Egyetlen szó.

Az én szavam, a Te szavad, az ő szava ... Csupán néhány betű, mégis világokat nyithat meg előttünk, érzelmeket fakaszthat. Nem kerül sem pénzbe, sem fáradtságba. Csupán egy kis odafigyelés. A másikra, aki talán, bevallatlanul, de ugyanúgy szomjazza.

Pedig a „kincs” adva van. Még a kifejezés is erre a csodálatos tárházra:

„SZÓKINCS”

Mégis milyen fukar módon élnek egyesek ezzel a kinccsel.

Biccentenek, vagy egy rövid „helló”. Nincs mondanivalójuk egymásnak, hiszen alig érzékelik a másik létezését. Fülében fülhallgató, ujjaival a telefonon, vagy a tablettjén matat.

Éli a maga kis külön életét, a maga virtuális világában, ahol a reklámok majd megmondják, mit kell enni-inni, hogyan kell öltözködni, a politikusok majd úgyis megmondják, mi legyen a véleménye. A példaképeknek beállított, mondvacsinált „celebek” majd ellátják a terelőkutyák szerepét: „Irány az akol! Ki ne lógj a sorból! Az nem jó, az nem trendi!”

Pedig minden ember egy külön, kiteljesedésre váró egyéniség.

Azt mondjuk, ha üres a tér: „Nincs egy teremtett lélek!”

Igen, mert minden ember egy teremtett lélek. és ez a lélek szomjazza a szépet, a jót, a simogatót, amit egyetlen szó is meg tud adni. Egyetlen, jókor, jó helyen kimondott szó.

„Hiányoztál … Gondoltam Rád … Emlékszel? …Számíthatsz rám … Megértelek … Miben segíthetek?” … a sor szinte végtelen.

Persze az ellenkezője is igaz, ne feledjük. Egyetlen szóra egy világ omolhat össze bennünk, fájhat, kegyetlenül elevenünkbe hatolhat.

De előbb-utóbb jön valaki, jókor, jó helyen, aki egyetlen szavával felemel, erőt ad. És ha ehhez még egy őszinte szempár is társul, kincset találtál. Bár ezt akkor még nem biztos, hogy tudod.

Utóirat:

Ott megy az út szélén, gyalog, emelt fővel, egyszerű, tiszta ruhájában az Őszinte szó. Az út közepén sodró sebességgel suhan el a csillogó Pénz, a Hatalom, a Karrier, a Becsvágy, a mindent átgázolni akaró Önimádat. Nem baj. A leálló sávban majd úgyis utoléri lassan mindeniket …  mert mindeniknek, előbb-utóbb, szüksége lesz rá. Éppen Őreá.

2016.09.08.