Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Ez is történelem...
Hetek óta nem osztott egyetlen üzlet sem tojást.
Már-már úgy tűnt, hogy az erdélyi tyúkok nem hajlandók többé tojni. Nem is lenne csoda, hiszen a majorságnak sem tud a nép enni adni. De az ember fia is éhen pusztul, ha így haladunk. Irénke hatvan éves asszony volt, sok nehézséget megért, de még mindig ő tartotta a fiatalokban a lelket. Az biztos, hogy életbölcsessége aranyat ért — különösen ezen a kegyetlen télen, amikor mindenki csak az egérutak után kutatott, hogy legalább a gyerekeit mentse. “Egyik borzalom a másikat követi, hol az alultápláltság, hol a fagy, hol meg a sötétség szedi a maga áldozatait. Állattá kell válni, hogy bírni tudd ezt a központilag megszervezett haláltábori állapotot. Jaj, Uramisten, csak nehogy elszóljam magam, mert a gyerekek bármelyik pillanatban készek lennének belerohanni valamibe, amit aztán csak sajnálni lehet.”
Így morfondírozott magában a szabad ég alatt 1987. febrauár 5-én, 28oC fokos hidegben, éjjel 2 órakor. Már éjfélkor kiállt, mert az biztos, hogy reggel nyitáskor tojást osztanak a piaci élelmiszerboltban. Nem volt éppen első, de úgy tizedik. Hozta magával a kis széket, hogy ha nagyon elfárad, ráereszkedjék, de túlságosan hideg volt ahhoz, hogy ülni tudjon az ember. Inkább egyik lábáról állt a másikra, össze-összeverte a csizmáját. A többiek is ezt tették. Beszélgetni nem nagyon tanácsos sorbanálláskor, mert sok besúgó van itt. Általában azok a hangadók, szidják a rendszert, aztán az ember észre sem veszi, hogy valaki nyomtalanul eltűnik az életből. Fiatal szomszédasszonyával váltott néha szót, elég közömbös dolgokról. Szerette Terkát, tanárnő, három gyereke van és egy durva, haszontalan férje. Lám, most is: ő alszik, a felesége az éjszakát a sorban tölti, reggel innen megy az iskolába. Nyitásra megjön az idősebbik fia, Márton, és beáll az anyja helyébe...
Az üzlet reggel 8-kor nyitott. A hidegtol meggémberedett, elkékült ajkú vásárlók benyomultak a helységbe, ám sokan rekedtek az ajtón kívül. Ahogy kijön egy, majd bemegy egy másik. Kialakult rutin szerint.
Irénke maga előtt tartotta Terka fiát. Amikor a gyerekre került a sor, a kiszolgáló kiszámolta a tíz darab tojást, és várta, hogy a fiú berakja egy bevásárló szatyorba. Márton korosztályára jellemző ügyetlenséggel kezelte a tojásokat, Irénke odanyúlt, és segített neki. Márton után ő következett. Az elárusító hűvös hangon szólt:
— Ki a következő?
— Én lennék — válaszolta az asszony.
— Maga már megkapta — volt a nyers válasz.
Irénke megijedt.
— Dehogy kaptam meg, csak a szomszédom gyerekének segítettem, nehogy összepotyolja a tojásokat. Fiúgyermek, még ügyetlen, az anyja egész éjjel itt állt a sorban, kár lenne a tojásokért — magyarázkodott.
— Álljon ki a sorból, megértette? — förmedt rá a kereskedő, aki már az Irénke után állót szolgálta ki.
— Nem látja, hányan várakoznak itt? Maga mindenkit fenntart, azonkívül, hogy hazudik. Ha valaki csalni próbál, legalább szó nélkül húzza el a csíkot, ha rajtafogják!
— De kérem, én egész éjjel sorban álltam, a gyermek a saját családjának az adagját vette ki... — Segélykérőn nézett azokra, akikkel az éjszakát a sorban töltötte, de mindenkinek az arcán részvétlen közönyt látott.
— A gyermeket megfizette, hogy álljon magának, mert dupla adagot akar. Szégyellje magát, és most kifelé, mert nincs időm pofázni!
A tömeg kezdett zúgolódni. Megjegyzések hangzottak, durva szavak röppentek a levegőben, Irénkét meg is lökték párszor. Mindenkinek kedves az ideje, elég legyen az okvetetlenkedésből, engedje, hogy haladjon a sor.
Irénke kivergődött az ajtón. A kívülállók kérdezgették, hogy még mindig csak tíz darabot osztanak—e, nem emelték fel az adagot húszra, esetleg tizenötre?
Az asszony csak intett a fejével, hogy nem. Amikor kiért az útra, feltört torkából a zokogás. Hangosan sírt hazáig. Szerencsére nem hallotta senki, mert a Nemere is vadult fújt, és a szél hangjába belefagyott Irénke fájdalma.
(Részlet Vaddisznók törték a törökbúzát c. könyvemből)
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Zsigmond Sándor Február 6, 2011, 4:49pm
-
Tisztelt Zsoldos Úr
Nem az a baj, hogy épitenek, hanem az, hogy kik épitenek. Szászrégeni vagyok.Ebben a városban meg Marosvásárhelyen éltem életem legszebb éveit.Az ifjúságomat. Ott van a szüleim, rokonaim sirja. Szászrégen már rég nem a magyaroké de ami sajnosabb Marosvásárhely sem. Ezt a várost a magyar-magyar civakodás miatt veszitettük el és úgy néz ki, hogy örökre. A Turáni átok kisértete járja be újra Erdélyt és ez veszélyesebb mint a kommunizmus vörös ördöge.
-
Hozzászólt Zsoldos János Február 6, 2011, 4:30pm
-
Dr.Filep Kálmán Csabának:
Hát ezért nem lettem és nem is akarok gazdag lenni. Nem kell a kacsalábon forgó vár vagy kastély és abban Lélek nélkül élni.
Kár, hogy a régi Trébely és Somos-tető (Marosvásárhelyen) oldal ilyen eltompitott agyúak építették be. Kár, hogy Vásárhelyről Szászrégen felé már talán nincs is üres terület (mező vagy erdő) két település között, majdnem összefüggően beépült. Minek annyi űj ház, ha nagyrészét eladásra építették, akik nem azok nem tudják belakn?. Ez csak egy példa a mai pénzuralmi társadalomból. Sajnos a XX.sz. erről szól, a XXI. pedig ennek kibővüléséről majd a megtizedeléséről.
Nem folytatom... Lehet, lesz alkalom erről személyesen is elbeszélgetni egymással.
Ezért nem lettem párttag sem otthon, sem itt Mo.-on. Jobb és Istennek is tetsző tisztességes kereszténynek / reformátusnak lenni.
Üdvözlettel,
Zsoldos János
-
Hozzászólt Dr. Bányai Erzsébet Február 6, 2011, 1:23pm
-
Hátborzongatóan igaz.
-
Hozzászólt Dr. Filep Kálmán Csaba Február 6, 2011, 12:33pm
-
Zsoldos Jánosnak.
Az "aprozárosok", benzinkutasok ma vállalkozónék kacsalábonforgó gicspalotákban élnek tovább mérgezve a tiszteséges emberi lelkeket. Az egységtelenséget a politikai osztály uralkodni akarása és vezetői tehetetlenségük okozta. Egyesek csörtetéssel kerültek a politikába, mások belekeveredtek a moslékba.Ma nincsen gerinces vezetője a magyarságnak mindenkor csak egyéni érdekből fogadják el a mai állapotokat.
A szabadelvüség meg folyamatosan mérgezi sorainkat, inkább a pénz mint a becsület.
Elnézést a zavarásért, folymatosan kerülnek napfényre az emberi disznoságok., és nem lehet azt legalább vélemény nélkül hagyni. Tisztelettel. vfkcs
-
Hozzászólt Szőcs Árpád Február 6, 2011, 12:29pm
-
"Nem mondhatom el senkinek,MONDJÁTOK EL MINDENKINEK!!!!"
-
Hozzászólt Borbély Irén Február 6, 2011, 12:14pm
-
Hej, hányszor álltam ki a sorból tojás,tej nélkül mert órára kellett mennem. Fiam osztályfőnöknője a tanáriban rám kérdezett, igaz e,hogy a gyermek egy egész csirkét kapott ebédre.Rövid igaz volt a válasz,azt már nem mondtam el hogy három fért a kiló adagba és tele tömködtem az öklömnyi csirkét almával-krumplival és zsiros papirzacskóban sütöttem,hogy valami íze is legyen. Agyondíszitettem a tányért,hogy gyermekemben a bőség látszatát keltsem. Ma is hasonló időket élünk,csak másképp. Ma is csak annak van becsülete aki a korrupciót élteti.
-
Hozzászólt Szabó Katalin Mária Február 6, 2011, 12:00pm
-
... s persze amikor magyar összefogás még csak a láthatáron sincs!
-
-
Annyi mindent megéltem, hogy már nagyon nehezen ijedek meg valamitől. Meglepődni már semmitől nem tudok.
Nem a pártok áskálódása zavar hanem amikor a magyarok egymással civódnak és ezzel még jobban segitik a nevető harmadikot. Az eredmény a Székelyföld teljes elszegényedése, az intézmények hitelvesztése és az elvándorlás. A költőt idézve: " Mikor fogunk már összefogni, mikor teszünk egy nagyot." A szétaprózott, belső konfliktusokkal küzdő nemzet önmagát semmisiti meg.
-
-
Most jobb, csak nehezen vetközük le a beidegzödéseket, a félelmet, amelyet akkor belénk tápláltak!Ami most nagyon zavar, az a sok áskálódás. amit a "demokrácia" nevében a pártok folytatnak egymás ellen!!Ettöl a sok hazugság-hálótól, nem tudjuk mi az igazság!Pedig milyen jó lenne végre ,ha a becsület, a munka, az emberi méltóság uralná az életünket
-
-
Amikor gyertyával és könyvel a kezünkben Marosvásárhely főterén álltunk, amikor ugyanott a feltüzelt, félrevezetett román hordákkal szembeszálltunk majd évekig fizettük a jogi következményeit sokan nem gondoltuk, hogy húsz év múlva ugyanaz lesz Romániában, Erdélyben mint a kommunista diktatúra utolsó éveiben. Szegénység,kiszolgáltatottság, létbizonytalanság és ami a legsúlyosabb teljes jövőkép hiány a fiatalok számára. A hagymakupolás honfoglalás meg rafináltabb módszerekkel ugyan úgy folytatódik.
- ‹ Előző
- 1
- 2
- 3
- 4
- Következő >
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz