"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
A hajdani falu életében a farsang volt az egyik legvidámabb időszak. Vizkereszttől a Húsvéti böjt kezdetéig különféle mulatságokat rendeztek.
Lengyel Pista 65 évesen is úgy tud mesélni fiatalkori élményeiről, a Nagymedvés-i fársángról, mintha csak a közelmúltban történt volna mindez.
„Akkoriban legfennebb 10-15 háznál volt Medvésen fonó. Esténként összegyültek ott a lányok , az asszonyok és fontak, vagy varrtak ( kézimunkáztak).Úgy 5-6 fiú ment egy házhoz ahol volt vagy 4 leány. Mikor mentünk a fiúk, oda ahol tudtuk, hogy vannak lányok, békopogtunk, hogy engedjenek bé. Lehet, hogy valakinek volt már udvarlója, vagy egy fiú beszélni akart onnét egy lánnyal. Akkor egy másik fiú, aki jól tudott beszélni ( mármint szövegelni) odaült a lány mellé. Elvették a lány pereszlenjét (orsókarikáját) amivel font és azután osztották a kispénzt.”
Ez valamiféle jelképes beszélgetés volt a Lengyel Pista magyarázatai szerint, amivel igen tapintatosan összehozták a legényt a neki kedves lánnyal.
Kezdték mondani, hogy:” elromlott a kerék és kinnt van egy ács aki azért jött mert meg akarja javitani.” A lány ha ki akarta váltani a pereszlenjét kiment. Ha tetszett neki a legény hosszabb ideig kinnt maradt beszélgetni, ha nem , akkor hamarabb visszatért. Ekkor visszakapta az orsókarikáját és fonhatott volna tovább, de, nem ennyiből állt a fonó. Az asszonyok pálinkát és pánkót is vittek a mulatsághoz, megkinálták a legényeket és akkor elkezdődött a dalolás. „ 9-10 órától néha egész reggelig daloltunk. Nem volt szabad egy éneket egy este csak egyszer elénekelni”-emlékszik vissza Lengyel Pista.
„A fársángnak több jelképe volt”-folytatódik a visszaemlékezés. „Felöltöztek a fiúk, a lányok, vegyesen, mmennyasszonynak, vőlegénynek. Kendőkkel eltakarták az arcukat, krumpliból tettek fogakat, vagy be voltak kormozva, hogy minél kevésbé lehessen felismerni őket. Békérezték magukat a házhoz, mert nem lehetett bémenni, kellett csináljanak helyet. Bémentek, táncoltak, énekeltek egy éneket, leginkább azt, hogy Erdő mellett nem jó lakni, megköszönték és azután kimentek.”
Érdekes, hogy ebben a faluban amelyet már 1288-ban Medwes néven említenek az irásos dokumentumok, a farsangi maszkok közül egyik legnépszerűbb éppen a medve volt. „ Összefonták a szalmát és felöltöztettek vele egy embert medvének.Bévitték a fonóba, ahol bemutatkozott, majd kiment és a nézők előtt többször megfordult
( bukfencezett), azok meg jókat kacagtak.”
A farsang másik fontos jelképe, maszkja a halott volt.” A halottat 4 ember kellett bévigye. A halottnak voltak téve fogak, krumpliból. Bécsinálták fehér liszttel, felkötötték az állát, és bennt ráfektették a halottat a négy fiúra. Kellett vigyázni a halottra, mert voltak „ hamis asszonyok”. 2-3 fiú vesszőt vett, és úgy vigyázott, hogy ne töltsenek vizet a halott szájába, mert megfulladott volna.”
A többi, nem kimondottan csak a fársáng időszakához kapcsolódó vidám szokás is eszébe jut a mesélőnknek.
Szokásban volt éjjeli zenét adni a lányoknak. Este 10-11 órakor a legény a muzsikásokkal a lány ablaka alá vonult és ott elmuzsikáltak néhány nótát. Hires muzsikusokat is felsorol Lengyel Pista: a még ma is kiváló Tűri Pista, Zsandár és Zámfiri ( ő Súlyében lakott). Emlékszik, hogy még egyféle versengés is volt közöttük, hogy ki húzza szebben . Ez különösen olyankor volt emlékezetes, amikor a lakodalmi nép például kétfele mulatott, a mennyasszonynál is, meg a vőlegénynél is. Akkor mindkét helyen fogadtak muzsikusokat és ez magával hozta a versengést.
A leggyakoribb mulatság a falu számára mindig is a bál, a tánc volt. .”Csak ha volt egy halott a faluban, akkor ameddig el nem temették nem volt szabad táncolni”, emlékszik az iratlan szabályokra Lengyel Pista.
„Amikor legényke voltam vasárnap délelőtt miután a templomból kijöttek a népek elkezdődött a TÁNC. Egészen a vecsernyei harangozásig tartott., igaz közben hazamentünk ebédre.
Amikor meghúzták a harangokat be kellett fejezni a táncot.
A lányok kötelesek voltak vasárnap enni adni a muzsikusoknak. Elmentek a muzsikusok és a két „kezes”a lányhoz és ott ettek. 3 zenész volt a kkoriban a „ kantarás”( a brácsás), a bőgős és a primás.
Magyarázatot kapunk arra is, hogy ki volt a kezes és mi volt a dolga .
„A kezes gyüjtötte össze a pénzt amivel a muzsikusokat fizették” és mint mindjárt látni fogjuk, irányitó szerepe volt a bálban is. A táncnak, a bálnak megvolt a maga rendje és a jól szabályozott szokásokhoz tartotta magát mindenki. Ezekre igy emlékszik vissza a mi adatközlőnk:
„Az volt a szokás, a ”divat”, hogy vasárnap délután, úgy kb. 4 órakor a fiatalabb házasoknak, úgy 40 évig, volt egy „pártáncuk”. Abban nem vehettek részt a még nem házas fiatalok. Nézni szabad volt, csak velük együtt táncolni nem. Ez csárdás dallamra ment, amilyent a táncosok kértek.
Azután volt az idősebb férfiaknak a „pontozójuk” Beálltak 10-15-ön. Nagyon szépen táncoltak. Csak ezután következett a tánc a fiataloknak, este hatig, fél hétig. Akkor mindenki ment haza vacsorázni, vagy elkisérték haza a lányokat. Vacsora után esmént el kellett menni a lányok után . Ha valaki udvarolt elment a lány után, de jött az anyjuk is. A „kultúrház” két széle teli volt padokkal. A szinpadon is volt pad, oda is beültek az asszonyok.
Nálunk kötelező volt mindenkinek táncolni. A lány „kifizette a táncot” a kezesnek ( ebből fizették a muzsikásokat , meg kellett még járjon bor is), a fiúk is fizettek, de az öregek nem.
Mindenkinek kötelező volt táncolni, de mással is, nemcsak akivel akart. Például, ha egy lány jobban táncolt , jött a „kezes” megfogta a lány kezét és kiforgatta egy más fiú elé, aki mondjuk nem tudott táncolni. Ha pedig a lány nem akart táncolni azzal a fiúval akkor estig senki nem volt szabad felkérje. A fiúknak is kötelező volt, hogy ha egy lány nem tudott még táncolni, felkérjék egyszer, kétszer, hogy megtanulja.
A kezes önként vállalta ezt a megbizatást, de nem mindenki érezte magát arravalónak. Minden generációnak azért megvoltak a „kezesei”.
A medvési emberek arra is jószivvel emlékeznek, hogy a téli időszakban a tanitók szindarabokat tanitottak be a fiataloknak. Ezek igencsak népszerűek voltak, mert mindenki azon volt, hogy megnézze őket. Eljártak a szomszédos falvakba is, szekerekkel mint a hajdani vándorszinészeink.
Ez a nagyon szép közösségi élet addig tartott, amig a televizió el nem foglalta a szorakozás minden idejét.
„Azelőtt délutánonként az öregek, idősebbek otthon is énekeltek, hogy legalább minden 5.-ik házból énekszó hallatszott.”
Ma sajnos néma a falusi délután, legfennebb a T V hallszik ki az utcára..
Meggondolandó, hogy ameddig ilyen elevenen él mindennek az emléke és a medvési dalokból most is tudnak , bár már csak kevesen, ismétlés nélkül énekelni egy egész éjszakára valót , valamiképpen fel kellene támasztani ezeket a közösségi alkalmakat. !
Szólj hozzá !
Jólesett ismét hallani lányaid gyönyörű énekét. Gratulálok! Miklós
Nagyon szépen köszönjük MINDENKINEK a figyelmét és a véleményét ! Viszonzásként egy kis tavaszköszöntő.a Tavaszi szél vizet áraszt népdallal , a kis képen látható lányok előadásában, akik Erdély szinte minden vidékét képviselik népviseletükkel. Az alábbi linket kell bemásolni:
Nagyon hasznos írásnak tartom,amit megköszönök.Úgyszintén a hozzászólásokat is.
Medvésen élnek magyarok, a falu lakosságának nagy része az. Asszonynépén már az utolsó magyar is kihalt. Leszármazottaik egy része Nagyenyeden él. Felújított kis templomuk a falu ékessége. A magyarlapádiak gondoskodnak fenntartásáról.
Ha már a szórványnál tartunk, mindenki figyelmébe ajánlom Gudor Kund Botond gyulafehérvári református lelkész, esperes könyvét: Az eltűnt gyulafehérvári református egyházmegye és egyházi közösségei címűt, amelyet tegnap délután mutatott be Enyeden a szerző és Vetési László. Tragikus jövőkép a maiak számára is.
Meg leteznek magyarok Medvesen ?? Vagy akarcsak Asszonynepen a reformatusok : mutatoba 1-2 nagyon idos bacsi vagy neni !! Sajnos a "nagy szabadsag"mindent osszemosott, meg a nemzeti erzest is kilugozta....
Köszönöm az írását, örülök, hogy többen is vagyunk ezen a véleményen...
Kedves Viktória :-)
hasonló képen udvaroltam annak idején én is, oly nagy becsben tartottuk az asszonynépet hogy csak na. Félve gyöngéden közeledtünk reszketve félve tele vággyal érdeklődéssel, vonzalommal, szerelemmel, csak egy érintés egy tánc többet ért mint manapság egy orgia :-). Sajnos ezt a szép bekerítési elcsábítási formát ma a disco = haza kísérhetlek? = meg hát ! tönkretette.
Úgy reméli a szívem hogy a szép ´idők ujjra visszatérnek ahol a lélek a lélekkel találkozott nem a test a pénzel!!
Gyönyörűség volt olvasni a lány-fiú közeledésnek ezeket a lehelet-finom fogásait, az ismerkedés, kapcsolatok alakulásának hagyományosan gyakorolt formáit. Ezek szerintem csak Erdélyben voltak fellelhetők. Majd 50 éve kis baráti társasággal kirándultunk Pestről Székelyföldre. Az első perctől fogva éreztem az egyik vendéglátó fiú érdeklődését. (Nevezzük Barnának.) Aztán a kirándulás negyedik napján hazatérőben, egy Olt parti tölgyfa alatt leültünk pihenni. Mi ketten az ösvény két oldalára ültünk. Barna egy lenszállal csiklandozni kezdte a kezemet. Megfogtam a lenszálat. Ekkor Barna a lenszál végét rátekerte az ujjára. Hogy a hajlandóságomat kifejezzem, én is tekertem egyet a kezemben lévő lenszálon... Ez így ment felváltva, míg a lenszál elfogyott és a kezünk összeért. Őszintén mondom, hogy életem legszebb szerelmi élménye volt ez a 2 perc. És a hátralévő 10 km-t így tettük meg kézen fogva...
Manapság szerencsés helyzetben van az a falu, ahol akad egy- két lelkes kulturát és hagyományt örzö "önkéntes" ( amint tudjuk ezért a munkáért még jó szó is alig jár ). A Csíki falvakban is jól eröre kapott a hagyomány örzése- már ahol- . Pl Csikszentkirályon nagyon lángol mindenfajta hagyomány, évente tartanak szénacsináló majd arató kalákát,juhnyírö kalákát, farsangi ünneplést, husvétkor Jézus örzés a sírnál, karácsonykor élö betlehemezés, körüljárva a falut és még ki tudja mi minden, ami elevenen él ujból. Ami a legjobb benne, hogy mindezt a fiatalok közremüködésével.Jó esély van rá, hogy van akik továbbadják az utókornak. A szomszéd falu is megszívlelhetné a példát, mert a távolság alig 10 km, de a kultura, hagyomány teljesen halott, akárcsak Illés a farsangtemetéskor. Azt gondolom nem kell magyarázzam, hogy Szentkirályon is legalább annyi tv készülék van a házaknál, mint a szomszédfalvakban - szóval ha van hajtóerö, kezdeményezö akkor minden megoldható. Isten áldja ezeket az embereket és áldás kisérje fáradságot nem ismerö munkájukat!
Hát annak a "magyarnak" akinek a gyermekei román iskolába járnak és törik a magyart annak a lelke annyira sérült, hogy csuda , hogy az emberi formáját e sérült lélek megtartotta, hiszen át kellet volna valami medúza félének gerinctelennek alakulnia. Elnézést a véleményemért!!!!
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
PayPal segítségével
átutalással
nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB
Az adományozás adómentes.
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com. Működteti:
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz