Egybeolvadok a szürkeséggel
Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)
Ma éjjel a Hold kíséri lépteim,
csontomig hatol a hideg,
de nem törődöm vele ...
Már virrad? Nem,lidércfények
csiklandozzák a látóidegeimet.
Egybeolvadok a szürkeségekkel,
az emlékek magamra hagynak.
Nyugtalanul bolyongok
a végtelennek tűnő,
élettelen utamon.
Valaki közeledik.Egy hölgy,
vékony alakja,finom kezei,
újra felidézik bennem,őt.
Elmegy mellettem,de érzem,
hogy figyel.Meg állok,hirtelen
megfordulok s majd felbukok.
Ott áll előttem,pár centire,
zöld szemeivel,mint sebésznek
szikéje,úgy hatol a tekintete,
lelkemig.
-Ki vagy te?-kérdem elcsukló hanggal.
Színtelen márványarcán,egy halvány
fénysugár.Lidércfények tánca.
Már tudom ki ő!
Hófehér haja vállamra borul,
már nem érzem a csontomig
hatoló hideget ...
--------------------------------------------
A magányom sem nyomaszt,
hisz értem jött,ő ...
A Holdhercegnő!
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz