„Na, végre!”- dohogott magában.

A finom porral belepett szobát aranyba vonta a beáramló nyári nap.

„Ennyi kegyetlen, sötét év után, végre kinyíltak a zsalugáterek! Még szerencse, hogy egyszer a gyermekek céltáblának használták téli hógolyózáskor, s a törött darab helyén annyi fény derengett nappal, hogy ha halványan is, de láthattam fenséges csíkjaimat”

„Már megint ez a felsőbbrendű hang!” – jött a válasz a másik szobából.

„Igenis, felsőbbrendű! Ez kérem a tisztaszoba. Az én pozícióm pedig a legfontosabb. Én vezetem a lépteket a két ablak közti tükörig. És ő a ház szeme. Ő mindent látott már. Lakodalmat, ravatalt, keresztelőt, de még titokban elcsattant pofont is. Homályos, öreg, egy kicsit repedt is, de tükör. Ő tanúsíthatja, a legszebb csíkjaim egykori gazdasszonyom menyecskeruhájából vannak. Mennyi csók, ölelés, szerelem, édesen suttogott szavak, mind itt őrzöm bennük.”

„Na de kérem! Az enyémek, na azok aztán a beszédesek! A gyerekek teljes gyermekkora itt van a csíkjaimban, a hátulgombolósoktól, a fodros köténykéktől a konfirmáló ruhákig. Gyermekdalaikkal, mesevilágukkal, álmaikkal, vágyaikkal együtt.”

„No, no! Csak csendesebben! – hallatszott a hátsó kis szobából egy reszketeg, öreg, hang.

„Hol van mindez az én világlátott csíkjaimhoz képest. A visszatelepült „amerikás” nagyszülők összes nagy vízen túli, színes ruhatára beverőként végezte. Na, én mesélhetnék!”

De senki sem mesélt.

Súlyos léptek verték fel a csendes kis ház nyugalmát. Sürgés - forgás, kacskaringós káromkodás, az elhúzott bútorok magukat recsegve-ropogva megadó hangja, a konténerekbe dobált tárgyak, képek csörömpölése. Egykori sorsok, küzdelmes életek immár feleslegesé vált kellékei. A falióra, a képek, falvédők helye a falakon mintha számon kérnék, mindez hova lett?

A konténerek lassan megtelnek. A rongyszőnyegek kupacain bútor- és ruhadarabok, fényképek, imakönyvek, szalaggal összekötött régi, megsárgult levelek, egy varródoboz színes cérnái, gombok, egy elárvult borotvapamacs. A törött tükör cserepein egy szakadt gyöngysor szemei futnak szét a romhalmaz minden kis zugába.

Utolsónak a kapuról letépett „Eladó” tábla kerül a konténer tetejére.

Elvégeztetett.

2019.09.06.