A régi,családi iratok között lapozva,kezembe akadt egy kis füzet.Anyámtól való.Ő írogatott bele verseket.A szeretteimre való emlékezés napján ebből a füzetből másolok le egy őszi verset.

Mind oda már....

Hosszabbodnak az éjszakák,
aludni készülnek a fák.
Tarka lepke,zümmögő méh,
zúgó bogár,vadvirággal hímes mező,
madárdaltól zengő erdő.
mind oda már.

A nap összébb húzza magát,
Felhő mögé rejti arcát.
Rengő-ringó búzakalász,kerti virág,
mezítlábas gyermeksereg felett
kéklő,fénylő egek,
gólyamadár,fecskemadár,
Mind oda már.

Mit két kézzel szórt a tavasz,
Dúsan öntött a forró nyár.
Eltüntette,elseperte,
egy nap alatt visszavette.
Letarolt a termő határ,
Szél dúdolja,
Mind oda már....