Egyedül
Mikor két szív egyszer csak egymásra talál,
Önfeledt mámorban terveznek, s remélik,
Hogy boldogok lesznek egy életen át,
És minden nehézséget együtt majd túlélik.
Csodálatos érzés szerelmesnek lenni,
Mely áthatja tested minden porcikáját,
S karoddal párodat lágyan átölelni,
Állandóan lesve minden gondolatát.
Közben a szerelem meghozza gyümölcsét
Vállalva sok-sok nehézségek mellett,
S aggódva várják a csöppségnek jöttét,
Mert immár ez Nekik nagyon is kellett.
Mostmár a szerelem nem lángol csak izzik,
Mint télen a kályhában szunnyadó parázs,
Ontva melegét a kis család körében,
Kik bíznak abban, hogy örök e varázs.
A sors viszont kegyetlenül bánik az emberrel,
Nem nézi, hogy kinek ad és mikor mit,
Egyesek elválnak, szétoszlik a család
Másoknak társa, ha fájó is elhalálozik.
Igy maradnak egyedül sokan a gondokkal,
Szertefoszlik minden álmuk ami nagyon szép,
Az egyedüllét úgy zuhan egyszerre le rájuk,
Mint egy nagy alagút, ami hosszú és sötét.
Nem mindenki tudja elviselni sorsát,
S próbálkozik újra, meg újra is mással.
De a végén rájön, az már nem szerelem,
Mint amilyen volt az elsõ élettárssal
Tiszteletre méltó az olyan feleség is,
Kinek férjét közülül a halál emelte ki,
De büszkén vállalja az egyedüllétet,
Mert Ö örök hüséget esküdött neki.
Kenéz Gyula
Nagyvárad 2012. Aug. 12.
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz