"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Exodus
A krónikák nem jegyezték fel, honnan jött nemzetsége, a véreres szemű vének úgy mesélték, vándoroltak ők mindig a jobb megélhetés reményében. Gyermekkorára szívesen gondolt vissza. Ó, azok a boldog idők! Kinn született a faluszélén egy kedves, öreg házban. Kiterjedt és népes rokonságából néha hét határból is összejártak az unokatestvérek. Álmaiban gyakran visszatértek azok a kedves órák, mikor testvéreivel a friss, zizegő szénában kergetőztek a ragyogó napsütésben. Imádott falun élni. S az ínycsiklandó ízek! Felejthetetlen zamata volt az első, friss tavaszi tojásnak, a fehér habként remegő túrónak, a rózsás pirosra érett paprikás szalonnának. És a frissen kisütött tepertő illata... Szegény mama, mennyire szerette a tepertőt ropogtatni. Igen, tulajdonképpen ott kezdődött minden rossz, a mama halálával. Nem, semmilyen előzménye nem volt a dolognak. Az istállóban beszélgettek egy csendes tavaszi alkonyon, mama éppen a papát győzködte, tovább kell állni innen faluról, csak el ebből a porfészekből, ahol semmi finomság, semmi kultúra. A mama nem szerette ezt a provinciális életet, mindig vágyott a csillogó és nyüzsgő városi létre. Éppen ennek előnyeit ecsetelte a papának, kis szemei lelkesen ragyogtak, majd megindult kifelé. A Halál ott ült a diófán és szegény mamát várta. Senki sem látott-hallott semmit, csak megtörtént.
Az eset után papa bajsza egészen megőszült, sokáig búskomorságba esett. Aztán ahogy a napok teltek lassan összeszedte magát és miután összehívta a családi tanácsot úgy döntött, elhagyják ezt a vidéket és a városban próbálnak szerencsét, ahogy a megboldogult mama szerette volna. Igazán nehezére esett elhagyni a számára oly kedves vidéket, de fülében csengtek a mama szavai: a városi élet csupa fény, csillogás és jólét.
Igen, ez eleinte így is volt, szemüket már messziről elkápráztatták a város fényei, nyüzsgő, eleven életén elámultak, kicsit el is bizonytalanodtak. Nemzetségük városi tagjai bevezették őket a legjobb körökbe, de ők rövid idő elteltével megérezték, hogy ez a hely zagyva és sekélyes, az állandó és követhetetlen ritmusban összeolvadtak a napok a hetekkel, a hónapok az évekkel és megérték azt is, hogy lassan széthullt a családjuk. Próbálkoztak ők különböző utcákkal és kerületekkel, parkokkal és lakótelepekkel, de mindenhol a város pusztító közönye ásított feléjük. Ki-ki a maga útját járta, megritkultak a közös hancúrozások és igen, egy szép napon a papa is lelépett, beszélték, hogy elnyelte őt egy csatorna. Ezt sosem mondta szegény mama, hogy a város elmagányosít.
De a legnagyobb bánatot a hasa okozta neki. Nem evett egy jóízűt, mióta csak itt élt. Mindennek olyan mű íze volt és ő, akit a mama válogatott falatokkal traktált, bizony belefogyott a városi létbe.
Lám, ide jutott öregpatkány korára.
Nagyot sóhajtott, majd két lábra állva undorodva megszaglászta a kuka alól kikandikáló hamburgert és beleharapott.
Így megy ez,- böfögte fel a fájdalmas igazságot két harapás között.
Szólj hozzá !
Nagyon tetszett az írás.
A hely változást (változtatást) helységen belül,ill. a helység változást nagyon meg kell gondolni.Már több olyan esetet láttam,ami nem jól sikerült.A megszokottat (főleg a jót) nem szabad újra cserélni.
A mondás is azt mondja "Járt útat a járatlanra ne hagyd el.”
Kedves Katalin!
Hűséges olvasója vagyok, ha nem is szólok hozzá mindenik írásához. Ez azonban döbbenetes mű. Tessék összeolvasni az első és az utolsó mondatot: köztük generációk elembertelenedése/elpatkánytalanodása van. A következő írása ugye a sejtelmesen fogalmazott, vidámabb hangulatú műveiből kerül majd ki? Csak, hogy feltöltődést kapjunk a mostanihoz hasonló nagy igazságok ilyen zseniálisan megdöbbentő tálalásához.
Patkányként sem lehetett könnyű...de emberként ??? Uram, irgalmazz !
:-))
Szép élethü történet, én is ismerek hasonló esetet.
Szerintem egy városból át költözni egy más városba nem ugyanazt, mint faluról egy nagyvárosba menni.
Még fiatalon is nehéz elszakadni faluról, de idösebb korba szinte lehetetlen!
"egy nagy fát is már nehéz átültetni"!!!
Köszönöm irásodat!
A mesében szereplő patkányok kalandvágyból hagyták ott az éltető közeget, ahol jó volt nekik. És mi lett belőlük... Széthullott, megsemmisült a család. Sok hasonlót ismerek...
Ágnes, azért vigyázz a patkányokkal, mert a szerencsén kívül súlyos betegséget is terjesztenek!
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
PayPal segítségével
átutalással
nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB
Az adományozás adómentes.
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com. Működteti:
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz