Napsütéses reggelre, kellemes tavaszi melegre ébredtem. Ez tegnap volt. Gyors bevásárlás, aztán a műterem, hiszen nincs minden délelőtt ilyen jó fény....Vásároltam gyönyörű tulipánokat, meg kellene festeni. Anyukámnak hoztuk a párommal, várjuk nagyon a tavaszt és a tulipánok sárgás- rózsaszínes változata igen nagy ihletre keltett.
Megy is a munka,de az idő repül... Ebédelni kell és sietni az iskolába, vár az a sok rajzolni vágyó gyerek.
Az agyamban már tudom, kinek milyen feladatot adok (20-24 gyerek jön egyszerre), 8 - 14 évesek együtt dolgoznak. Terveztem egy kis kirándulást, egy félórányit, de meghiúsult a tervem, egyik kislány anyukája hamarabb jön érte, nem hagyhatom magára...
Dolgozunk, egy páran vízfestékkel, mások filccel, a nagyok pedig temperával. A krokik bemelegítésként nagyon hasznosak, sok csillagos ötös születik.
mire vége a délutáni foglalkozásnak, fáradtan, lemerülve ( mint egy akkumulátor) érek haza. Csendre vágyom legalább egy fél órára. Beköszönök Anyukámnak, mindig várja a hazatértünket, mesélni szeretne, de diszkréten elvonulok a szobámba.
Bekapcsolom a számítógépet, megnézem a leveleket, majd a művészeti oldalaimat, és ezután a gyermekek rajzpályázatra beküldött alkotásaik esetleges közlését.
Megvan, feltették a világhálóra a rajzokat. Keresem...nem egyszerű. Több száz munka. Akkor veszem észre, hogy megyékre van osztva. Keresem a Pest megye pályázok rajzait. Keresem névsor szerint a Hanó Barbit, akinek remek munkái egy egész könyvre való illusztrációt képeznek ( a másik három szintén). Nincs Barbarám sehol! Mi lehet a gond?
Keresem Kubik Emesémet, , Szűcs Timikémet és Varga Roxánámat, Ők sincsenek sehol! Te jó ég, mi történt? Minden kiírásnak megfeleltünk, a szülők beleegyezése megvolt, 8- 10 éves gyerekekről van szó.
Megkeresem az email címet, megírom a levelet, reklamálok, ezt a lehető legkedvesebben teszem...biztos valami hiba csúszhatott be....mégsem vagyok nyugodt, keresek egy telefonszámot, fel is hívom őket. Egy kedves női hang van a vonal túlsó végén.Elmondom a problémámat, a gyermekek nagyon várják az eredmény hirdetést, szavazni kellene, de nincs kire...( a mieink közül...talán egy szavazata van mindenkinek...én már szavaztam, kipróbáltam..rengeteg jó rajzból lehet mazsolázni)
...biztos valami technikai hiba lehet, reggel utána néz.
Kicsit megnyugszom, de bánt a dolog. Meg kell magyarázni a kicsi gyerekeknek a történteket, kellemetlen dolog a magyarázkodás. Sok, sok munka van abban amit beküldtünk, volt aki betegen is bejött dolgozni, annyira vágyott a sikerre...
Ma reggel , valóban vissza hívtak telefonon, hogy keresik a rajzokat. Az általam küldött levelet nem lehet elolvasni, ékezetekkel írtam....írjam meg még egyszer. Megírtam, ha csak ezen múlik...
Vártam, ingáztam a tetőtéren lévő műterem és a kis szobám között. Délutánra kaptam egy emailt, megvan a névsor, regisztrálták a rajzok beérkezését, holnapig többen dolgoznak az ügy intézésén.( Most is nagyon kedves elnézését kérte a kis fiatal hang)...most várom a holnapot és remélem, hogy megtalálják a könyvecskéinket és nem származik semmilyen hátrány abból, hogy késéssel kerülnek a világháló szeme elé.
Hogyha felkeltette a figyelmeteket, a rajzokat meg lehet nézni a http://azevtamogatottja.tesco.hu/szavazas/pest-megye/ oldalon.
Nagyon sok szép rajz született, innen látni, hogy mennyi tehetséges gyermek van, és milyen remek szülők, pedagógusok, hogy időt, munkát, pénzt nem kímélve, eljuttatták azt a sok, sok remek gyermekrajzot egy megadott vers illusztrálására. A vers valószínű, hogy elolvasható ugyanezen az oldalon ( én nem tudom, hogy kaptam volna ihletet..)
Jó nézelődést és remélem, hogy holnap arról tudok beszámolni, hogy az én tanítványaim rajzai is megtekinthetők lesznek.
( Csak zárójelben jegyzem meg, hogy sajnos ,sem a Camirzanai, sem a Marosvásárhelyi iskolákban, ahol tanítottam, és talán egész Romániában, egyetlen gyermekrajz pályázatról sem értesültem 1989-ig...amíg országot nem váltottam.)
Közben a tulipánok is életre kelnek a vásznon, amint befejezem, azonnal "közkincsé" teszem.
Köszönöm, hogy elolvastátok és gondolom átéltétek azt amít én...