Fejlődés

          Lépést kell tartani a korral. Nem szabad begyepesedett, középkori, ódivatú szemüvegen keresztül szemlélni a világot. Erre valók a kütyük, az újfajta kapcsolattartás. Légy napirenden a legújabb trendekkel, rendelkezz naprakész információkkal a világról, a körülötted zajló eseményekről. Anyád-apád felfogása már idejétmúlt, elavult. Adj túl rajtuk. Ahhoz, hogy versenyben maradhass, tovább kell lépned. Ha folyton a múltba révedsz, és egy helyben rostokolsz, a fejlődés kerékkötéje leszel.

          Ma csak az számít, aki mindenáron érvényesülni akar, aki pörög, aki önmagát képes „bevállalni”. Higgy a saját ízlésedben. Frissíts a tudásodon, lájkold a divatot, légy modern, ellenkező esetben elszalajtod életed álmát, lemaradsz a folyamatokról. Ne ragadj le holmi áporodott szagú klasszikusoknál, még a retró-szintjén sem. Minden csoda három napig tart. Majd lesz újabb és újabb divat. És mindig a mai a legkecsegtetőbb ajánlat. Arra figyelj, hisz az a menő. Ha nem ismered a legújabb érintőképernyő típusát, nem tudod melyik celeb hol nyaralt, vagy ne adj’isten, nem jön be, hogy melyik Forma 1-es futam győztesének milyen dezodormárka csapja a szelet, az gáz... Elesel az új lehetőségektől, elszalasztod a váratlan, öledbe pottyant szerencse esélyét.

          Képtelenség élni, ha nem haladsz a korral. Nézd, már a telefon is okosabb mint te: azt is megmondja hol felejtetted, vagy a tegnap milyen sört ittál. Te meg hamar kiesel a húzóágazatból. Ha nem posztolsz egy szelfit magadról, a rosseb sem tudja, hogy tegnap még milyen jól állt a frizurád. Nem vesznek fel a marketingszakmába, hisz nem vagy eléggé tájékozott... Ha nem jársz menő helyekre, nem ismered a legújabb hip-hop albumot, azt mondják rólad, hogy güzü vagy, s nem kérnek tanácsot tőled. Kerülni fognak, mint a zika-vírust. Ha nem fejlődsz, maradivá korcsosodsz.

          Dobd el, ami kiment divatból! Minek az? Csak kolonc. Még a végén kinevetnek a galeriben, fölösleges cikizés célpontja leszel. Gyávának néznek, lúzernek tartanak. Hogyhogy nem mersz kezdeményezni? A mai világban bátornak kell lenned, vállald saját egyediségedet, mit számít, hogy az öregek lekülöncöznek?  Kockáztass, valósítsd meg önmagad, hisz előtted az élet. Még gyermeked haja színét is megválaszthatod előre, szabadon összerakhatod génjeit, nemét, zenei ízlését, beprogramozhatod hány évet éljen, sőt szingliként is lehet tíz egyforma gyereked. Ha kell, egyik a másiknak hasonmása lehet. Akár sorozatban is gyártani tudod őket. Nincs veszítenivalód!

          Egyik paptestvérem hittanosa, arra a kérdésre, mi alapján álltjuk, mi keresztények, hogy csak egy Isten van, azt találta válaszolni: „mert ha több lenne, több mindent teremtett volna”...!

          Nos, ezen az alapon érthető, hová jutott a mai világ a nagy fejlődésben. A mennyiségi gyarapodás, a jólét, a nagyobb szabadság, a lazább mozgástér, a sok, könnyedén elérhető, birtokolható, esetleg a saját önző hasznunkra fordítható, de fölösleges tudáspótlék, cucc, – azt hisszük: fejlődést jelent. Holott inkább csak állandó elégedetlenséget szül, türelmetlenséget, kapkodást eredményez, és a mesterségesen gerjesztett ígények kielégítésére hajt. Ezért nem vagyunk képesek lelassulni, elmélyülni, kitartani, élvezni az igazi szépet, a valódi értéket. Ebben az állandó, beteges megfelelési kényszerben nem hiszzük már el, hogy a világ teljes, egész.

          Mintha az anyagi világból alkotnánk képet Istenről is. Úgy véljük, ha emberi munkánk eredményeként könnyebb lett az életünk, egyszerűbb vagy/és bonyolultabb a civilizációnk, de mindenképp fejlődésnek, minőségi változásnak érzékeljük –, akkor Isten világában, az erkölcsben, a szellemi értékek szintjén is ugyanennek kell történnie. Pedig messze nincs erről szó! Ellenkezőleg: lehet, hogy „csak” a gőgös énünk által trónfosztott isteni tudást, lelkiséget és erkölcsöt dobtuk el, és lassan, mint valami gép-bábuk, járjuk az eszeveszett haláltáncot.

          Isten kész. Ő a teljesség. Neki nem kell szüntelenül változnia vagy újabbnál újabb igényeknek megfelelnie. Neki nincs szüksége fejlődésre. Amit mi annak érzünk, az legfeljebb az ember képessége a változásra, a mélyülésre. Hogy minél jobban törekedjék megérteni az Ő végtelen titkát. Minél mélyebben behatoljon az Általa teremtett valóság megértésébe. Nekünk időre van szükségünk, akár évezredes léptékre is, hogy Szentlelke által egyre jobban felfogjuk a folyamatokat, s együttműködhessünk kegyelmével. Őt meg nem szorítja az idő: Neki nem kell fejlődnie. Neki nem kell lépést tartania a korral. Nála nem avulnak el az értékek, az igazságok. Ő nem kell, hogy frissítsen magán, sem tanításán. Az abszolút értékek szavatossága nem jár le koronként. Jézus evangéliumát szükségtelen újrafogalmazni. Az aktualizálást elvégzi bennünk a Lélek, ha nyitottak vagyunk rá.

          Vagyis nevetséges ilyen ál-érvekkel könnyítenünk lelkiismeretünkön, hogyhát „fejlődni kell, a régi már nem kötelező”, „az egyház miért nem halad a korral?”; „miért nem megy a legújabb divatok után?”; „miért ne lehetne nyomást gyakorolni Jézusra, papjain keresztül, hiszen már a 21. században élünk?”, „amit akkor mondott, az egy dolog, ma, most, ránk már nem kötelező”... meg hasonlók.

          Amúgy a „mai” világ is Isten alkotása. Isten mindig friss, aktuális. Ő az Örök Jelen. Még a múlandó időben is. Ő sosem lesz „meghaladott”. Nincs szüksége arra, hogy valamit eszébe jutassunk, netán, hogy valamire figyelmeztessük. Ezzel inkább saját, szemellenzős korlátoltságunkat, üresen kongó lelkünket lepeleztük le.

          Ő viszont nem ment nyugdíjba. Vele kapcsolatban maradiságról, idejétmúlt divatokról beszélni botorság. Őt az áruk szaporodása, a minőségi szolgáltatások gyarapodása nem hatja meg, hisz tudja, ez semmilyen törvény alapján nem csap át minőségi ugrásba. Mindenható szeretetét ez nem veszélyezteti. Lelki életünk fejlődése, szeretetünk mélyülése, dinamizmusa is az Ő vonzásának köszönhető. De legyen bármily magas életszínvonal, pénz vagy információ, hatalmi-politikai konjunktúra, – szabad akaratunk, sebezhetőségünk, az áteredő bűn nyomai miatti törékenységünk: végig megmarad. Az nem változik. A rossz nem fejlődik jóvá. A dolgok, a javak halmozásától, a kényelmi indexünk növelése folytán még nem leszünk jobb emberekké. A bűnből sem lesz erény soha.

Sokkal inkább a Jézusban megmutatkozó isteni igényekhez lenne ildomos felfejlődnünk. Azzal a haladással „előbbre” jutnánk.

Péterpáter -pont.com