Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Exodus
Exodus
A krónikák nem jegyezték fel, honnan jött nemzetsége, a véreres szemű vének úgy mesélték, vándoroltak ők mindig a jobb megélhetés reményében. Gyermekkorára szívesen gondolt vissza. Ó, azok a boldog idők! Kinn született a faluszélén egy kedves, öreg házban. Kiterjedt és népes rokonságából néha hét határból is összejártak az unokatestvérek. Álmaiban gyakran visszatértek azok a kedves órák, mikor testvéreivel a friss, zizegő szénában kergetőztek a ragyogó napsütésben. Imádott falun élni. S az ínycsiklandó ízek! Felejthetetlen zamata volt az első, friss tavaszi tojásnak, a fehér habként remegő túrónak, a rózsás pirosra érett paprikás szalonnának. És a frissen kisütött tepertő illata... Szegény mama, mennyire szerette a tepertőt ropogtatni. Igen, tulajdonképpen ott kezdődött minden rossz, a mama halálával. Nem, semmilyen előzménye nem volt a dolognak. Az istállóban beszélgettek egy csendes tavaszi alkonyon, mama éppen a papát győzködte, tovább kell állni innen faluról, csak el ebből a porfészekből, ahol semmi finomság, semmi kultúra. A mama nem szerette ezt a provinciális életet, mindig vágyott a csillogó és nyüzsgő városi létre. Éppen ennek előnyeit ecsetelte a papának, kis szemei lelkesen ragyogtak, majd megindult kifelé. A Halál ott ült a diófán és szegény mamát várta. Senki sem látott-hallott semmit, csak megtörtént.
Az eset után papa bajsza egészen megőszült, sokáig búskomorságba esett. Aztán ahogy a napok teltek lassan összeszedte magát és miután összehívta a családi tanácsot úgy döntött, elhagyják ezt a vidéket és a városban próbálnak szerencsét, ahogy a megboldogult mama szerette volna. Igazán nehezére esett elhagyni a számára oly kedves vidéket, de fülében csengtek a mama szavai: a városi élet csupa fény, csillogás és jólét.
Igen, ez eleinte így is volt, szemüket már messziről elkápráztatták a város fényei, nyüzsgő, eleven életén elámultak, kicsit el is bizonytalanodtak. Nemzetségük városi tagjai bevezették őket a legjobb körökbe, de ők rövid idő elteltével megérezték, hogy ez a hely zagyva és sekélyes, az állandó és követhetetlen ritmusban összeolvadtak a napok a hetekkel, a hónapok az évekkel és megérték azt is, hogy lassan széthullt a családjuk. Próbálkoztak ők különböző utcákkal és kerületekkel, parkokkal és lakótelepekkel, de mindenhol a város pusztító közönye ásított feléjük. Ki-ki a maga útját járta, megritkultak a közös hancúrozások és igen, egy szép napon a papa is lelépett, beszélték, hogy elnyelte őt egy csatorna. Ezt sosem mondta szegény mama, hogy a város elmagányosít.
De a legnagyobb bánatot a hasa okozta neki. Nem evett egy jóízűt, mióta csak itt élt. Mindennek olyan mű íze volt és ő, akit a mama válogatott falatokkal traktált, bizony belefogyott a városi létbe.
Lám, ide jutott öregpatkány korára.
Nagyot sóhajtott, majd két lábra állva undorodva megszaglászta a kuka alól kikandikáló hamburgert és beleharapott.
Így megy ez,- böfögte fel a fájdalmas igazságot két harapás között.
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Rokonál Ágnes Március 12, 2011, 9:38pm
-
Zseniális írás!
...
Amikor legutóbb patkánytetemre találtunk a háztájiban, büszkén megállapítottam magamban, hogy jól élünk: milyen szép nagyra nőtt kis büdöse!
Sajnálnám, ha elköltözne a kis pereputty. Az már a vég :)))
-
Hozzászólt péter ibolya Március 12, 2011, 9:28pm
-
ez a történet akárcsak a az én szívemből szólna,de hiába az ember néha a világ másik felébe kell menyen ,hogy rájöjjön a kincs amit keres otthon az ő kertjébe van elásva,hogy P.C. Az alkimista történetével éljek.
-
Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Március 12, 2011, 9:27pm
-
A közepe felé már gyanakodtam, de kibírtam és nem kukucskáltam meg a végét. Micsoda csattanó!
Az állatmesék mindig valódi emberi sorsokat, problémákat, örök emberi tulajdonságokat tükröznek. Arra valók, hogy tisztes távolságból szemlélhessük - és bírálhassuk - saját hibáinkat.
Egy modern Ezópusz (vagy La Fontaine) szól hozzánk, kissé megcsavarva a történet végét.
-
Hozzászólt dr. Szabó Dániel Március 12, 2011, 6:09pm
-
Nagyon jó, élethű. Egy juhász ismerősömet a gyerekei beköltöztették a városba. A kis öreg, mindenhová magokat akart elvetni, új életet teremteni. Halálán utólsó kivánsága az volt, hozzanak az ágyához egy bárányt.
-
Hozzászólt Nagy Éva Március 12, 2011, 5:32pm
-
Remek iras!Gratulalok!
-
Hozzászólt Szilágyi Perjési Katalin Március 12, 2011, 4:30pm
-
Megtisztel, hogy olvastok és megosztjátok velem véleményeteket. Köszönöm!
-
Hozzászólt Kenesei Aurélia Március 12, 2011, 1:19pm
-
Nem tudom mit csodáljak jobban a mű címét vagy a tartalmát-így marad mind a kettő.Olyan nagyon szépen megírtad,hogy akár napokig is olvasnám.Ma amikor már annyi mindent meg és átéltem azt gondolom,ha Isten megleckéztetni vagy megbüntetni akarna amit ugye nem tesz mert Ő a Jóisten,de ha ugy adódik akkor azt mondja:maradj egyedül-és legyen erőd vagy ne legyen ezzel megküzdeni.Van aki elviseli,beletörődik,van aki beleszakad-patkánya válogatja.A régi ízek,a föld szaga,anyánk kicsire szükült,vagy tágult szeme,a megritkult hancurozások beleívódnak a sejtjeinkbe az egész lényünkbe.Nincs tovább- eddig volt - " igy megy ez-marad a fájdalmas igazság"
Én nem köszönöm meg Neked a szép művedet mert NEKED már kötelességed írni s nekünk kötelességünk elolvasni-szeretettel teszem- te csak ÍRJÁL!!
-
Hozzászólt Gergely Arpad Március 12, 2011, 12:40pm
-
KEDVES SZILAGYI P KATALIN a legmeszebb menokig egyut erzek veled.Kisvarosba notem fel maig erzem
azokat az izeket, almam volt hogy egyszer videken elhessek.Ajoisten megatta 18 evig torontoba eltem es 52
eves koromra megertem farmot vettem hazitejet en fozom fel vaj turo zoltseg tojas hala legyen a joistennek es
az itt nagy tomegbe elo [menonitaknak] nyugdijas koromra mindezt elvezhetem meg kenyeret is sutok.
Meg oregedtem es gyerekeim vissza parancsolnak a varosba nekem ettol kell megvalni.
-
Hozzászólt Rob Mária Ibolya Március 12, 2011, 11:08am
-
Szenzácios Tanulságos Ibi
-
Hozzászólt Bálint Mária Február 10, 2011, 6:44pm
-
Akkor még nem tudtuk...
- ‹ Előző
- 1
- 2
- 3
- Következő >
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz