Ebben az esetben elfeledett hazánklánya, Claire Kenneth, Kölcsey Kende Klára. Nagy szomorúságom, hogy az Interneten szinte semmit sem lehet találni róla, se a magyar, se az amerikai oldalakon. Azt a keveset is, amit megtudtam róla, könyvek fülszövegeiből gyűjtöttem össze még a 90-es évek elején, amikor regényei újra megjelentek Magyarországon, köszönhetően az Árkádia kiadónak.

A legtöbbet erről a kalandos életű, csodálatos asszonyról novelláiból tudtam meg, melyek gyakran önéletrajzi elemeket is tartalmaznak. Például az az írás, mely az első könyvének kalandos megjelenéséről szól, aztán a család gulágon eltöltött éveinek emléke is a novellákban jelenik meg. Majd a menekülés Magyarországról, az Amerikába telepedés első évei, a New yorki magyar közösség élete az 50-es években.

Akkor, a 90-es években, még álmaimban sem gondoltam arra, hogy itt élek majd, a New yorki felhókarcolóktól egy gondolatnyira. Manhattan, a Central Park, a Lexington Avenue, az East River, a Hudson folyót átszelő hidak képe legelőször Claire Kenneth művei által jutottak el a tudatomig. Valami kíváncsisággal keveredett misztérium volt ez a világ számomra. Egy olyan hely, ahová sosem jutok el. Most, valahányszor az East River felett megyünk autóval, vagy meglátom az Empire State Building csúcsát, eszembe jutnak ezek a romantikus történetek és a húsz évvel ezelőtti magam, ahogy a szobámban hasalok az ágyon és rongyosra olvaom a Május Manhattanbent.

Claire Kenneth könyvei romantikus regények, az 50-es évek stílusában. Femme Fatale-k, grófok és cselédek, intrika, szerelem, gyilkosság, bosszú és megbocsátás és mindezek felett a magyar történelem szomorú évei. Az orosz megszállás, a gulág, a kilakoltatások, a megszégyenítés. Majd az emigráció, a letelepedés, az újrakezdés. S mindez élvezetesen, régies stílusban íródva. Kicsit hihetetlen, kicsit szirupos, de mindig Claire Kenneth-es. Vagy megérint és szereted, mert tudod, az akkori emberek valóban így éltek, így gondolkodtak, vagy elutasítod a stílusát.

A háromrészes sorozatát, a Neonfény a Nílus felett-Május Manhattanben-Holdfény Hawaiin-t magammal hoztam, mint akkori énem emlékét és a mai napig el-elolvasom, s a bennük írottakat már nemcsak elképzelem, de látom is. A Park Avenue házait, a Central Park dombjait, s hallom Manhattan zsivaját.

Claire Kenneth élete legalább olyan izgalmas, viharos és tragikus, mint főhőseié. Manhattan-ben hunyt el, 10 éve.

Claire Kenneth (Kölcsey Kende Klára) (1923. július 23. – 2000. április 21.) Édesanyja Varga Vilma, édesapja vezérkari ezredes volt. Első házasságából született egy fia. Kairóban volt nászúton, később innen merítette az Éjszaka Kairóban történetét. Balatonalmádiban szépségversenyt nyert. Férje a Don kanyarban elesett. Második férje Dr. Bíró Géza. Őt a Gestapo ölte meg, mert segített egy amerikai katonának. Harmadik férje Bárdossy Pál, testőr főhadnagy. 1951-ben kitelepítették őket. Férje nagybátyja volt az egykori miniszterelnök Bárdossy László. Később Amerikába emigráltak. A kezdetekben férje takarított, ő pedig többek között modellkedett is. Később Amerikában is kiadták könyveit. Neves ismerősei: Arthur Miller, Marilyn Monroe, Zilahy Lajos, Tony Curtis, Greta Garbo. (Wikipedia)

Claire Kenneth könyvei megtalálhatók Erzsébet angol királynő magánkönyvtárában is. Személy szerint úgy gondolom, egyik-másikból remek romantikus film kerekedhetne. Nem is értem, eddig miért nem próbálkozott senki.

Ezt az írást most találtam az Interneten. Micsoda élettörténet!*

"Szenvedélyes érzelmek, gyönyörű útleírások, váratlan fordulatok és meseszerű történetszövés – ez jellemzi Claire Kenneth regényeit. Ám a szerelem írónőjének regényesebb élet jutott, mint könyvei hősnőinek.

Randevú a szigeten

A kis Klára a család kedvence volt. Gyönyörű fürtjeit, kedves mosolyát mindenki csodálta. Csinosan mutatott a kis fehér ruhácskákban, bájos cipőcskében, amint a süteményesvillával küzdött az uzsonnákon. A papa vezérkari ezredes volt, a mama, Varga Vilma is jó családból származott. Kölcsey-Kende Klára ötévesen írt, olvasott. Szép gyermekkora volt. Arisztokraták, előkelő hölgyek és urak vették körül, de a kislány néha mégis máshová vágyott. Ilyenkor elővette kis kockás füzetét, és kiírta magából vágyait. Az irományokat persze gondosan el kellett rejtenie, hisz szigorú német nevelőnője csúnyán megbüntette, ha kiderült, milyen butaságokat firkál összevissza.

