M. Á. temetése (2009. július 15.)

Elhallgatott hat húr,
nincs, ki többet megszólaltatja,
mert a kezet mi játszott rajta,
egy drót hátrafogta.

Nem talál már senki téged.
Minket még rágnak a gondok,
de te már nem rágódsz semmin.

Talán jobb lett volna,
ha csak ülsz és eltűrsz mindent,
ha nem szól a gitár és nem szól az ének,
ha nem lettél volna Magyar és egyben Székely.

Nem kellett volna vágyódnod.
Huszonnyolc év ellen
egyetlen pillanat.

Talán jobb is ez,
hogy nem látod,
milyen átkokat szórnak rád a pogány zsiványok,
kikért minden tetted kiáltott.

Megtagadott téged Magyarország.
A hazug média tengerén,
csak mi látunk téged, akik ismertünk.

Túl magasan szálltál,
ezernyi álom repített még,
csak a golyó fogott és ütött rajtad olyan rést,
amin elszállt huszonnyolc év.

Isten veled!
Te már tudod, amit mi még nem…
Többé már nem vagy éhes.

______________________________________________________

Mert élni jó

Horváth Lívia - 2009.12.16 17:34

Mert élni jó

Talán a kitaposott hó üszkösödik,
mint az élet, ahogy múlik el.
Mintha vallatnák a népet:
„Van ember, aki nem megy el”.
Talán nem leszek egyszer.
Talán a sors összegyúrt lélekanyag,
esztendőkön át, görnyedt gubanc – hadak:


Háborúkba temetnek álmok ezreit,
az idő szolgáiként védjük hű sebeink.
Elindulunk…

Talán elkopott az út is,
az atyai házból porrá tört hamu lép,
elszólít szomjasan e Földi lét.

Iszonyú soká lesz nevetni,
oly régóta behunyt a szem,
kinyitni újra az élet, hová megy?

Sok évnyi leckét kongat a harang,
ürességbe köp szerelmet a vég,
két nemlét közt ébred az élet,
s félhomályban emel új tudatra az ég.


Magyarosi Árpád „Fiúka” emlékére
2009. december 16.