"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Hogy rövid legyek és velős. Amióta az eszemet tudom mindig természet közeli környezetben éltem. Gyermek koromban a játszótereink mindig a rétek, erdők voltak. Nyáron pedig a Kis-Kükűlőre jártunk fürdeni meg horgászni, és nem volt olyan alkalom, hogy zsákmány nélkül érkeztünk volna haza a horgászatról, ha nem is méretes halak de mindig akadt valami a horogra. S minden évben eltöltöttünk egy jó pár napot egy Makfalva közeli kis településen Cséjén amely egy erdők övezte völgyben terül el és ennek okán itt az erdőjárás volt a mindennapi program, és itt található egy olyan igazi forrásvíz amelyhez hasonló finomat azóta sem ittam. Biztosan sokan nem hiszik majd el de aludtam én olyan házban amelytől alig pár méterre egy anyamedve aludt bocsaival, éjszaka ha megébredtem hallhattam a mocorgásukat.
Aztán eltelt az idő és mi felnőttünk és ezzel együtt elmaradtak a nyaralásaink is. De azért ugyan úgy szeretjük a természetet a bátyámmal mint régen. Most is minden nyáron többször is ki megyünk a rétekre, erdőkbe. Igaz ugyan, hogy most már igénybe vesszük hozzá egy nagyon átalakítót Barkasz kisbusz segítségét is de azért igyekezünk minél kevesebb kárt tenni a természetbe. A „Kükűlőre” is kijárunk még mindig többször is egy évben de most már elmondhatjuk, hogy több olyan alkalom is volt amikor zsákmány nélkül tértünk haza.
Mozgássérült lévén nyaranta több időt töltök el Makfalva központjában ahová könnyebben eltudok menni az elektromos tolókocsimmal mint ki a természetbe sajnálatomra. Ezért nem tudtam nem észre venni azt az évek óta tartó nagyipari méretű fa ki termelést ami környékünkön is folyik Erdély és Románia szerte. Különösen ősz felé mutatkozik ennek mértéke. Naponta tíznél is több nagy kamion hordja el az ötven évesnél is idősebb méretes ipari fákat, hogy a több száz köbméter tűzi fáról ne is beszéljek.
Ne értsenek félre és nem azokat a személyeket akarom „megróni” akiknek ez a munkájuk és egyáltalán nem személyesítem a dolgot hiszen tudom, hogy többségük azért végzi ezt a munkát mert ez a megélhetésének módja. Én inkább azt az ostoba emberi természetet és gondolkodás módot hibáztatom amely azt gondolja, hogy még ilyen agresszív beavatkozás után a minket körülvevő természet életének folyamába az év-év után mindig regnálódni tud és észrevétlenül tűnnek el az emberi meggondolatlanság okozta nyomok. Pedig ha nyitott szemmel és lélekkel járunk a természetben mindenűt megtalálhatjuk benne az emberi kéz okozta sebek nyomait. Erre próbálom nevelni azt a gyerekekből és tinédzserekből álló kis csoportot is amelyet sikerült magam köré gyűjteni az elmúlt évben. Szeretném ha ők is megtapasztalhatnák milyen jó természetben látni például egy szarvast vagy vad nyulat. Vagy horogra akasztani egy méretes halat a „Kükűlőben”. Mert megértem én, hogy kel a fa az iparnak vagy tüzelőnek de azt is tudom, hogy időt kéne adni az erdőknek a regenerálódásra vagy akár csemete ültetésekkel amint azt más országokban teszik.
Végszóként térjünk vissza egy mondat erejéig Cséjébe gyerekkorom boldog színhelyére. Talán egy hónapja voltak ott újra szüleim, egy családi jó barát temetésén. Miközben a tiszteletes az élőktől búcsúztatta a halottat, a környező hegyekben negálás nélkül zúgtak a motoros fűrészek…
Ifj: Kovács Árpád
Makfalva.
Szólj hozzá !
Kedves Árpád, ilyenek mellett gyakran elmegyek én is, de még nem tudtam rávenni magam, hogy megörökítsem eme borzalmakat. Tájkép árvíz után...
Ehhez a történetemhez eredetileg egy olyan fotót társítottam ami inkább a történetem elején leírt idillikus környezetet ilusztrálja, ezért azt gondolhatnák, hogy miről is beszéllek hiszen ez a táj még mindig nagyon és igazuk is van ha nem nézünk a dolgok mélyére akkor valóban mintha semmi sem zavarná a természet életét. Ám először is ez a fotót olyan helyen készítettem amely azt mutatja meg, hogy szerintem milyen is kellene legyen az ideális ember természet közti kapcsolat. De, hogy lássák a másik végletet is itt most feltöltök egy olyan képet is amelyet 2011-es tavaszi áradás után nemsokára készítettem a Kis-Kükűlő partján. Itt láthatják a part menti fákon, hogy miket gyűjtött össze a folyó a Makfalváig, és amint látni fogják nem nevezhetjük természetes hordaléknak amiket itt láthatunk. Egy morbid hasonlattal "Karácsonyfa díszeknek" szoktam ezeket "becézni".
Én is jövök egy fotóval. Egy cég követ termel ki a Marosból. Két évvel ezelőtt készítettem a marossárpataki Maros-híd közelében. A polgármesterrel kimentünk a helyszínre, s meglepődve vettük tudomásul, hogy a cég engedéllyel rendelkezik. Egyik sofőr közölte velünk, hogy mederszélesítési munkálatok zajlanak... Persze, erre azon a helyen nem volt szükség, s lehet, hogy az engedélyükön is más hely volt megjelölve, de ők kihasználták a lehetőséget, mert a hely közel volt a főúthoz. A dolgot megírtam egy napilapban is, és érdekes, néhány nap múlva elköltöztek a helyszínről, pedig valószínű hosszabb időre jöttek, mert barakkokat is állítottak.
Fájó szívvel fotóztam én is minap a kietlen gencsapáti kastélykertben az életerős fák kivágását. (néhány kép az oldalamon ):
Árpi, teljes mértékben egyetértek veled. Az illetékesek előrelátóbbak kellene legyenek, mert az erdőirtás és a környezetszennyeződés miatt, néhány évtized múlva, veszélybe kerülhet az emberiség jövője. Én is szenvedélyes horgász vagyok, s valóban egyre kevesebb a hal a vizeinkben, s egyre szemetesebb a part. Itt-ott titokban még zajlik a kőkitermelés a Marosból, különböző ürügyekkel. Vagy azt mondják, hogy szabályozzák a folyót, vagy az éjszaka leple alatt dolgoznak. Tönkreteszik az élővilágot! Valamikor nagyon sok madár fészkelt a folyó közelében, a halak valósággal hemzsegtek a vízben. Dicséretes a makfalvi kezdeményezés, remélhetőleg eredményes is lesz a kis csoport munkája. Ehhez kitartást kívánok Nektek, kedves Árpi!
A cséjei tiszteletes búcsúztatója a fákért is szólt...
Kedves Árpád, Neked meg azt kívánom, hogy ebben a szellemben még sokáig nevelgess embercsemetéket!
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
PayPal segítségével
átutalással
nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB
Az adományozás adómentes.
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com. Működteti:
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz