Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Erdély tájain - 3
Egy fekete, egy konyak (sosemvolt beszélgetés a Tulipánban)
Szőcs Kálmán: „Megszokni könnyű, csak élni nehéz.”
Ültünk a Tulipán cukrászdában, ki egy fekete, ki egy konyak társaságában, és mondtuk, és mondtuk a magunkét. Fejtegettük világmegváltó eszméinket. Dezső a német nyelv európai szerepéről, Laci az eszperantó jövőjéről, Kálmán a költészet szükségességéről értekezett.
- Mondj te is valamit! - szólt rám Kálmán – és igyál konyakot, ne csak kávét, ha írókkal akarsz barátkozni.
- Azt akarom nektek elmondani, hogy elmentem a barátnőmmel…
- Na, na, kezd érdekes lenni!
- Igen, a barátnőmmel a Tükörtermet megnézni a Kultúrpalotában, - folytattam nem törődve a közbeszólással – és ott valaki megjegyezte, hogy a város látványossága nem csak ebből a palotából áll, melyet Bernády György építetett polgármestersége idején 1911 és 1913 között.
- Na, ne mond! Még elhiszem – csúfolódtak velem.
- Mondd, - fordult felém újra Kálmán – nem akarsz te író lenni, hogy olyan körülményesen magyarázol?
- De, igen.
- És eddig mit írtál?
- Semmit.
- Akkor jó, mert szűz fülekre találnak majd intő szavaim.
Elismerő pillantásokkal jutalmazták Kálmán helyénvaló megjegyzését. Én pedig folytattam megkezdett mondókámat.
- Mondom tovább, hogy mi történt még aznap délelőtt. Elmentük megtekinteni, a…
- Tekintettél jobbra, tekintettél balra, - kotyogott közbe Dezső – és mind erre tekintettel, miért nem inkább néztél, hogy lássál?
- Egy szóval a Teleki Tékánál kötöttünk ki.
- Na, végre!
- És Antalffy tanár úrba botlottunk. Antalffy Endrébe.
Kivágódott az üveges ajtó, és berobogott egy lóden kabátos, szemüveges fiatalember. Zozó, azaz Zoltán volt.
- Üdv a társaságnak! – telepedett mellénk – hogy vagy író úr?
- Jól! – válaszolt röviden Kálmán.
- A fülemet mintha Antalffy Endre neve ütötte volna meg. Tudjátok, hogy ő volt a város alispánja, mikor a „dicső szovjet hadsereg” bevonult Vásárhelyre? Próbált lojális lenni az új hatalommal, de nem volt sikere.
- Mit is mondasz róla? – kapcsolódott bele az előző beszélgetésbe
- Amikor megtudta, hogy orvostanhallgatók vagyunk, - folytattam - felcsillant a szeme, és rögtön a latin tudásunkra volt kíváncsi. A „MUSIS PATRIIS GRATISQUE POSTERIS” feliratra mutatva kérdezte, mit jelen?
- Tudtátok?
- Igen, nyögdösni.
- De folytatom: Akkor mondjál valamit latinul. – reccsent rám Antalffy tanár úr. - Mondtam, hogy os naviculare. Gondoltam anatómiai kifejezésekkel kápráztatom el. Erre azt mondja: navigare necesse est. Újra mondtam valamit: Foramen magnum. Mire a válasz: Magnus es in verbis, in factis nullus haberis. És így tovább. Végül jól leégtem előtte.
Csúfondáros tekintetekben most sem volt hiány, de Zoltán nem hagyta, ha mással foglalkoznak, még ha gúny tárgya is.
- Hát, te író úr, mivel foglalkozol? – folytatta a kérdezősködést.
- Darabot írok.
- Miről? Miért?
- A cselekmény egy elmegyógyintézetben zajlik.
- Bolondokat szerepeltetsz?
- Részben igen, mert gondold el, ott bent olyanokat is lehet mondani, amit kint büntetnek.
- Na, igyatok konyakot, ha írókkal akartok barátkozni – tett még hozzá.
*
Szomorú vége a történetnek, hogy sajnos a benti szavakért is büntettek – kint.
...
(A latin szavak magyar értelmezése: - Múzsa a Hazának és kellem az utódoknak
- sajkacsont – hajózni szükség – öreglyuk – nagy vagy a szavakban, tettekben senki leszel.)
Szőcs Kálmán: (Marosvásárhely, 1942. szept. 19. - 1973. aug. 20) romániai magyar költő. 1963-ban tanár lesz, majd a bukaresti úttörőlap tudósítója, végül a marosvásárhelyi helyi lap riportere korai öngyilkosságáig.
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Kenesei Aurélia Február 22, 2011, 6:16pm
-
Köszönöm szépen! Kicsi tábla de tábla és rajta a neve!Hadd tudja a világ- SZŐCS KÁLMÁN itt élt!
Üdvözöllek A.
-néha még idézz tőle-szívesen látnám!
-
Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba Február 22, 2011, 6:02pm
-
Aurelia kedves! Itt a tábla is, csak nem elég éles a felvétel.
-
-
Köszönöm Szabolcs a fényképet!Remélem az a kicsi egy tábla a nevével a ház oldalán.Egyszer ha meggyógyulok elmegyek és viszek egy nagyobb táblát.Évtizedekig a kedvenc költőm volt csak aztán úgy elveszett az élet útvesztőjében a kötete.Emlékszem amikor meghalt sírtunk az iskola udvaron.
A ház ablakából csak a szomorú szemű szép göndör hajú feje hiányzik!
Köszönöm a leveled! Ölellek Aurelia
-
-
Kedves Aurélia! Egy fényképet teszek fel neked: ebben a házban lakott Szőcs Kálmán...
Üdv: Sz.
-
-
Kedves Szabolcs!Köszönöm,hogy válaszoltál és hogy még próbálkozol.Várom a további írásaidat! Üdvözlettel Aurelia
-
-
Kedves Aurelia!
Egyelőre nem sikerült a vers nyomára bukkannom, de folytatom a keresést. Vajon melyik kötetben jelent meg? A Töklámpásban? Vannak Marosvásárhelyen még élő barátai, hátha ők segítenek megtalálni a költeményt. próbálok velük felvenni a kapcsolatot.
Üdv: Szabolcs
-
-
Kedves Szabolcs!Hónapok óta keresek a könyveim között egy Szőcs Kálmán kötetet amit nem találok -1969-ben egy szavaló verseny alkalmával volt az első díjam.Volt benne egy vers amiből nagyon sokat tudok de nem pontosan és a cím sem pontos az emlékeimben.Kérlek SEGÍTS!-ha leírnád nekem -beteg napjaimat felvidítanád.A vers így kezdődik:Tavasszal a csillagok is úgy nyílnak az égi mezőkön mint a kék virágok,Tisztább a csók és könnyebb az ölelés-Jössz-e már.........Lehet,hogy a vers címe:Jössz-e már.Segítségedet köszönöm.Olvastam az írásodat-régi emlékek elevenednek fel.üdvözlettel.
-
-
Egy kávé melletti kötetlen beszélgetés sokszor többet ér, mint egy háromnapos konferencia!
Hozok egy másik verset :
SZŐCS KÁLMÁN: TE IS TUDOD
Esik eső,
Szakad, szakad
Szeretnélek,
De nem szabad.
Te is tudod,
Tudom én is
Nézzük egymást
Mégis, mégis.
Törvény, szokás,
Szabott szabály,
Ajtó, asztal,
Ház a határ.
Te is tudod,
Tudom én is
Várjuk egymást
Mégis, mégis.
Beborul, és
Kinyíl az ég,
Minden éjjel
Megyek eléd
Te is tudod,
Tudom én is
Messze vagyunk
Mégis, mégis.
-
Hozzászólt Dr Molnár Mária Február 20, 2011, 12:01pm
-
Szép írás Mi is sokat beszélgettünk itt egy kávé mellett.
-
-
Kedves Ilona-Ibolya!
Egy kis kiegészítés, egy vers a költőtől.
ISTENEM, TELEFONÁLJ!
Napok óta vagyok némaságban,
nem beszélek senkivel, hát senki
sem beszél velem,
motorzúgás és benzin a világ,
némán égnek lelkem pattanásai
esténként, a piros petúniák.Gyűlöltem azokat ott kint, és mégis
bánt, hogy nincsen hírem róluk,
elbújtam, de lesem, hogy csenget-e
valaki. Magány van és alku van,
nem teszem ki a tejesüveget, hogy a hölgy
rám kopogjon reggel: "Bocsánat, uram."Emberhang kellene, az kellene,
amit utálok. Amire példa nincs, s mire
már nem lesz mentség. Kiáltanom kell,
tornyomban nincsen már harang,
várom hát, hogy a kagylóban, ott az
ajtó mellett, szelíd csengetés utánmegszólal a hang.
- ‹ Előző
- 1
- 2
- Következő >
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz