Egy fa a hegytetőn

áll büszkén, feltörőn

ágait kitárja.

Ellenáll fagyásnak

tomboló viharnak

századok óta vár.

Essen bár jégeső

hóviharral befedő

de a fenyőfa, áll.

Sok éve van annak

árvája magánynak

neki vagyok társa.

Nem ültette senki

Úr ki megteremti

s, az ő keze védi.

Ő szeretetének

felkiáltójelnek

s nekem a székelynek.

Istenem megvédte

féltette, kedvelte

nekem őrizgette.

Lehet Ő haragos

viharos, tombolós,

fenyőfa ellenállt.

Lelke van a fának

hitünknek, s magánynak

nekem, s és a fámnak.

22.09 2012