Elmélkedés ... Az időképei

Írta: Attila-benczi (Dawn Bat)

Állj! E rövid szó utolsó hangja
fájdalmas sikolyba nyúlik ...
Énemet papírgalacsinként
a feledés szemétkosarába dobtad...
----------------
Közömbös vállvonogatással
gyötrő kínokat hozott a hajnal,
s a kéj térfogata, mi átölelt
egykor, vonyító sakálként
mardossa emlékedet ...
-----------
Az az este már az utolsók
egyike volt,
amelyet tőled kaptam...
De minden szavad, pokolbéli,
árulás volt,
eloptál mindenem ...
Add vissza ellopott időmet!
---------------
Megtörténik... a vastag falak
hangtalansága a sötétség,
s feledés mély vermébe hull.
Nem akarom látni a múltamnak
ronggyá tépet emlékeit ...
----------