Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Ez is történelem...
Hetek óta nem osztott egyetlen üzlet sem tojást.
Már-már úgy tűnt, hogy az erdélyi tyúkok nem hajlandók többé tojni. Nem is lenne csoda, hiszen a majorságnak sem tud a nép enni adni. De az ember fia is éhen pusztul, ha így haladunk. Irénke hatvan éves asszony volt, sok nehézséget megért, de még mindig ő tartotta a fiatalokban a lelket. Az biztos, hogy életbölcsessége aranyat ért — különösen ezen a kegyetlen télen, amikor mindenki csak az egérutak után kutatott, hogy legalább a gyerekeit mentse. “Egyik borzalom a másikat követi, hol az alultápláltság, hol a fagy, hol meg a sötétség szedi a maga áldozatait. Állattá kell válni, hogy bírni tudd ezt a központilag megszervezett haláltábori állapotot. Jaj, Uramisten, csak nehogy elszóljam magam, mert a gyerekek bármelyik pillanatban készek lennének belerohanni valamibe, amit aztán csak sajnálni lehet.”
Így morfondírozott magában a szabad ég alatt 1987. febrauár 5-én, 28oC fokos hidegben, éjjel 2 órakor. Már éjfélkor kiállt, mert az biztos, hogy reggel nyitáskor tojást osztanak a piaci élelmiszerboltban. Nem volt éppen első, de úgy tizedik. Hozta magával a kis széket, hogy ha nagyon elfárad, ráereszkedjék, de túlságosan hideg volt ahhoz, hogy ülni tudjon az ember. Inkább egyik lábáról állt a másikra, össze-összeverte a csizmáját. A többiek is ezt tették. Beszélgetni nem nagyon tanácsos sorbanálláskor, mert sok besúgó van itt. Általában azok a hangadók, szidják a rendszert, aztán az ember észre sem veszi, hogy valaki nyomtalanul eltűnik az életből. Fiatal szomszédasszonyával váltott néha szót, elég közömbös dolgokról. Szerette Terkát, tanárnő, három gyereke van és egy durva, haszontalan férje. Lám, most is: ő alszik, a felesége az éjszakát a sorban tölti, reggel innen megy az iskolába. Nyitásra megjön az idősebbik fia, Márton, és beáll az anyja helyébe...
Az üzlet reggel 8-kor nyitott. A hidegtol meggémberedett, elkékült ajkú vásárlók benyomultak a helységbe, ám sokan rekedtek az ajtón kívül. Ahogy kijön egy, majd bemegy egy másik. Kialakult rutin szerint.
Irénke maga előtt tartotta Terka fiát. Amikor a gyerekre került a sor, a kiszolgáló kiszámolta a tíz darab tojást, és várta, hogy a fiú berakja egy bevásárló szatyorba. Márton korosztályára jellemző ügyetlenséggel kezelte a tojásokat, Irénke odanyúlt, és segített neki. Márton után ő következett. Az elárusító hűvös hangon szólt:
— Ki a következő?
— Én lennék — válaszolta az asszony.
— Maga már megkapta — volt a nyers válasz.
Irénke megijedt.
— Dehogy kaptam meg, csak a szomszédom gyerekének segítettem, nehogy összepotyolja a tojásokat. Fiúgyermek, még ügyetlen, az anyja egész éjjel itt állt a sorban, kár lenne a tojásokért — magyarázkodott.
— Álljon ki a sorból, megértette? — förmedt rá a kereskedő, aki már az Irénke után állót szolgálta ki.
— Nem látja, hányan várakoznak itt? Maga mindenkit fenntart, azonkívül, hogy hazudik. Ha valaki csalni próbál, legalább szó nélkül húzza el a csíkot, ha rajtafogják!
— De kérem, én egész éjjel sorban álltam, a gyermek a saját családjának az adagját vette ki... — Segélykérőn nézett azokra, akikkel az éjszakát a sorban töltötte, de mindenkinek az arcán részvétlen közönyt látott.
— A gyermeket megfizette, hogy álljon magának, mert dupla adagot akar. Szégyellje magát, és most kifelé, mert nincs időm pofázni!
A tömeg kezdett zúgolódni. Megjegyzések hangzottak, durva szavak röppentek a levegőben, Irénkét meg is lökték párszor. Mindenkinek kedves az ideje, elég legyen az okvetetlenkedésből, engedje, hogy haladjon a sor.
Irénke kivergődött az ajtón. A kívülállók kérdezgették, hogy még mindig csak tíz darabot osztanak—e, nem emelték fel az adagot húszra, esetleg tizenötre?
Az asszony csak intett a fejével, hogy nem. Amikor kiért az útra, feltört torkából a zokogás. Hangosan sírt hazáig. Szerencsére nem hallotta senki, mert a Nemere is vadult fújt, és a szél hangjába belefagyott Irénke fájdalma.
(Részlet Vaddisznók törték a törökbúzát c. könyvemből)
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Hochmal Magda Február 6, 2011, 9:10pm
-
Hánz ilyen történetünk van a kiszolgáltatotságunkról, a megalázásunkról, amikor a dölyfös elárusító vagy a mészáros ilyen és még alábbvaló módon oktatott ki bennünket. Jó,hogy már múlt időben beszélhetünk róla.
-
Hozzászólt Zsigmond Sándor Február 6, 2011, 7:26pm
-
Nincs szerző. Egy közös munka eredménye. Amikor két évvel ezelőtt a háromszéki magyarok világtalálkozójára készültünk ( Maksa mellett volt a Pincetetőn) szerkesztettük közösen a Kemény János-Helikon Művelődési Társaság tagjaival. Székhely: Szászrégen Elnök: Bőjthe Lidia egykori mikós diáklány.Ez a szervezet a kommunizmusban is működött. Régeni lévén az alapitó tag voltam én is.
-
-
"Ám jőni fog, ha jőni kell: egy újabb nemzedék",
ki tiszta szemmel látja majd a múlt idők sebét.
És tenni fog, mert tenni mer! A lelkiismeret
elveszni nem engedheti az ősi nemzetet!
Európa keretén belül is fennmaradhatunk,
ha a viszálykodás helyett mind egyet akarunk.
Őrizzük a szót ápoljuk a hitet, a magyar kultúrát!
Így áld, vagy ver a sors keze:DE A NEMZETNEK ÉLNI KELL TOVÁBB
-
Hozzászólt Telchne Dancs Rozsa Február 6, 2011, 7:09pm
-
Ez szep, ki a kolto?
-
-
KEDVES ERDÉLYI MAGYAR BARÁTAIM
A Dancs Rózsa irása kapcsán kialakult érdekfeszitő bejegyzések kapcsán engedjétek meg, hogy mindannyiatokat az Erdélyi szózat a megmaradást, a hitet sugárzó verssoraival köszöntselek .
ERDÉLYI SZÓZAT
Az ember a szive mélyén örökké odavaló ahol születik( Tamási Áron)
"Hazádnak rendületlenül légy híve óh magyar!"
Úgy is, ha máshol lesz a sír, mi egykor eltakar,
mert sosem feledheted, hol sarjadt gyökered
Bárhová ültet is a sors, e gondolat veled marad és nyomja lelkedet.Sőt, vérzel is talán a modern faj-keverők műtőasztalán,
hol a nemzeti öntudat kivágandó fekély.
Ezért áldozták éltük hősök és a nemzetért!
"A nagyvilágon e kívül nincsen számodra hely."
Bár úgy tűnik, hogy rátaláltál, a jólét átölel,
s egy pillanatra azt hiszed, a hajód révbe ért.
Miért fáj hát mégis szíved a szent hazaiért?
A szóért, mire tanított kisgyermekként -- ANYÁD
A földért, ami felnevelt, mit úgy hívtál-- HAZÁM
A népért, kinek része vagy. A sok ostorcsapás,
mit elviselsz, fáj hátadon túl száz határon át.
Mert ittmaradtál mint hű utód, hol ősöd hona volt,
csak az idegen hatalom más országhoz csatolt,
vagy vándoroltál hontalan, mint egy sorsüldözött,
mert hited, nézeted a zsarnoksággal, ütközött?
Közös a nyelv, közös a múlt, közös az akarat:
ne vesszen el az ezer év egy átoksúly alatt!
Szétforgácsolva nemzetünk, megcsonkítva hazánk.
Felmérhetetlen feladat vár itten még reánk!
"Ám jőni fog, ha jőni kell: egy újabb nemzedék",
ki tiszta szemmel látja majd a múlt idők sebét.
És tenni fog, mert tenni mer! A lelkiismeret
elveszni
-
-
Kedves János
Gondolom szolithatom igy és még ismerősök is lehetünk ha már egy földiek vagyunk. Nem vagyok egyáltalán pesszimista de sok mindent láttam és megértem a kissebségi sorsban és látom, hogy most egyáltalán nem jó irányba mennek a dolgok Erdélyben.Nem is az ideologiák hanem a szürke eminenciások a veszélyesek akik még mindig kulcspoziciókban vannak és még sokáig ott lesznek mert kezükben van a gazdasági hatalom. Mindemellett Wass Alberttel vallom: "A viz szalad a kő marad A magyarság örökre megmarad."
-
Hozzászólt Berekméri Edmond Február 6, 2011, 6:13pm
-
Megható, de kiválóan megírt történet. Gratulálok, kedves Rózsa!