Ám Klára nem hagyta cserben a füzeteit. Idővel a családja is beletörődött abba, hogy a leány szeret ábrándozni és írogatni. Tizennyolc esztendős volt, amikor az első műve megjelent az Új Időkben. Jeligés pályázatra küldte be a Randevú a szigetent, és ekkor figyelt fel rá Herczeg Ferenc szerkesztő. Aztán, ahogy egy jó házból való úrilányhoz illik, Klára férjhez ment. Az ifjú pár nászútját a mesés Kairóban töltötte, és Klárát elbódította az egzotikus virágok illata, a fűszerek zamata és a bódító zene. Élete olyan volt, mintha a későbbi Claire Kenneth vetette volna papírra. Szerelmes volt, a szíve alatt új élet dobogott, és szép volt a világ. Aztán kitört a háború.

És a férje nem jött vissza a Don-kanyarból. Fia már soha nem ismerhette meg az apját.

Éjszaka Kairóban

A férfit, a szerelmet kereste. Szép asszony volt – egyszer Balatonalmádiban szépségversenyt is nyert –, és másodszor is férjhez ment. Ám a politika megint közbeszólt. Egy amerikai gép lezuhant, a pilóta katapultált, Kláráék bevitték a házukba a szerencsétlent.

Csakhogy ez a férj, dr. Bíró Géza életébe került. A Gestapo megtudta, ezért agyonlőtték. Klára másodszor maradt özvegyen, és még huszonöt éves sem volt. Ezen nem sokat segített az, hogy hőstettükért utólag Eisenhowertől kitüntetés érkezett.

Erdős Renée és Bethlen Margit grófnő arra kezdte biztatni a fiatalasszonyt, hogy ne csak ficni-fecni novellákat írjon. Klára az emlékeihez menekült, vissza, Kairóba. Azokba az időkbe, amikor még minden olyan egyszerűnek tűnt. Amikor csak arra kellett figyelni, nehogy a nap forró sugara megperzselje az ember bőrét, és nehogy túl sokat igyon a könnyű borból. „A káprázatos, forró álom véget ért... Zoltán megfogta a kezét, és átvezette a fedélzet másik oldalára. Ide nem tűzött olyan forrón a nap, csend volt, majdnem egyedül voltak. A hajó kifutott a nyílt tengerre. Előttük kéken és tisztán tárult fel a végtelen horizont...” – így fejeződött be Claire Kenneth első regénye, az Éjszaka Kairóban. És ezzel megkezdődött Klára új élete. Az új nevet Csató úrtól, a Grill kiadó igazgatójától kapta. Klára bement az egyik könyvesboltba a Váci utcában, és megkérdezte, hogy fogy a regény. Az eladónő azt válaszolta, az amerikai írónő könyve igazi kiugró siker. A fiatalasszony irult-pirult, és elárulta, ő írta a gyönyörű sorokat, ő maga Claire Kenneth. A boltos kisasszony pedig erre azt felelte, ő meg Jávor Pál. Nem hitték, hogy magyar írónő ilyen szépet írhatott, hisz itt az volt a sikk, ha valaki Gödöllőre indult nyaralni. Budapest Kairó-lázban égett.

A testőr százados

És Klára találkozott valakivel. Egy igazi fess úriemberrel, aki testőr főhadnagy volt, később százados. Nemcsak az egyenruha mutatott remekül rajta, hanem az asszony is remekül érezte magát a társaságában. Harmadszor is kimondta hát a boldogító igent Bárdossy Pálnak. Az írónőt, aki könyveiben a legszebb világokat festette le, kegyetlen támadások érték. Azzal vádolták, hogy burzsoá, klerikális, és drótsövény mögött van a helye. Mindez 1948-ban történt, amikor csúfos idők jártak. A könyvesboltok polcain ott volt a Randevú Rómában, Klára pedig Tiszasüly felé zötykölődött. 1951-ben az első transzporttal kitelepítették őket, hisz férje nagybátyja volt az egykori miniszterelnök, Bárdossy László, aki hadat üzent a Szovjetuniónak. A kitelepített társaság illusztris nevekből állt: köztük volt Bethlen István özvegye, Wekerle Sándor pénzügyminiszter, gróf Csáky Istvánné Irma, a Montenuovo hercegnő, Mimi és Fanny, akiknek Mária Lujza volt a dédnagyanyja. A dédnagymama egykor Napóleon koronáját viselte, a leszármazottai pedig trágyát hordtak Tiszasülyön. A rizsföldeken dolgoztak, lópokrócokon aludtak, a fejük felett denevérek röpködtek. És jött a hír, a férfiakat elviszik az Urálba, bányamunkásnak. Vissza pedig nem nagyon jött onnan senki. Kitört a pánik. Bárdossy megszökött. A határon elkapták, és négyévi börtönbüntetésre ítélték. Klára egyszer, egyetlenegyszer látogathatta csak meg a férjét. Két évig kellett még Tiszasülyön maradnia. Az Attila úti lakásukban egy sztahanovista lakott, és valószínűleg tévedésből, de megmaradt a balatonszéplaki villájuk. Az asszony ide költözött le a fiával, és várta, amíg férje kiszabadul. Fűtés nem volt, télen reggelre megfagyott a tea a porceláncsészében. 1956-ban sűrű, nagy pelyhekben hullott a hó, amikor a család elindult. A határon lőttek rájuk. Egy szál ruhában érkeztek meg az Újvilágba. De együtt voltak, és éltek...

Meghódította Amerikát

Claire Kennethből szenzáció lett. Az írónőt, akit rizsföldeken dolgoztattak, a televízióban mutogatták, és Margaret Mitchellhez hasonlították. Nem sokat ért vele. Otthagytak kastélyt, földbirtokot, hírt és nevet. A férje nem tudott angolul, egy hetvenhét emeletes felhőkarcolóban takarított éjszaka, majd liftes lett. Klára egy szőrmeszalonban kapott állást, modellkedni kezdett, neppekben, nercekben grasszált a gazdagok előtt. És nem esett nehezére. Aztán egy irigy nő fondorlata nyomán kirúgták. Nem volt állása, nem volt pénze, de a jókedve és derűlátása sosem hagyta el. És a mentőangyala az útjába sodort egy magyar könyvkiadót, aki fillérekért ugyan, de megvásárolta az amerikai kiadás jogait. Claire Kenneth meghódította Amerikát is. Karády Katalin Brazíliából érkezett, hogy New Yorkban énekeljen. Bemutatták őket egymásnak. A színésznő majd elájult. Azt mondta, ő nem tudta, hogy az írónő magyar. Eddig portugálul olvasta a könyveit szótárral a kezében. Ekkor már lassan-lassan rendeződött az életük. Bárdossy átképezte magát mérnöknek, Klára folyton írt, és utazásra is tellett. Az élmények pedig ott voltak a könyvekben, novellákban és cikkekben, amelyek a magyar nyelvű lapokban jelentek meg. Minden regényben ott volt az élete.

Ünnep Budapesten

Barátokat szereztek, társasági életet éltek, de az asszony szíve mindvégig magyar maradt. Azért költözött a Hudson folyóhoz, mert a George Washington híd a Lánchídra emlékeztette. Klára nem lett sohasem milliomos. Lakásban élt, nem óriási házban, teniszezni járt és úszni. Több mint hatmillió példányban fogytak a könyvei világszerte, az angol királynő könyvtárában is ott szerepel minden egyes regénye. Erzsébet ki is tüntette őt.

Magyarországon csak 1989-ben jelentek meg újra a könyvei. Amikor sok-sok év után először hazalátogatott, virágözönnel várták. A Teréz körúton kétezer-hatszázan tolongtak, csakhogy láthassák, és dedikáltassák az Éjszaka Kairóbant. Akkor kérdezték meg tőle, mire a legbüszkébb. Azt felelte: arra, hogy az unokái szenteste New Yorkban magyarul éneklik a Mennyből az angyalt. Felkérték, írja meg élete történetét, a barátságait, hiszen jól ismerte Arthur Millert, Marilyn Monroe-t, Zilahy Lajost, Ford elnököt, Tony Curtist, Greta Garbót, Margit hercegnőt, az angol királynő húgát. Ám erre már nem volt ideje, 2000 áprilisában elhunyt.

Legsikeresebb könyvében, az Éjszaka Kairóban címűben így szól George Dowery Tárnoky Annához: „Majd elmúlik. Holnapra el fogod felejteni. Látod, milyen jó, hogy ma már itt maradsz nálam. A karjaimban fogsz aludni, és ha rosszat álmodsz, a csókjaimmal ébresztelek fel...”

Regényei-novelláskötetei

• A rubin kereszt
• Neonfény a Nílus felett
• Forgó táncparkett
• Halálos háromszög
• Szerelemről szó sem volt
• Felhők felett...
• Május Manhattanben
• Különös kaland
• Minden tavasz véget ér
• Éjszaka Kairóban
• Randevú Rómában
• A hermelines hölgy
• Kék kanári
• Sanghaj szépe
• Panoptikum
• Egon naplója
• Dupla Martini
• Holdfény Hawaiiban
• Így látom New Yorkból

^{* Az írás valódi szerzőjének nevét nem találtam, mivel több blogon is megjelent. Aki esetleg tudja, kérem, jelezze.}