Egy téli mese
- Lehetnél a harmincegyedik -
Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)
Tomi, lehajolt és vadászkésével a megfagyott avart kezdte piszkálni, pontosan ő sem tudta, mit keres, vagy kit, de az biztos, hogy tegnap még ezek a furcsa nyomok még nem voltak itt ...
A hegyen hideg volt. Körülötte feltámadt a szél, mintha ezernyi apró, hegyes tűket vágott volna az arcába. A ház, ahol meghúzta magát, már nem látszott ,csak a fák fehér takarói fölött egy vékony, szürke füst csík tekeredett jobbra – balra mint egy kígyó.
Hunyorogva ment tovább. Amikor a test közelébe ért, lekapta válláról a puskáját ...
Gyomra görcsbe rándult ,öklendezett a bűztől, még a puskát is kiejtette a kezéből és gondolkodás nélkül futásnak eredt, egyenesen a szakadék felé, amikor meghallotta a kiáltást.
Dörgő robbanások hangját hallotta. A házikója felől jött a nagy fény is, mint egy tűzijáték világította be az éjszakát a lángba borult erdőt.
Erősen zihált, patakokban gördült homlokáról az arcára a félelem verejtéke, gyöngyöző cseppjei.
Abban a pillanatban semmi nem tűnt normálisnak körülötte ...
...........................................
Igen, tulajdonképpen akár meg is történhetett volna ez Tomival, de nem így volt, mivel ő egy újszülött csecsemő nyugodt álmát aludta, kicsi bérelt lakásnak bőrkanapéján, még a nyála is kicsordul, olyan mélyen és jóízűen aludt.
..............
Az olvasóra bízom a tavaszi táj elképzelését: rügyező fák,bibózó virágok, trillázó énekesmadarak víg énekét, a zöldellő lombok fölé felkúszó Nap mosolygós halvány fényét.
Mivel tél van, ezért ...
..............
Mese!
Hát persze mese, hisz mesékkel vagyunk körülvéve. Mesél a természet, mesélnek a tárgyak. Agyunk legmélyén megbújt, régen elfeledett emlékek ... mesélnek.
Vannak jó és rossz mesék, csak sajnos sokat elhiszünk, mert vagy megtörténtek – mint esetleg Tomi meséje – vagy pusztán el akarjuk hitetni magunkkal, mert már nincs miben hinnünk.
Mi a különbség a városi és az erdei élet között?
Szinte semmi. Vagy talán mégis , mivel az erdőben az erősebb az úr, de nem él vele vissza. Nem ölnek, csak ha megtámadják vagy amikor éhesek, de mindig annyi a préda amennyire szükségük van. Ott igazságosabb, de kemény az élet.
Ellentétben a várossal, hát igen, sokkal rosszabb a helyzet.
Egy fiatal barátom mondta: A világot sajnos a buták és az agresszív emberek irányítják. Igaza lenne?
........
Kezdjük a vadászatot!
Harminc vadász egyszere emelte fel a boros kupákat. Egy utolsó ellenőrzés, elindultak ...
............
Tomi felébredt, ágya szélén ülve figyelte a szállingózó hópihéket .
Az erdő ott fent a hegyen még égett ...
Tomi már tudta ,ha nem lesz vadász ,akkor az egész élete menekülésből fog állni ...
És te, mi vagy? Vad vagy vadász?
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz