Február 25, 2012, 2:46pm
-
Kedves Éva! Én köszönöm, hogy olvastad! Üdv: Szabolcs
-
-
Kedves István! Örültem a levelednek, vagyis a hozzám szólásodnak! Nekem sajna, nem sok kapcsolatom van ma már Erdőszentgyörggyel. Csupán két-három családdal tartjuk a kapcsolatot. Amit írtál nagyon izgalmas dolog! Végül is beszállsz-e a ringbe és vállod-e a polgármesterséget? Megérdemelné a "város", hogy végre önzetlen értelmes ember vezesse...Őszinte barátsággal: Szabolcs
-
Hozzászólt voros eva Február 25, 2012, 2:39pm
-
NAgyon szep tortenet,s a nyelvezete is kivalo.Gratulalok es koszonjuk!!!
-
-
Szervusz Szabolcs!
Néhàny hete lettem tagja ennek a portàlnak és ma megkaptam iràsoddal az emailt. Mivel nem sok idöm van szépirodalmi müveket olvasgatni, eddig nem olvaSTAM EL EZEKET, DE A NEVED LÀTTÀN VÉGIG OLVASTAM ÉS örvendek, hogy ily modon lehetöségem nyilik kapcsolatot teremteni veled!
Erdöszentgyörgyöt, ahol életed legszebb éveit tölthetted, vàrossà nyilvànitottàk ujra. A 2010-es népszàmlàlàs szerint 17% romàn lakik benne. Fejlödése teljesen leàllt, ha hazamegyek Svàjcbol a Balcescu utca (Cigàny utca otthoniasan) még mindig bokàig sàros. Az emberek a nagy nincstelenségben rettentöen szomoruak, megfàradtak, és hitüket vesztettek lettek a 22 év demokràciàtol. Minden cég, ami valamikor a sok munkahelyet biztositotta, tönkrement. Szinte mindenki munkanélküli lett, azokon kivül, akik az intézményekben dolgoznak. Ez a legsulyosabb gond jelenleg. 2010-ben sikerült 4 hetet otthon töltenem, amikor is 3 hetet az utcai fronton lévö kerités feljavitàsàval foglalkoztam. Ilyen modon minden arrajàro megismert és megàlltak "egy szora". Folyt a panasz mindenkiböl és mesélte romàn-magyar-cigàny, hogy miképpen loptàk szét és tették tönkre az összes munkàt ado céget: a malmot, a Màjus 1 nevü termelöszövetkezetet (az épületeket téglànként szétloptàk; még halàl eset is keletkezett, mivel ràzuhant eg ygerenda egy fiatalemberre), a fogyasztàsi szövetkezetet, a gabona bàzàt, gàzmetànt, stb. S persze panaszkodtak a megvàlasztott vezetöségre is rengeteget, akik 20 év alatt semmit sem csinàltak, mondtàk keserüen. Addig hallgattam az emberek panaszait, amig kezdtek egyesek visszajàrni hozzàm, akadàlyozva engem a kerités javitàsban, festésben, ami ily modon 3 hétig tartott. Aztàn egyszer csak egy romàn, közeli szomszédunk, Dan Nélu elkezdte mondani, hogy menjek haza és legyek a polgàrmesterük. Ezt követte hamarosan Totyi nevü szomszéd is. Aztàn ez valahogy elkezdett terjedni: az MPP is felkért vegyek részt az öszi vàlasztàsokon.
Tovàbb nem részletezem a dolgokat, mivel megint megérkezett a felkérés az MPP részéröl vàllaljam a vàlasztàsi kampànyt. Tervem müszaki emberként az lenne nagyon sok. A Küküllöre és a Bözödi tora terveztem 2-3 ill. 1 vizierömüvet és bekértem àrajànlatokat egy biomassza erömüre is, ami 1 Megawattos lenne és 3x100ha energiafüz ültetvénnyel lehetne üzemeltetni. Ennek az üzemeltetése sok munkahelyet teremtene, mig az automatizàlt vizierömüvek kevés személyzettel sok pénzt termelnének. A Vàmos hidtol kicsivel lennebb egy gàtat terveztem ahol egy egészen uj tipusu turbinàt helyeznék el (örvény turbina = Vortex turbine, ha az interneten utàna akarsz keresni. Ez a gàt a turbinàval villamos energiàt is termelne, de megemelné a vizszintjét 4 méterrel is, ami a vàros központjàban, csonak kikötövel, szomoru füzekkel, egy szép üdülö-szorakozo zonàt is teremtene. A sima viztükör felmenne majdnem a Vashidig! Ugy képzeltem el az egészet, hogy mindezt pàlyàzati pénzekkel egymàs utàn lehetne megvalositani egy cégen keresztül, amely a Polgàrmesteri hivatal tulajdonàban lenne.A Zürichi Müszaki Egyetem volt tanàraként sok technologiàt ismerek, melyeket ottohon, ha lehet hozzuk pénzt szerezni, meg lehetne valositani: pl. biodizel gyàrtàshoz sajàt technologiat dolgoztam ki és terveztem meg hozza teljesen az egész berendezést. Az egész nagy környék termeszthetné hozzà a napraforgot, repcét!
Vàrom vàlaszod!
baràtsàggal
Istvàn
-
-
Kedves Zoltán! A táj, a történet magva mind valós emlék. A nevek kitaláltak, illetve elváltoztatottak. A falu nevét sem akartam kiírni, mert nem akarom a mai ott élők esetleges érzékenységét sérteni. Bár tudtommal semmi sértőt nem írtam, de mégis... Privátban megírhatom. Üdv: Szabolcs
-
Hozzászólt Ősz P.Zoltán Február 25, 2012, 1:15pm
-
Gratulálok az íráshoz,a történethez,azért kíváncsi lettem volna,melyik Küküllő menti településről lenne szó.,mert gyerekkorom egy részét én is a Küküllő mentén töltöttem.
-
-
Kedves Ildikó! köszönöm a hozzászólásodat és örülök, hogy megnyerte a tetszésedet! Üdv:Szabolcs
-
-
Gizka kedves! örülök, hogy olvastad a történetemet. A bennvaló székelyföldi értelmezésben a falu belterületén levő beépíthető telket jelenti a hozzátartozó udvarral, kerttel együtt. Szóval valahogy így! Üdv:Szabolcs
- ‹ Előző
- 1
- 2
- 3
- 4
- Következő >
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz