Édenteremtés 

 A közösségből mindig akad valaki, akit ingerel a másik fokozott tevékenysége s az ebből származó népszerűség. Lám, Téged is számonkértek miattam. Fájt valakinek őszinte vallomásod. Mikor kérdezted leveledben, hogy bővebben írjál-e róla, elhárítottam, mert már nem élnek azok, akiknek egyrészt fényesítettem vezetői tekintélyét a munkámmal, másrészt ingereltem őket. Csodálkozva látom, milyen sokan emlegetnek könyvedben, mikor csak négy évig tűrtek meg. Kegyetlenül, örökre szólt a tiltás, és nem magamért, a munkámért, hanem más érdekért vettek vissza a tanügybe. Köszönöm sorsomnak ezt a megaláztatást, mert igaz barátokat szerzett, akik a bajban álltak mellém – és valahogy így teljes, a megaláztatással, a próbára tevő időszakokkal az élet.

Kijövetelünk morálisan kínzott meg, amíg fel nem ismertem itteni feladatomat. Nagyon közel érezlek a lelkemhez. 

Félek az otthoni látogatástól, öt évvel ezelőtti hazajárásunk után sok sértődés, fájdalom maradt, mert nehéz megérteni, hogy a hetedik és nyolcadik X között is rengeteg feladata lehet az ember lányának; bárhogy is húzza a szíve, nem maradhat, ha visszahívják – unokát őrizni.

Alkalmazkodnom kell. Pedig több mint negyven volt tanítványommal levelezem, s úgy lenne jó, ha mindenikkel beszélgethetnék. Ez lehetetlen. Emlékszem, mennyire elítéltem valakit, aki hazalátogatásomkor megüzente, hogy feltétlenül látni akar, menjek ekkor s ekkor a lakására! 

L. tegnapelőtt hívott fel. Beszámolt egy szívmelegítő rendezvényről, amiért nagyon tisztelem, mert MAGYAR BÁLT sikerült összehoznia. Hogy ez milyen nagy dolog, csak most értem meg igazán, mióta látom, mennyire igyekszik a magyarok egy rétege – a nagyi vagy egy távolabbi rokon németsége révén – ősgermánná válni. Ezek a Duna tévét sem szerelik be, magyar könyvet, lapot sem olvasnak. Szerencsére vannak olyanok is, akik a gyermekeikkel naponta tanulnak a megfelelő osztály magyar tankönyve alapján. Ezek a magyarok éltetik mind az egyházat, mind a kulturális életet.

Most volt vendégünk D. Gy. író, a berlini magyar kultúrház vezetője, s elmesélte, milyen nehéz helyzetbe került Düsseldorfban, mert a Magyarországról meghívott író, E. I. egy órai késéssel találta meg a helyiséget, melyben több mint félszáz irodalomkedvelő várta. D.GY. aztán beszélt az íróról, felolvasott a könyvéből, de a találkozás magával a szerzővel: elmaradt. Ilyen nálunk (otthon) nem történhetett volna meg, mi virággal mentünk volna érte vagy az állomásra, vagy autóval hoztuk volna el. D. irigykedve hallgatta, hogy Erdélyben mekkora rangja van a meghívottnak, hogy ínséges időkben is összeadott ételekből díszvacsorát rendeztünk. Hogy még jobban megmozgassam fantáziáját az erdélyi kultúrapártolókról, meséltem Rólad, kutatói, népművészeti, hagyományéltető, egész falut összetartó tevékenységedről, de akkor kapta fel a fejét, mikor kürtőskalács-sütő művészetedet is szóba hoztam.

Egyébként annak idején jó párszor éjjelizenét adó végzős osztályoknak én is kürtőskaláccsal kedveskedtem, volt erre segítségem. 

Rossz kézírásommal folytatom a beszélgetést, az ajándékba kapott elektromos írógéppel még nem tudok bánni. Egyébként Kós Károly az írógéppel írt levelet „mocskolódásnak” tartotta. Őrzök tőle pár értékes levelet. Megtisztelt azzal, hogy írótársairól is véleményt mondott. Nagyon elítélte az elmenőket. Wass Albertet is, és akit a legjobban szeretünk – vendégem is volt Sz.-ben – Áprily Lajost is. Ezért volt nekem olyan nehéz az eljövetel, mert legalább nyolcvan ballagó diákomnak készített R. bácsi fotót Kós Károlyról – mint az itthonmaradás, a helytállás jelképéről. Pár jó irodalmár tanítványomnak Kós Károly-ajánlással, kézírással adtam át az érettségi után ajándékomat. B. J. is ilyent kapott, és máig szégyellem, hogy D. J.-nek semmit sem adtam. Emlékszem, egyszer nagyon megbántott; de egy igazi nevelőnek nem szabad megbántódni. Régen megbocsátottam neki; magamnak nem tudtam megbocsátani akkori fájdalmamat. Hallom, örökbe vettek egy kisfiút. Nagy felelősség, rengeteg áldozat. Itt nagyon sok rossz szülő-gyermek kapcsolatot látok. Nagy ajándéka életünknek gyermekeink hálás jósága. Menyemet, vejemet gyermekemként szeretem. 

Kudarcot is sokat könyvelhetek el, amik most is fájó emlékek. Az összes Németh László-i tanításból három segített a legtöbbet: 1. A gályapadot is kutatásra használni. 2. A minőségre való törekvés. 3. Az édenteremtés. Igenis, ez az elsőrendű női feladat a családban, mert csak a derűs, intellektuális közeg alkalmas tanulásra, munkára, szórakozásra.