Szólj hozzá !

Hozzászólt Kenesei Aurélia Május 28, 2011, 1:54pm

Egy magányos pillanat,egy keserűséggel tele másodperc és megírtad ezt a verset.Gondolkodom,azt gondoltam mindig,hogy csak nekem ilyen nagyon fájó az egyedüllét.A kiút is megvan mert menekülnénk de merre egyedül?Amikor egyedül maradtam a férjem temetése után azt gondoltam,hogy  ha a testem úgy fog fájni mint a szívem akkor belehalok a fájdalomba.Eltelt pár év,szünet nélkül fájt a szívem,a lelkem és bekövetkezett fájt a testem is.Beteg lettem de nagyon.Sok sok kemoterápia,sugár stb. s ma egy év után,lett hajam,lett mosolyom,meglátom a fiam szemében az örömöt,hogy vagyok és imádom ha az unokám azt mondja "mami".Írom neked Erzsébet:nézz a világba-lásd,hogy kivirágoztak a fák,érik a cseresznye,halld,hogy úgy énekelnek a madarak mint még soha és jövőre újra virágzik az almafa- s akkor ?akkor szárny sem kell,nem kell menekülnöd mert itt vagyunk neked az olvasóid!ÍRJ!!!

Hozzászólt Rokonál Ágnes Május 26, 2011, 9:18pm

Ha törvény létezik, az is csak menekvés önmagunk elől.

A kikerülés, a kulcs az egyedül való magunk-megtalálás :) kinek mi ... hogyan ... mikor ...

Legnehezebb, ami ezt megelőzi: befogadni, átélni, szűrni :)

Hú, de nehéz!

Hozzászólt Fekete Erzsébet Május 26, 2011, 8:45am

Értsd: azon gondolkodom, hogy az általad megfogalmazott jelenség mennyire törvényszerű...! :)

Hozzászólt Nagy Magdolna Május 26, 2011, 8:33am

Mondd, hogy nincs igazam! :))))))))))

Hozzászólt Fekete Erzsébet Május 26, 2011, 6:56am

Gondolkodom bölcs megjegyzésed igazságán... :)

Hozzászólt Nagy Magdolna Május 25, 2011, 10:11pm

..mert a titok kulcsát nehezen találja meg valaki, aki megtalálhatná, az nem is keresi.