Vasárnap megint Sepsiszentgyörgyre vitt az utunk.Kató is elkisért Droopy-val a buszmegállóhoz.Legelöször is meglátogattuk a volt sogornőmet, az unokahugomat,unokaöcsémet is.Emőke már alig várta,hogy találkozzon és játszon velük.Zolika és Gyöngyike egy újfajta kártyajátékot tanitott meg neki és Emő egyik körbe meg is verte Zolikát(aminek ő természetesen nagyon örült...mármint Emőke :) ) A délután folyamán viharfelhő jött Szentgyörgy fölé,de mire indultunk Fogarasra,szerencsénkre el is állt a zápor.Fogarason hétfő estig maradtunk,édesanyámmal elmentünk a Fogarasi várhoz,ahol Emőkével vízibicigliztünk,késöbb,miután megcsodáltuk a hattyúkat is, beültünk egy cukrászdába hüsülniEmőke most is,mint mindig adta magát.Nem volt neki elég az üditője,hamar elvette a frappe-s poharunkat és a maradék tejszínhabot egyszerre szívta ki mindkét pohárból.Még szerencse,hogy nem érte utol a hasmars :).Sajnos csak kevés időnk maradt,este már indultunk is vissza Ilyefalvára.Fájó szívvel vettünk bucsút édesanyámtól és nagynénémtől(ki tudja mikor találkozunk ujra :( ) Kedden megint nyakunkba vettük az utat és irány Sepsiszentgyörgy. Délelötti órákat sétálással töltöttük egy igen kedves ismerössel.. kitől nehezen váltunk meg.Mindannyian könnyes szemmel tekintettünk az elválásra,de tudtuk,nem lehet másként. Emőke és én is kaptunk egy kis ajándékot emlékbe,ami mindkettönk számára nagyon fontos emlék marad.A délutánt legnagyobbik testvérünknél töltöttük,ahol a növérem is ott volt a gyerekeivel,így a három testvér hosszú évek multával ujra együtt volt,még,ha csak egy szük órára is.Este a Tribel-be találkoztunk ujra a barátnőimmel,késöbb az esti bohockodás folytatodott a Szentgyörgyi parkbanIlyefalvára menet ujra Judit barátnőnket fogadtuk fel söförnek,utközben számtalan képet készitettem a lenyugvó napról Sepsiszentgyörgy felett,a csónakázó tóról és környékéről.Ez volt az utolsó esténk Erdélyben.Habár gyönyörű és szép napokat töltöttünk el,mégis nagyon rövid ideig élvezhettem Szülőföldem varázsát,családom és barátaim szeretetét.Az este azzal zárult,hogy még egyszer felmentünk az Ilyefalvi vártemplomhoz,sétáltunk és az elválás perceit meghoszabbitva probáltuk vidámság mögé rejteni szomoruságunkat.Mert tudtuk,hogy még pár óra és ujra elválunk,ki tudja mit hoz a jövő,mikor leszünk így megint együtt.Mindenkinek nagyon szépen köszönök mindent,leginkább Katónak a szíves vendéglátást,Sose feledem,hisz szívét-lelkét adta nekünk.Ő egy igazi barát.A visszaút már nem volt olyan örömteli,mint az arrafelé vezető út.Fájó szívvel,gondolatainkba merülve néztük szép Erdélyország,csodás szülőföldünk tájait.Könnyes szemmel vettem búcsút hegyeinktől,fenyveseinktől,zúgó folyóintól.Ki tudja mikor adatik meg nekem ,hogy ezt a világon egyedülálló csodás tájat újra láthassam.