Március 12-e Gergely napja, s tavaszkezdő, meleg váró nap. Régen e napon a gyerekek acélt és tűzkövet tartva kezükben így köszöntöttek: “acélt hoztam, tüzet ütöttem kegyelmeteknek”. Az acélt úgy  vágták  földhöz, hogy az egy darabig forogjon; a tavaszba forduló napot idézték meg vele – a Juliánus-naptárban a tavaszi napéjegyenlőség  pont ekkorra esett

Gergely jósol az időre:

Ha Gergely megrázza a szakállát, még áprilisban is hó lesz.

Rendszerint hideget hoz: Gergely uram nagy ravasz, hidegre vál’ a tavasz. Azt is mondták: Mátyás, Gergely két rossz ember, mert mindkét napon lehűl az idő.

Megfigyelték azt is, hogy "Gergely-napi szél, Szent Gyögy-napig él."

Zalaszentbalázs szőlősgazdái szerint a Gergely napján metszett tökékről sok szőlőt lehet majd szüretelni.

Hideg ide vagy oda, búzát, rozst, hüvelyeseket és palántás növényeket ültettek Gergely napján.

Kit ünneplünk ezen a napon?

A nap ünneplését IV. Gergely pápa rendelte el 830-ban, aki elődjét, I. (Nagy) Gergely pápát, az iskolák alapítóját, a gregorián éneklés megteremtőjét az iskolák patrónusává tette.

Régen Gergely napján vetélkedőket tartott a diákság, diákpüspököt is választottak Gergely emlékére, a gyermekek katonást játszottak, a várost, falut körüllovagolták. "Szent Gergely vitézei" verselve, énekelve új diáktársakat toboroztak az iskolákba. A képen gergelyezők láthatóak:

A kép forrása a Mozaik Kiadó honlapja.

Mi a gergelyjárás?

A gergelyjárás az iskolás gyermekek toborzó és adománygyűjtő színjátéka volt.

A kép forrása a Mozaik Kiadó honlapja.

A gergelyjáráson a szegény tanulók kéregettek. Ebben semmi megalázó nem volt, a  diákok életének  része volt, hogy kéregetéssel teremtsék meg tanulásuk anyagi alapjait.

Idővel a tanulók tanítóik számára is gyűjtötték az adományt, melyet esetenként együtt fogyasztottak el az iskolában – hiszen leginkább élelmiszert kaptak.

A XVII. századtól a tanulók iskolába hívogatása is a gergelyjárás része lett. Azért ekkor, mert a  reformáció következtében gombamód szaporodó protestáns iskolákba a tanulókat maguk a tanítók toborozták, mivel ekkor még híre-hamva sem volt a tankötelezettségnek. A Gergely nappal kezdődött és zárult a tanév.

Manapság az elsősök szoktak elmenni az óvodába, s "toborozzák" a nagycsoportosokat, ez igen kedves felélesztése a szokásnak. A szokás tehát tovább él.

 A játék előadásához legalább három szereplő kellett:a püspök (vagy érsek) és a káplánok.

 A többi gyerek megfelelő öltözetben egy-egy mesterséget képviselt. A gyermekpüspök  először is a  templomban versbe-szedett prédikációt mondott, majd tavaszt köszöntő seregével bejárta a  falut vagy várost, elment seregével a házakhoz, ahol a toborzókat tojással, süteménnyel, pénzzel ajándékozták meg. Az adomány átvétele utáni záróének a helyzetnek megfelelően alakult:

Vagy így:

Ha nem adtak ajándékot a gergelyezőknek, akkor így:

Az iskolába visszaérkezve terített asztal várta őket. A szülők ehhez az előző nap adták össze az ételeket

A tanítók pedig minden évben  gazdagították a jelenetet, ezért van olyan sok változat.

 A  népszerű toborzó/ adománykérő dal 5. osztályban az ének-zene törzsanyag része, a Mozaik Kiadó oldalán látható:

Szent Gergely doktornak,
Híres tanítónknak
Az ő napján
Régi szokás szerint
Menjünk Isten szerint
Iskolába.

Lám, a madarak is,
Hogy szaporodjanak,
Mind eljönnek,
A szép kikeletkor,
Sok szép énekszóval
Zengedeznek.

Jertek el hát vélünk,
Mert értetek jöttünk
Jó gyermekek!
Menjünk iskolába,
Istennek házába
Tanulásra!

Nem jó tudatlanul,
Felnőni parasztul
Ez világban,
Mert úgy emberségre,
Nem juthatsz tisztségre
Ez országban.

Ily helyen királyok,
Úrfiak, császárok
Taníttatnak.
A szegény árvák is,
Elhagyott fiak is
Oktattatnak.

Ott kell megtanulni,
Miképp kell szolgálni
Az Istennek.
Hittel szeretettel,
Kegyes szent élettel,
Felségének

Hogyha nem adhattok
Ti nékünk diákot
Házatokból,
Papírosra való
Adományt adjatok
Javatokból.

 Tánczos Erzsébet írása