Alig volt tizennégy éves, de máris tele volt lázadással. Nagyon sok minden zavarta, a családban az iskolában, a társadalomban. Mélyen belül azt érezte lehetne teljesen másképp is élni. Egyszerűbben és ebből fakadóan boldogabban. Csakhogy ma az egyszerűségről senki sem akar hallani. Bizonyíték erre az, hogy furcsa viselkedéséért és lázadásai miatt, betegnek, pszichikai és lelki betegnek nyilvánították. Be is fektették a kórházba, ahol orvosok hada azon versengett, hogy bebizonyítsák minden ember aki lázadni mer a felépített rendszer ellen, beteg, antiszociális. 
El volt keseredve. Azt érezte mára a bolondság az társadalmi norma lett. Ezer emberből ha egy normális az jó. Persze a bolondok, azt hiszik ők normálisak. E miatt hoznak létre mindenféle pártot, egyesületet és azt remélik hogy egyre több ember csatlakozik hozzájuk. Bolyongott a kórház folyosóján, így jutott el a könyvtárba. Nézegette a könyveket és a kezébe akadt egy poros régi könyv, a címe A bőlcsesség útja. Kinyította szeme végigfutott a kezdő sorokon:
- Kínai paradigma (Vázlat)
- -Hol fellép a rendtartás, fellép a név, s mert már fellépett a név, ismerni kell a határokat, s így elkerülni a csapásokat. (Lao Ce: Az út és erény könyve, Weöres Sándor fordítása)
Igen ezt mondja ő is mióta de bolondnak nézik. Mit is? Azt hogy a rengeteg törvényt
amit hozunk miért hozzuk? Az ÉN védelmére. A név fellép, vagyis kialakult az Én. Ami nem volna baj de mivel minden vágy az Énhez tartozik, le kellene ezeket a vágyakat redukálni, határt kellene ezeknek szabni mert ha nem elpusztulunk. A homlokára csapott:
Eszébe jutott a nyolc boldogság egyike: -,, Boldogok a lelki szegények,, vagyis a kevés vággyal rendelkező emberek......Megnyugodott. Mondhatják ezután bolondnak. Kísérletezhetnek rajta. Nem érdekli többé. A szívére hallgatva fog élni ezután. Mert csak így érdemes. 
Rzs