Egy szép juliusi reggelen viradt fel a várva várt nap.Miként az ének is mondja,"Elindultam szép hazámból"...de most mi szép szűlőföldünk felé vettük az utat.Egész éjjel nem tudtam lehunyni a szemem,mint sok más alkalommal sem,ha HAZA mentem.Mert hiába van most az otthonom az anyaországban,az igazi haza mindig is Erdély marad,mig élek.Szóval reggel korán keltünk fel Emőkével és indultunk neki a 15 órás útnak.Vonatunk ablakából néztük az elsuhanó tájat...egy pár óra mulva értük el a határt.Szívem felujongott...ismét hazai földön járunk két év multával.Ahogy Kolozsvár felé robogott velünk a vonat, a Királyhágót átszelve,.. néztük a csodás szép Erdélyi tájat.De ahogy elértük a Gyergyói havasokat,majd a Hargitát, nem birtam tovább viszatartani könnyeimet.Akaratom ellenére is csak folytak és folytak.Emőke rám nézett és megkérdezte:Most miért sírsz anya? Hiszen már itthon vagy! Nézd,mindjárt otthon vagyunk!

Kis szívével még nem tudja megérteni mit jelentett nekem ujra látni a Hargitát.Szívet melengető érzés volt nézni a hegyeinket,fenyveseinket,az Olt napfényben tündöklő szép vízét,a szépen megművelt földeket és a dolgozó embereket.De végül is hazaértünk.Sepsiszentgyörgy állomásán már ott várt egyik legkedvesebb barátnöm és együtt kocsikáztunk az otthona felé,Ilyefalvára,ahol felütöttük a szállásunk.És ekkor elkezdödtek a vidám napok.Első otthon töltött éjszakánk után,reggel felkelve.........a bőséges reggeli után...nyakunkba vettük a várost.Szóval nem lehet leírni mindent,azt az érzést minden szűlőföldjétől elszakadt ember érzi csak igazán,ha hazatér(még,ha csak pár napra is).Első 3 napot Sepsiszentgyörgyön töltöttük barátaink és rokonaink társaságában.Második nap pedig még Csíkkozmásra is elmentünk Emőke nagynénjéhez.Ott Emőke életében elöször látott kakast levágni.Szegénykém undorodva nézte és megjegyezte,hogy ő ebből aztán nem eszik,mert látta szegényt meghalni.A kopasztásnál megjegyezte,hogy ez ilyen büdös? A forró víz és az ázott tollú bizony nem nyujtott valami kellemes illatot.De ebédkor csak megkostolta és megjegyezte:"-Attól eltekintve,hogy ez milyen büdös volt,nagyon finom!" Erre mi nevetésbe törtünk ki.Hogy boldogok voltunk velük,azok a képeken is visszatükrözödnek.Kata barátnöm szívét-lelkét kitette értünk,neki sose felejtem ezt el.A jó Isten százszorosan adja neki vissza :)Judit barátnönk is szombaton lejött velünk(vagyis ő szálitott haza autóval) Ilyefalvára,ahol miccset,flekkent és sajtos kolbászt is sütöttünk gretáron :) Szombaton Emőke találkozott az édesapjával és a féltestvéreivel is...Most egy rövid kis időre búcsúzom,Erdélyben töltött vidám napjainkat rövidesen folytatom a következő írásomban.