"ENYÉM VAGY KISBOLYGÓ!"

Vasárnapi csevej
-Egy most megtörtént párbeszéd-
Írta: Attila-benczi (Dawn Bat)

Jó reggelt!
Ezt valakinek el kell mondanom, ezért neked megírom kedves naplóm, mert ígéretet tettem, csak ezt az egyet, hogy megalkotlak, naplót írok ...

Nem sokat aludtam az éjjel, mivel nem igen volt miben elfáradnom. Mint mindig szabad időm nagy részét a komputerem előtt töltöttem, mivel tévém az nincs, nem is hiányzik ...

Szóval itt üldögélek, zenét hallgatok, amerikai indián zenét, videókat bambulok, és kedvenc írótársaim remekműveit olvasgatom ... Azért írtam én is!

Megcsörren a telefonom, rápillantok, mivel itt van mellettem az asztalon, ismeretlen szám. Hagyom csörögni. Tudom, buta szokás,de soha nem veszem fel, amikor ismeretlen számon keresnek ... Újra csörög. Tovább olvasgatok. Megint, s megint, kitudja már hányszor!
- Most már felveszem! - mondom magamnak hangosan, már veszem is a telefont, lenyomom a gombot ...
- Halló ... - kérdezem enyhén álmos hangon, higgye azt, hogy felébresztet ...
- Na végre voltál szíves felvenni! - mérges női hang válaszolt, de kellemes orgánumú.
- Most hol vagy? Miért nem vetted fel? - kérdezi, még mindig haragosa.
- Reggelt ... Most ébredtem meg ... - közben elnyomok egy ásítást.
- Hogyhogy hol vagyok? - kérdezek vissza csodálkozva.
-Hát itt a szobámban lennék mint mindig. - hangzott el a válaszom.
- A szobádba? Még nem indultál el? Így mikor fogsz haza érkezni? - kérdezi a hölgy, hangjában még mindig haraggal. de egy pindurit elcsodálkozva is.
-Igen a szobámba, de honnan kellene el indulnom? Itthon vagyok,itt ülök most már az asztalomnál. mondom a válaszom, de arcomon némi mosollyal.
-Na ne szórakozz velem! Egy órája jöttem ki a házból, s mentem bevásárolni, hogy mire haza érsz, készítsem el neked a kedvenc ebédedet, te meg szórakozol velem ... Ittál? Vagy mi van veled? - mire válaszolni tudtam volna, a vonal megszakadt.

Csak ültem, kezemben a telefonnal, a gépem halk duruzsolását hallottam. Mosolyogtam, majd hirtelen elkacagtam magam.
-Ez nem lehet igaz! - a telefont lazán az ágyra dobtam, és a gépem felé fordultam.
-Szegény nő, nagyon félretárcsázott. De hogy nem ismerte fel a férje, barátja hangját? - morfondíroztam magamban, s arra gondoltam visszahívom, hogy elmondjam neki rossz számot tárcsázott ... Amikor is, újra csörgött a telefonom .. Ő volt!

- Hol vagy te nyavalyás? - ordította a készülékbe.
-Itthon nem vagy, a szobád üres, de a pinceajtó zárva - csak úgy folyt belőle a haragtól átitatott szavak.
Meg sem tudtam szólalni. A készüléket kihangosítottam, s letettem magam elé az asztalra, majd karba tett kézzel hallgattam ...
-Megint bezárkóztál a pincébe, a te "barlangodba" ahogy szoktad nevezni ... Nekem meg azt hazudtad, elkel utaznod sürgősen öt napra a bátyádhoz mert beteg, ezt érdemlem meg annyi év után? Mond ... - de szegény már az utolsó szavakat sírástól elcsukló hangon mondta.
A vonal ismét megszakadt. Felugrottam az asztaltól kezemben a telefonnal.
- Vissza kell hívnom szegényt, s elmondani, hogy tévesen tárcsázott, nem az vagyok ... se a férje, sem pedig a barátja. - mondtam fennhangon, magamnak.

Kicsöng. Robot válaszol. Újra tárcsázok, kicsöng, kétszer, majd egy kattanás ...
-Igen ... - hallottam a hölgyet válaszolni, hangjában ott rezget halhatóan a zokogásnak úttórezgései.
- Jó reggelt ... Elnézést a zavarásért, a nevem Attila, Attila Mihály - egy kicsit kivártam, szipogás volt a válasz.
Folytattam.
-Az előbb beszéltünk, felhívott, de ez téves számot tárcsázott, nem az vagyok akit gondol.
-Ki maga? Ne zaklasson, hagyjon engem békén, nem ismerem. - mondta a hölgy dühösen, és bontotta a vonalat.
-Ez nem igaz! - kiáltottam fel, és újra hívtam.
Azonnal felvette. Nagyon, nagyon mérges volt.
-Mit akar? - mintha valami fémtárgyat csapkodna közben, ezt halottam.
-Ne tegye le, kérem ... - hadartam- Elmondom gyorsan amit szeretnék, rendben? - kérdeztem izgatottan.
- Hallgatom .... röviden ha kérhetném.- csöndes volt.
- Az előbb említettem a nevem. Ön felhívott, s azt hitte, hogy a férje vagy a barátja vagyok ... Csúnyán veszekedett velem, és ...
De már nem tudtam folytatni, mert a szavamba vágott, s nem éppen keresztényhez illő szavakkal illetett.
-Na ide figyelj te tróger telefon betyár! - kiabálva folytatta.
-Nekem nincs férjem, barátom sem, harmincöt éve egyedül élek a kutyámmal, ha még egyszer felmersz hívni lenyomoztatom a számodat, s akkora pert zúdítok a nyakadba zaklatásért, hogy arról koldulsz, te nyomorult senkiházi, értve vagyok! - üvöltötte a telefonba, majd a vonal megszakadt.
Csak álltam a szobám közepén, nagyokat pislákolva a telefonomra.

Na mit szólsz kedves naplóm ... Jól kezdődik ez az év is!