Novekedes

Rozsi a noverem orult nekem, hiszen az O kerelgetese kovetkezteben lettem tervbe veve, de nem sokaig tartott az orome, hamar rajott, hogy a figyelem megosztodik, mar nem csak O az egyetlen, hanem a hugi is kikoveteli a figyelmet.

Szuletesem elott sok eso esett, de Majus elhozta a napsutest es vele a hirtelen meleget. Pufok babakent szulettem es annak is maradtam, allando jelleggel furdetni kellet, mert a turodesek a karomon/labaimon be gyulladtak, a melegtol nyugos voltam, nehezen es keveseket aludtam.

Egy delutan a noverem hajvagasra ment a borbelyhoz, a vicces borbely nem fogta fel mit beszel es miutan a noverem dicsekedve ujsagolta a hugica erkezeset a borbely arra azt felelte: “Na varjal csak, majd utalni fogod a tesodat, elvegre most O a kicsi, O a fontos, neked csak a noveri felelosseg marad, ezutan mindenki ot fogja szeretni”

Haza erkezeskor beszaladt a noverem a hazunkba es egybol a bolcsohoz rohant, hogy megszeretgessen. Edesanyam mit sem sejtve a borbely szavairol, ramordult a noveremre, hogy hagyja abba a razogatast most aludtam el es ne ebresszen fel. A noverem hirtelen keserves sirasba kezdett es Maminal (Mami = anyai nagyanyam) keresett vigaszt, neki panaszolva, hogy igaza volt a borbelynak, ot mar senki sem szereti csak engem. Attol a naptol kezdve, vissza akart kuldeni oda ahonnan jottem, mivel azt el tudtak neki magyarazni es azt fel is fogta, hogy sajnos oda mar nem mehetek vissza, akkor meg az utca ajtoban allva mindenkinek ajanlott, hogy vigyenek el, neki mar nem kell a testver, job volt amikor nem voltam.

Aztan teltek multak a napok, hetek, honapok, lassan jarni kezdtem. Edesapam asztalos volt, a muhely a hazzal szemben az udvaron allot. Sok ember dolgozott Edesapamnak, azoknak fozni kellett, Edesanyam foglalt volt a fozessel, takaritassal, igy sokszor Rozsira voltam bizva.

Tati (Tati = anyai nagyapam) komuves volt, mivel O mester ember volt, nekunk betonbol volt ontve a hidacska a haz elotti arok felett, illetve beton jardank volt, idealis jatszo ter. Egy baj volt vele, az arkot melyiteni kellett, hogy ne duguljon el a sartol a hid alatti kis res, igy a viz megallt az arokban, kacsak, libak, madarak vigan furodtek ott amig viz volt az arokban, aztan a nap kiszaritotta egy kisse, igy sarra alakult. A kut kozel volt es mint minden tisztesseges haznal ott folytak a tisztogatasok, zoldseget mostunk a valyuban, cseberben, vederben, illetve ruhat tisztaltunk a kutnal, az el hasznalt vizet egy vallyu alaku beton szerkezet ki terelte az arokba. Igy mindig volt viz utanpotlas, a szarnyasok is rendszeresen latogattak a posvanyos medencet, meg hat eso is esett neha, a kacsak es a tobbi allat uruleke, kut viz, megint eso es meg tobb allati urulek, a napsutes segitsgevel, jo kisz budos kevereket alkotott. Nem bantott senkit a fekete rothadt szagu posvany, az is resze volt a falusi eletnek es a napocska ki szaritotta a sar tetejet igy a szag sem terjedt.

Rozsi es a szomszed fiu szokoztek a haz elotti hidon. En a gondjaira voltam bizva es ott sertepeltem korulottuk, utanozva oket.

Mint sokan ismeritek a szokozes abbol all, hogy a foldon kockak vannak rajzolva egy bizonyos formaba, lapos kavics rugdosasa, fellabon, illetve katlabon valo ugralas a vegen pedig letakart szemmel kell vegig lepdelni, ugy hogy ne lepjel a rajzolt vonalakra. Toluk latva, En is befogtam a szemem es lepegettem, kerdezve: jo??? A noverem oda sem figyelve valaszolgatott: Jo; jo; jo…

Addig lepegettem amig a hid vegeig ertem onnan pedig mint egy beka, elterultem az ot centi mely posvanyban. A hosszu kocos szoke hajam szepen keretezte az ordog fekete sarral boritott arcomat, csak a ket kek szemem, viritott, amikor vegre felalltam az arokban. A noverem sikitozott, mert szornyen neztem ki, Edesanyam csapot-papot otthagyva, rohant az utcara, En meg meglepetesembe csak alltam, meg sem mertem mozdulni. Edesanyam magahoz terve, ki kapott az arokbol, szaladt es beledobott az elso cseber vizbe ami az utjaban akadt.

Oklendezve furdetett, a korom fekete sar szornyen buzlott es nem akart letisztulni a hideg vizben. Akkorra mar torkom szakadtabol tiltakoztam a mosdatasert, elvegre a viz kellemetlenul hideg volt, illetve akkorra az ijedtseg is meghozta a hangomat.

Par pillanat alatt a muhely legenysege, Mami es Tati is a kut korul alltak, de mindenki oklendezett a buztol, pukkadozva nevetett a latvanytol es miutan meggyozodtek, hogy eletveszely egy szal se, az elet folyt tovabb, mindenki ment a maga dolgara.

A ruhaim a kukaba kerultek, mert a szutyok megfogta es nem lehetett tisztara mosni. Estere mar csak a buz, ami sehogyan sem akart a boromrol eltunni , emlekeztetett a delutani esemenyekre.