Film vagy valóság az életem
Írta: Attila-benczi

Ülök a székben, mozivásznat bambulva
Kezemben popcornos, zacskót szorongatva.
Kialszik a fény. Megjelennek a képek
Pörgésük oly gyors, mozdulnak a színészek.

Játszadozó gyermekek, unatkozó felnőttek
Az ég fekete lett, ijedtükben mindent ellöktek.
Ropogtatom az ujjaimat, szívem megremeg
A vásznon ott szalad egy gyerek. Bőröm bizsereg.

Szemem róla le nem veszem. Hová megyek?
Némán figyelek, életem filmje lepereg
Nagyon félek. Talán most lettem elmebeteg?

Az ezernyi képet hagyom, had vezessenek.
Lenézek, az ijedten ülő vénemberre,
Popcornos zacskóm kiborulva. Most merre?

Hallom hangom. Nagyon félek. Szólítom magam:
"Elszúrtad az életemet". Kattog az agyam.
"Nem, ez lehetetlen: A VÁSZNON NEM LEHETEK!"
Pedig érzem, ez egy rosszfilm. Az életem.