Az embert gyakran megalázták, megszégyenítették. A pórnépet nincstelenségben és állandó rettegésben tartották. Aki nem élte azt a kort, nem tudja értékelni a szólásszabadságot. Falusi lévén, tojásért nem kellett sorban állnom, de tudom, mit jelent órákat várakozni egy kiló narancsért, egy doboz kakaóért, néhány WC-papírért. És még az is előfordult, hogy mielőtt a pulthoz értem volna, elfogyott az árú...
-
Hozzászólt Zsoldos János Február 6, 2011, 6:09pm
-
Kedves Enikő,
Visszamenőleg is sajnálom, hogy így történt. De ne csodáékozzon. Akkor az a fajta média mérgezte az emberek lelkét, szakszerűen, sajnos elég sikeresen, mint a példája vagy mások ezernyi példája alátámasztaná. A baj az csak, hogy ez a fajta mételyezés ma is tovább folytatódik. Nézze ill. ne nézze a tv-t, a felkínált szórakoztató programokat, mert az az arogáns megatartás és beszédmodor amit sajnos már az utca embere is magáénak vall (!!!) vezetett oda ill. ide. Én más, idegen nyelvű tv-adásokat is nézek-látok-értek. S tapasztalom a különbséget. No meg látom a hozzáállást, a folytonosságot, amit nálunk háromszor is megtörtek (Trianon, 1948, 1989). Ez az a különbség anéemzetek között. De ne aggodjon, mert akik akkor kinevették azok csak azzal maradtak. Ön viszont gazdagabb lett lgy komoly élettapasztalattal, melyet tovább tud adni gyerekének, a gondoskodó életmód-felfogás, hogy szűk időkben is talpon állhasson és azt átvészelje.
A jó Isten áldja. Úgy legyen!
Üdvözlettel,
Zsoldos János
-
Hozzászólt Laza Kozma Eniko Február 6, 2011, 5:47pm
-
Meg fiatalasszony koromban tortent:kiszaladtam gyermekemert a napkozibe,tojassort talaltam veletlenul.Kialltam,maradhatott meg a gyerek a csoportban.lokdosodo,merges emberek,stb...........stb,egy jo ora mulva megvolt 7 db tojas.Nem volt nalam taska-szagyor.Az uzletbol kijove a lehelletvekony zacsko elszakadt,a tojasokbol a foldon rantottanak valo lett.Karorvendo rohoges kovetett,ott helyben elbogtem magam.Mar csak azert,mert ugy ekepzeltem,a fiamnak 2 egesz tojasbol rantottat keszitek.
-
-
Tisztelt Zsigmond úr,
Köszönöm a hozzászólását. Édesanyám is, nyugodjon békében, Szászrégeni születésű. Én meg Marosvásárhelyi. Igen, mindkettő nagybetűvel. Foglalkozásom révén is terjesztem és mondom úton.útfélen, hogy Erdély és a magyarság az a Kárpát-medencei származásűm ezért olyan különleges a kultúrája és nyelve a magyarnak aki lakja, Nem kell félni és izgulni a magyar soha nem fog kihalni, és jön egy boldogabb és szebb jövő. Még mi is meglátjuk. A baj az, hogy a nagytöbbség gondolkodás nélkül mondja tovább a média által már sok évtízede szándékosan elhintett pesszimizmust. Ez ellen kell harcolni. És a gyökérteleneket eltanácsolni, mert az átok rajtuk van és nem a Magyaron. Ezt nem szabad összetéveszteni. Meg kell nézni kik, mely nemzetek a gyökértelenek, akik ide jöttek? Nem sorolom fel. A tudatosan terjesztett ideológiák fertőzték meg a népet. Az ún. politikai változások csak szemfényvesztések. A baj, hogy nem a színfal mögöttiekket cserélték le negyedíziglen, mert azok a "szarkavarók". Bocsánat a kifejezésért, de ez jellemző rájuk és tevékenységükre és mint jelző is az emberi fajtájukra. Mert az alap nélküli ház összedöl, ugyanúgy a kultúra is. (Lásd a több ezeréves szlovák, román stb, ilyen szerű népek kultúráját. Pl a szlovák vagy a román gótika, barokk stb. Igaz milyen lenyűgöző?) Mi csak tartsuk meg amilyénket és ismerjük meg főleg, még a szürke eminenciásokat is, adjuk tovább a szomszédnak (aki már nem akarja benyitni az ajtónkat vagy elkerül az utcán is, bár magyar, de mérgezett lelkű lett) gyerekeinknek, unokáinknak. Ragyogja be lelkünket a remény és imádkozzunk, ennek van értelme és eredménye. Nem folytatom ... hosszú lenne.
Üdvözlettel,
Zsoldos János
- ‹ Előző
- 1
- 2
- 3
- 4
- Következő >
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz