Erdélyi magyarok a világban

"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"

Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Életképek a ma Európájából

Szép napsütéses délután volt, a levegő szinte izzott a forróságtól. Az egész család a kertben hűsült, ha az árnyékban való üldögélést, lehet ennek nevezni. A két gyerek éppen csapd le csacsit játszott, míg édesanyjuk, hámozta a pityókát. A családfő a tűzhelyet készítette elő, körbe, apró kövekkel rakta ki a kikapált részt, majd forgácsot állított fel ügyesen indián módra. Ezután papírt tett a forgácsok közé és begyújtott. Csípős füst szállt fel, majd a forgácsok egyenletes ropogása jelezte, meggyúlt a tűz. Mintha összebeszéltek volna erre, úgy ugrott fel a két gyerek az asztal mellől, odaszaladtak a tűzhöz, szerették azt nagyon, ezért piszkálni szokták, az apró szikrák miatt, amik így keletkeznek és szállnak fel nagy pattogás közepette a magasba.
De ma az apukának nem volt jó kedve, ugyanis megszűnt a munkahelye, huszonöt év után munkahely nélkül maradt. Azt sem mondták, köszönjük, azt a sok- sok fáradozást, semmit, kidobták, mehetsz isten hírével. Még nem merte megmondani a feleségének sem, szégyellte magát és dühös is volt, meg félt, attól hogy hogyan tovább.
- Hagyjátok abba!- mordult rá a gyerekekre.
A gyerekek értetlenül néztek apjukra, Demeter, a nagyobbik rögtön meg is szólalt.
- Mi van veled édesapám? – Ilyent nem szoktál csinálni.
Zsófia a felesége is odajött hozzá, gyöngéden átölelte, s megszólalt:
- Én láttam, ahogy hazajött, hogy valami nem stimmel. Csak nem akartam megkérdezni.
- Apuka- szólalt meg a kisebbik fiú is,- te mondtad nekem, ha valami fáj, vagy ha valaminek örülsz, azt mondjam meg neked, arra tanítottál, fejezzük ki bátran az érzéseinket, mond el nekünk mi bánt.
Egy könnycsepp gördült le az apuka kék szemén, miközben halkan megszólalt: - Hát…..nincs munkám többé… kiraktak. Zsófia átölelte, s így szólt:- Ennyi… ó hát ez nem olyan nagy baj, mi melletted állunk mind a hárman.- Igaz gyerekek?- szólt s közben vadul kacsingatott a fiainak, miközben neki is összeszorult a gyomra.
- Igen apuka ne búsulj,- kiáltotta szinte egyszerre a két gyerek,- legalább többet leszel velünk, és játszunk kelj fel Jancsit együtt.
Könnyek szöktek János szemébe, átölelte feleségét, meg a gyerekeit, ezért jó a család, gondolta magában, majd így kiáltott fel:
- Gyerekek! – Lehet a tűzzel játszani!.. de csak addig, amíg elkészítjük az ebédet – Rendben?
- Igen apa- kiáltották a fiúk, s máris csapkodni kezdték, a tűzet, amiből sok-sok szikra csapott a magasba. Egy pedig csak szállt-szállt a magasba, minél magasabbra, a gyerekek csak nézték csodálkozva, s egyszer csak megszólalt az édesapjuk:
- Látjátok, ez a remény szikrája, amely arra tanít, mindig van tovább….

Megtekintések: 540

Tetszik

35 tagnak tetszett

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt gyuge erzsebet Szeptember 24, 2011, 7:29pm: Eleg sok embert bejegyzesre kesztetett ez az iras . Irtak hideget,meleget! Az iras ket dolgot tartalmaz szeretetet es remenyt.Ha elmegy Isten hazaba az iras iroja megtapasztalhatja a hitet is. Majd amikor a hit,remeny,szeretet ilyen sorrendbe lesz ironk sziveben vagyis a hit lesz az elso es tiszta szivbol ker Jezus neveben akkor Istennek gondja lesz ra ,hogy ne nelkulozzon se o se csaladja,hogy mikent azt csak egyedul Isten tudja.Lesznek akik ezert megvetik,kinevetik sot elfordulnak tolle,de te csak higy Istenben es a megoldas is megjonn.Szeretettel es egyutterzesel Erzsike

Hozzászólt Geréb /Pataky/ Ágnes Szeptember 22, 2011, 10:04pm: Hol bujkált eddig ez a bejegyzés?

Ki-ki a saját szemszögéből ítéli meg, tartja elkeserítőnek, vagy éppen gyerekfejjel örvendetesnek ezt a szomorú valóságot.

Addig míg összetartás és szeretet, ÉLET van egy családban, semmi sem reménytelen.

Én csak tudom, higgyétek el nekem ....

Köszönjük Zsolt. Sokunkat elgondolkoztatott ez az írás.

Hozzászólt portik ilona Szeptember 22, 2011, 8:16pm: sajnalatos -az egyesult europa ezt erte el velunk nincsen munkassagunknak erteke nem vagyunk meg becsulve soha nem lehetunk bisztosak a jovobe mert most nem nezik a jo munkast vagy csalad fenntartot latom tobben irtak hogy remenykedni kell de mibe? es aztan jon az anyagi problema, utan a veg kimerules idegileg udvozlettel ilu

Hozzászólt Gálffy Mária Szeptember 22, 2011, 6:49pm: Igen,ezt a kemény,kegyetlen világot csak így lehet túlélni:HITTEL,REMÉNNYEL és SZERETETTEL.Ha ez a három megvan,minden összetartó család megtalálja a kivezető utat.

Hozzászólt zachari ilona Szeptember 22, 2011, 5:24pm: SAJNOS EZ AZ IGAZSAG.NAGYON SOKAN NEM TUDJAK MIT HOZ A HOLNAP. NEM SZERETNEK MOST FIATAL LENNI,NEKUNK LEGALABB EGGYENLORE MEG JON A NYUGDIJ.!

Hozzászólt voros eva Szeptember 22, 2011, 1:57pm: Megrazo,de sajnos valos eletkep.A csalad az a megtarto ero,ami atsegit a bajon.

Hozzászólt Filep Mária Szeptember 22, 2011, 12:54pm: Nesze neked " Szép új világ..............."Sajnos egyre több helyen sírnak a családfők.

Csak a remény és a szeretet maradjon a régi.

Hozzászólt Farkas Márton-István Szeptember 22, 2011, 12:43pm: Ez sajnos teljesen igaz,és nem Ö az egyetlen mind többen és többen kerülnek az utcára.!!!

Hozzászólt Bicescu Ida Szeptember 22, 2011, 12:33pm: Tetszett. Az en edesapam is tobbszor maradt allas nelkul,pedig jo mesterember volt. Eppen azert nem turte a kontarmunkat es ezt mindig meg is mondta. Na hat ezert maradt tobbszor allas nelkul.

Sajnos a csaladban ma is van ehhez hasonlo helyzet. Egyenlore meg birjak hittel es remennyel, azzal hogy "tul kell elni,holnap egy uj nap lesz,azt is, aztan megint egy masi......" Ugye a boldogsag nem a cel, hanem a hozza vezeto ut.

Hozzászólt Beke Ernő Szeptember 22, 2011, 11:47am: Hát igen, sok sorstárs van még e világba! Előre nem érti, fel se foghatja, hogy mi történt, hogy ez pont vele történhetett meg, majd jön az elkeseredetség, a legroszabb esetbe a magába fordulás. Még jó ha a szikrányi remény a letört,szívet éltetni tudja. Ez a mai élet.... Gratulálok az életkép leíráshoz, Ernő.