Eljött a vasárnap. Elek már régóta várta ezt a napot. A balesete óta egy év telt el. Most érezte először templomba kell mennie. Hálát érzett magában. A betegsége sok mindenre megtanította. Gyorsan befejezte a reggelit, felöltözött. Elég hideg őszi idő volt, úgy döntött sálat is tesz. Elindult. A torkában dobogott a szíve. Húsz perc alatt érkezett meg a katolikus templom elé. A szélben a templom udvarán vígan lobogott a Székely zászló. Elek keresztett vetett majd bement a templomba. Ez volt az utolsó dolog amire emlékezett. A sürgösségen ébredt tele volt az arca kék foltokkal. Az orvos aki ellátta a sebeit, így szólt hozzá:
- Miért kellett provokálni az embereket, azzal hogy kék nagdrágot, sárga kabátot és piros sálat vettél magadra. Ez az eredménye. Jó hogy meg nem öltek.
Elek csak nézett érthetetlenül, szeméből kicsordult egy könnycsepp mielőtt megszólalt.
- Doktor úr, de hiszen én egy éve színvak vagyok........