Fehérvasárnap vagy mátkáló vasárnap mindig a húsvétot követő vasárnap, ez a húsvéti ünnepkör zárónapja.

A fehérvasárnap elnevezés onnan ered, hogy a korai kereszténységben a nagyszombaton keresztelt  személyek ekkor vetették le a kereszteléskor felvett fehér ruhájukat.

A nap jellegzetes szép szokása volt a komálás, mátkálás, mely főként a leányok szertartásos barátságkötése volt, amit komatálcserével pecsételtek meg. Ezzel a szokással egymást testvérré fogadták. Ettől fogva magázódtak, s mátkának, komának nevezték egymást. A barátság egész életre szólt, s gyermekeik születése után keresztkomák is lettek.

Legtovább  a Dunántúlon és Moldvában maradt meg a szokás. A komatálon hímes tojás vagy piros tojás, sütemény, gyümölcs és bor volt meg pántlika volt. Sokszor a közismert  verset :

Komatálat hoztam,
Meg is aranyoztam.
Ha nem tetszik komának,
Küldje vissza komának.

- is leírták s a tálba rakták.

Ezt a tálat  általában a nagyobb lányok a kisebbekkel küldtek el választott barátnőjükhöz, vagy a nagylány  leendő komaasszonyának  maga  adta át a mátkatálat ezzel a szöveggel:

Mátka, mátka, mátkázzunk, Hónap délre komázzunk, Ha éljünk, ha haljunk, Mindég mátkák maradjunk!

Megcsókolta leendő mátkáját, aki elvette a tálat, megköszönte, s a következő esztendőben viszonozta.

Ha a kapott ajándékokat elfogadta a megtisztelt lány, akkor a tojásokból elvett párat és másikat tett helyettük, mindig többet. Lényeges volt, hogy ne ugyanannyit adjanak vissza, mert abban az esetben nem volna mátkálás, hanem csak kicserélés. A bort a sajátjával  cserélte el.

A nem vérrokon legények és leányok mátkatál küldésével és ehhez kapcsolódó baráti gesztusokkal testvérré fogadták egymást.

A legény leánymátkái azokból a lányokból lettek, akikkel táncolni és beszélgetni szokott, de biztosan tudta, hogy nem fogja feleségül venni őket. Testvérré fogadták egymást, s abból házasság  azért sem lehetett, mert a palócoknál ez már rokonságnak számított.

Mi volt a komatálon, ha a gyermekágyas asszony kapta?

Az asszonyok gyermekágyas komájuknak vittek komatálat, ez természetesen már jóval a komaválasztás után történt és időben is a szülés idejéhez kapcsolódott, nem fehérvasárnaphoz.

Ezt igen hangsúlyosan tették, úgy vonultak végig az utcán, mintha lehúzná karjukat a kosár!
Az ételküldés nem volt jótékonykodás, hanem inkább adomány, amit gondosan számon tartottak a népek. Az egész falu szeme láttára folyt a cselekedet. Mindenki tudta ki kinek vitt, és mennyit. Ezt illett viszonozni. A küldő biztosan tudhatta, ha ő betegszik le, számíthat a viszonzásra.
A komatál küldésnek külsőségekben is megadták a módját. Az ételeket a legszebben díszített edényekben dúsan hímzett terítőket letakarva, átkötve vitték. Ezek az edények aztán a fiatalasszonynál jól láthatóan díszhelyre kerültek. Szép kendővel volt letakarva, így büszkélkedtek vele.

A mélyhűtő meg szupermarket előtti időszakban felbecsülhetetlen volt az asszonytársak, komaasszonyok segítsége, s az a szép benne, hogy ez a női hálózat oda-vissza működött. Ma több helyen próbálják fiatal anyukák feleleveníteni a gyermekágyas asszonyok számára. Bizony, ma is elkél a tele kosár ezekben a napokban, de még annál is jobban a kedves szó, meg a női szolidaritás!

A gyermekágyas asszonynak vitt komatál páratlan számú fogásból állt.

Tápláló étkeket vittek ajándékba, hogy a friss anyuka kellően ki tudja pihenni magát. Az ellátás mellett ne kelljen főznie a családra, laktató és bőséges ételekkel, italokkal legyen ellátva, így hamar visszanyerje erejét.

 A szokás és az illem azt kívánta, hogy a komatálat az kóstolja meg először, aki hozta, s együtt, az egész család ő előtte fogyasztotta el.

Az ételsor legfontosabb, elengedhetetlen fogása a leves volt. Úgy tartották ugyanis, hogy a húsleves adja vissza az erőt a gyermekágyasnak. A levesen kívül vittek sültet is. Ha a gyermek fiú volt kakasból, ha lány volt, akkor tyúkból. Az ételsorhoz tartoztak még a tésztafélék is. Hagyományosan zsírban sült tészták; fánk, kalácsok, lepények, rétesek voltak a tálban.
Volt ahol különleges kalácsot vittek: nagysága és formája olyan volt, mint a pólyásbabáé, mákkal, almával, dióval arcot, hajat, kezet, ruhát mintáztak rá.
A komaasszonyoknak egymás családi életében fontos szerepe volt. Részt vett a gyermek életének minden jelentős eseményén, szoros kapcsolata volt a családdal

 Tánczos Erzsébet írása