A régi Röpülj pávára és Vass Lajosra is emlékezve, emlékeztetve

Végre, nem valamelyik trendi nyugati tévé által levetett göncöt tukmál ránk a közszolgálati! Szombat esténként végre ünneplőbe öltöztethetjük lelkünket, mert a Duna televízió hétről-hétre sokunknak szerez örömöt itthon s határainkon túl is, ahová eljut égi csatornáján a Fölszállott a páva. Az ének, a zene és a tánc révén végre ismét megmutathatja magát országnak-világnak a tradicionális magyar kultúra, a magas nézettség pedig azt bizonyítja, hogy igenis van befogadói igény a valódi értékeket képviselő népzenére és néptáncra. A versenyzők felkészültségét, műsoraik minőségét a tiszteletre méltó, tudós zsűri szakszerűen, nagy hozzáértéssel és empátiával szokta értékelni. Eddig tehát remek!

Hogy örömünk mégsem lehet teljes, annak két oka is van:

A műsor sava-borsát elveszi a show! A reklám is így hirdeti, ami önmagában nem lenne baj, ha már a modern idők cégére ezt kívánja, de sajnos, képernyőre is így kerül – s a két tehetséges és roppant szimpatikus műsorvezető is így vezeti. Hivalkodóan uralkodnak a látványelemek, túl sok a háttérvetítés, olykor didaktikusan szájbarágó, sok(k) a mozgó-forgó stilizált népművészeti elem, s mindez még visszatükröződik a fényes „padlón” is.  Hiába dicséri a zsűri a fellépők ízléses öltözékét, ha a sok villódzás közepette nem láthattuk! Az a benyomásom, hogy a műsor készítői mintha nem bíztak volna önmagában a zenében és a táncban, s külső eszközökkel igyekeztek rásegíteni…

A másik, s talán ez még fontosabb: Hiányzik az egész műsorfolyamból egy olyan személyiség, aki be tudná vonni a közönséget is, megénekeltetné a jelenlévőket, pár mondattal olykor tanítana, ismeretet terjesztene, segítene eligazodni népi kultúránk hatalmas tárházában. A legalább hatvan évet megélt korosztály még jól emlékezhet e műsor előképére, a Röpülj páva televíziós vetélkedőre. Akkor, ott Vass Lajos, Fügedi-Bárd Judit szavaival „a XX. század utolsó néptanító nótafája” adásról-adásra megénekeltette a közönséget, s lebilincselő személyiségével elérte, hogy népdalt énekeljen a fél ország. Igaz, a Röpülj páva szülőatyja, Lengyelfi Miklós szerkesztő volt, az ő érdeme elvitathatatlan, de a vetélkedősorozat emblematikus alakja – ahogy azt ma mondanák: arca – a műsort vezető Vass Lajos volt. Még a kisiskolások is csak „páva bácsinak” emlegették akkoriban.

Fájdalom, hogy a mai pávások nem emlékeznek, nem emlékeztetnek Vass Lajosra. A zsűritagok is általában a táncház-mozgalomban jelölik meg gyökereiket, visszább nem mennek, pedig ők is valamennyien Vass Lajos „köpönyegéből bújtak elő”! Ezt bizony már illett volna valakinek elmondani, legutóbb például a szombati elődöntőn, mivel éppen akkor, azaz november 24-én tartották emlékünnepségüket Vass Lajos hazai és külföldi tisztelői, halálának 20. évfordulóján, Budapesten, a Patrona Hungariae Gimnáziumban (előzőleg, délelőtt az Új Köztemetőben lévő síremlékét koszorúzták meg). A mai magyar médiában – régi szóhasználattal élve – szinte csak egy mínuszos hírt érdemelt…

Röpülj páva! – szólt a felhívás jó ötven éve. Hogy valóban szálljon is, azért a maiaknak – minden elismerésünk mellett - még jócskán van tennivalója.

(Megjelent a Polgár Portálon, 2012. november 29-én)