Erdélyországban  jártam.

Sokfele  jártam  már  ebben  az  országban,

De  kevés  hely  volt  az, hova  visszavágytam.

Köztük  van  Erdélynek  gyöngyszeme  Kovászna,

Aki  egyszer  ott  járt,  mindig  visszavágyna.

Mély  nyomokat  hagyott  bennem  e  környezet,

A  fenyvesek,  a  levegõ,  mit  harapni  lehet.

Csodálom  a  feltörõ  pezsgõ  vizet  és  a  gázt,

Mely  sok  beteg  embernek  biztosit  gyógyúlást.

Egy  szomorú  tény  van, amely  leszögezhetõ,

Ott  is  fogy  a  “MAGYAR”,  ez  elkeseritõ

Minden  évben  kevesebb  az  iskolás  gyerek,

Ami  végtére  is  a  magyarságot  sinyli  meg.

Ha  minden  Magyar  család  vállalna  gyermeket,

De  csak  úgy, ha  hármat,  nem  pedig  egykéket,

Megváltozhatna  ám  ez  a  rettentõ  folyamat,

Nem  veszélyeztetné  a  fennmaradásunkat.

Kovászna  felett  is  felragyoghatna  az  ég,

De  ahány  Magyar  van  ott, az  sajnos  nem  elég.

Ez  bizony  csak  álom,  amely  véget  ér  hamar,

S  arra  ébredünk  majd  fel,  hogy   “KIHALT  A  MAGYAR”

                                                 Kenéz  Gyula

                                                Nagyvárad  2011. Szept. 10.