A szónok a kultúrház színpada felé tartott, s amikor sikerült fölmásznia az emelvényre, az első dolga az volt, hogy a tömeg szemébe nézett. Tudta, hogy teheti, hisz senki nem mer visszanézni, s valóban, a tömeg szemlesütve, alázattal várta a szemle végét.
- Kedves elvtársak! - kezdte beszédét a szónok. - A ló, a tehén, a disznó, a pipe, az ősi ház, a vese, a becsület… ha jól fizet valaki, miért ne lenne eladó, és miért ne lenne eladó az utca, a patak, a patak partján levő bokor, az iskola, a templom, a szekér, a halottak temetőstől? Kérdem én, aki nem ma született, ha jó pénzt fizet valaki a mosolyért, az álmokért nem adná oda a nagy szerencsét ért atyánkfia? Melyikünk lenne az a nagy ökör, aki visszautasítja ez ajánlatot? Egyikünk sem, hisz tudjátok, hogy pénzzel mindent lehet venni. Mindent! Új Istent a régi helyett, még azt is. Ti mondjátok, hogy anyát és apát, kántort, papot is, csak pénz legyen, s a kutya ugasson, mert aki fizet az az úr.
Ismerlek én jól benneteket, tudom, hogy amikor a szomszéd valami új dologra tesz szert, rögtön eldicsekszi, mert ilyenek vagyunk, szeretünk feltűnést kelteni körülöttünk, csak azért, hogy a másik irigykedjen ránk, mert élvezzük azt, sőt az a tudat, hogy irigyeink vannak önbizalmat ad, okosnak, életrevalóbbnak, valami különleges egyénnek tartjuk magunkat, s ehhez nem kell írás sem, vagy doktori cím. Ha pénzed van még azt is meg lehet venni, sőt a nemet is meg lehet változtatni, de most tovább megyek, a nemzetiséget is, például cigányból székely lehet, lefizeti az anyakönyvvezetőt, a papot, a polgármestert és az olyan írást ad, hogy a cigánynak ősi székely vér csörgedez ereiben. Még az arcbőr is arra a színre váltható, amilyenre a kedve tartja. Ki ellenőrzi ezt? Mi ebből a tanulság? A pénz mindent megváltoztat, a pénz hatalmasabbnak látszik, mint Isten.
Mi, egyszerű parasztok, a világot nem tudjuk megváltoztatni, nem is akarjuk, de ha helyeslitek ajánlatomat, a világ leghíresebb, leggazdagabb emberei lehetünk, anélkül, hogy keményen megdolgoznánk érte. És most jól figyeljetek, ajánlatom az, hogy adjuk el a falut, úgy ahogy van, mindenestől, szőröstől-bőröstől. Ha kerül vevő és biztos, hogy kerül, nem viszünk el innét semmit, még személyes tárgyainkat sem, csináljon velük az új tulaj, amit akar, csak adja a pénzt, a temérdek pénzt, amit majd testvériesen elosztunk egymás közt, és új életet kezdünk, nagyobbak, valami mások leszünk. Akinek ellenvetése van, az most mondja, de úgy látom, hogy nincs, akkor…
Az utolsó padsoron ülő felállt, köhintet egy párat, és reszkető hangon mondta: - Csak azt akarom, hogy csukjuk be az ablakokat, mert huzat van!
Becsukták az ablakokat, bezárták a kultúrház ajtaját és a kulcsot fölakasztották a kilincsre. Majd faragtak egy
óriási táblát, amelyre felírták öles betűkkel, hogy: FALU
ELADÓ!
És várták izgatottan a vevőt.