Hol volt, hol nem volt, a hósipkás Vlegyászán innen, az öreg Dimák gondosan elvetett tengerién túl, még a hatalmas kőistállón is túl, ott ahol a gyanútlan turisták a Varjúvár felé bandukolva - a pechesebbek a dühös juhászkutyák elől hanyatt - homlok menekülve, majdnem mindig eltévednek, de egy-két rőfnyire még azon is túl, volt egyszer egy vásott, tarkabarka kisbárány.Egy virágillatos tavaszi reggelen úgy elugrabugrált az anyja mellől, hogy egyszer csak arra eszmélt fel, tiszta egyedül van a napsütötte széles határban. Hiába szaladt ide-oda, forgott körbe-körbe kétségbeesetten, se anya, se nyáj, se távoli nyugtató bégetés, de még egy korty szopogatni való drága anyatej nem sok, annyi sem került valahonnan. Hamuban sült pogácsáról és más mesebeli rafinált ínyencségről ne is beszéljünk. Nosza, egyéb se kellett a kis árva lelkének, ott pityergett keservesen a Varga-földön, a hepehupás mezei út mellett, amikor a szélvédőn keresztül megpillantottuk.

Nyomban meg is álltunk, aztán egy röpke egymásra csodálkozás után gondoltam, egy életem, egy halálom, én biza szerencsét próbálok, és a lehető legudvariasabban megkérdeztem, hogy be szeretne-e szállni a a kocsiba.

- Beeeeeeee!! - jött a gyors és türelmetlen válasz.

Ezt hallván Árpi bácsinak, az útitársamnak sem kellet több, fittyet hányva nemrég betöltött szép kerek hetven esztendejére, a dicsőséges japán szamurájokat is megszégyenítő villámgyors mozdulattal úgy beinvitálta a kocsiba, hogy a szerencsétlen pára az egerek itatásáról is rögtön megfeledkezve csak nézett ártatlanul, mint a legalább két hete született bárány. Mire felocsúdott, ügyesen eldöcögtünk a Szilas alatt legelésző szelíd nyájhoz, ahol annyira megörvendett a gyapjas anyjának, hogy farkasétvággyal sebtiben nekilátott az elmaradt tejadag minden egyes cseppjének haladéktalan bepótolására.

Talán gyönyörködtünk volna még ebben a megható - nívós kereskedelmi tévékben is becsülettel illő - szenzációs egymásra találásban, ha meg nem halljuk, hogy az egész istenadta nyáj a boldog anyukával az élen hirtelen egyre hangosabban kezdi követelni, hogy biza ők is „beeeeeeee” szeretnének ülni a kocsiba egy séta erejéig... Láttuk, hogy ennek fele se tréfa, jobb lesz odébbállni, s azzal egy óvatlan pillanatban szépen kereket oldottunk.

Itt a vége, elfutottunk véle!

Aki nem hiszi, járjon utána.