Gondolatok....

"A döntés megszületett: menekülni. Némaságba, alkoholba, öngyilkosságba, halálba, külföldre, mindegy. Mindegyik zsákutca. Valahova vezet, de csak valameddig. Szégyen, nem szégyen, gyávaság-e vagy sem, az utóbbit kóstoltam meg: otthonra lelni egy új hazában. Érdekes, az általam kedvelt kortárs költőink közül sokan választották ugyanezt. Vagy gondolatban játszadoztak el a lehetőséggel, vagy a gyakorlatban. Elmentek a "francba", Svájcba, Svédországba és Ausztriába, Ausztráliába és Kanadába, vagy "az anyjuk kínjába": Magyarországra. Salzburg idegen, a svéd meleg: hideg, a többi sem az igazi, és az egyetlen, ami az lehetne, mert lelkünkben mindig összetartozást éreztünk, ez a Magyarország, az éppen aktuális be-nem-fogadóján keresztül értesít: "rosszkor érkezett". Olvasmányaim és nyolc esztendő tapasztalatai birtokában, szabad legyen halkan, zárójelben megkérdeznem: tessék mondani, ide lehet "jókor" érkezni?
Mindegy, megérkeztünk a szülőföld szorításából ide, vagy amoda, és - minő arcátlanság! - , a langyos fogadtatás ellenére, merünk "nosztalgiázni", merünk nem-feledni, merjük visszasírni az úgymond "nyomort, megaláztatást"... "Miért nem mentek vissza?" - így a "kedves" kérdés őshonos magyarjaink szájából. Hogyan magyarázzam el, hogy miért? Abba, abba az évtizedekkel ezelőtti tájba és embereihez visszamennék, legalább egy "fajtával" kevesebbet kellene utálnotok, legalább egy országgal kevesebben érezném magam hontalannak, többszörösen is hontalannak. Nehezen értenétek parlagi prózaírói magyarázatom, melynek végeredményeképp azt kellene magatoknak megfogalmaznotok, hogy jobban szeretlek én titeket, mint ti engemet. És hogy miért?"

A Kossuth Rádióban 1995 júliusában elhangzott, "Csöndes kiáltvány a vesztesekért" című több részes műsor részletei (a műsort az Erdélyből szintén eljönni kényszerült Molnár H. Lajos írta és készítette)