„Először is remélem, hogy akik barátomnak mondják magukat megtisztelnek azzal, hogy elolvassák eme soraimat és így talán jobban megismernek és megértenek engem.
Beismerem furcsa monológ lesz de úgy érzem, hogy ezt ki kel írnom magamból. Egykor Shakespeare írt nagy monológokat, ám ő nagy emberek szájába adta ezeket mint Otelló vagy Hamlet herceg míg én csak magamat adhatom.
A „barát” szó mostanában talán túl elcsépelt és megjelentek az újkori szinonimái is mint például „haver” „span” stb. de nekem mégis jobban tetszik a régi jó egyszerű „barát” szó. Hogy más mit ért ez alatt a szócska alatt nem tudom és nem is firtatom. Inkább megpróbálom megfogalmazni, hogy nekem mit jelent.
Hál- istennek nem szűkölködöm barátokban, legalább is úgy gondolom hogy nagyon sokak szimpatizálnak velem, és tudom, hogy ebben van némi része annak is, hogy mozgássérült vagyok és így talán elnézőbbek velem. De én mégis reménykedem abban, hogy azért kedvelnek aki és ami vagyok.
Természetesen vannak olyan barátaim akikkel szinte mindennap találkozunk és elbeszélgetünk és jól megvagyunk, és vannak mások akiket közeli barátaimnak tartok.
De akiket én a barátomnak tartok (közeliek vagy nem annyira) azokért mindért érzek valamit. Velük örülök örömükben és velük szomorkodom ha bánat éri őket és amikor szükségük van segítségre vagy jó tanácsra mindig számíthatnak rám. Természetesen nem állítom, hogy ez az én kiváltságom lenne csak hiszen szerintem ez a „barátság” szó értelme.
Néha amikor veszekszünk (Megtörténik néha) édesanyám szememre veti, hogy nem törődőm senkivel csak magammal. De azt hiszem, hogy ő is jól tudja, hogy ez nem így van. Tény, hogy makacs vagyok és e miatt talán úgy tűnhet, hogy csak a saját érdekeim fontosak a számomra de igenis nagyon és minden feltétel nélkül szeretem a családom tagjait és barátaim mindegyikét. Az is lehet, hogy túl ragaszkodó vagyok és ez néha terhes lehet a számukra, de ilyen vagyok és ezen nem tudok változtatni aki kedvel vagy netalán szeret ezzel együtt kell elfogadnia.
Amikor megtörténik, hogy egy vagy több barátom vagy családtagom távol kerül tőlem érzelmileg vagy fizikailag, úgy érzem mintha egy darabka szakadt volna ki belőlem és így lassan én is elfogynék hiszen általuk és velük érzem (éreztem) magam teljes embernek. Nem kizárt sőt szinte biztos, hogy sikerül új barátokra lelnem, de a régiek is mindig ott lesznek a lelkemben és a gondolataim közt amíg csak élek vagy ép elmével bírok. Tehát kedves volt, jelenlegi vagy leendő barátim. Bármi legyen, bármerre is szór szét az élet bennünket. Tudjátok meg azt, hogy mindig is lesz legalább egy barátotok ebben a nagy világban akire számíthattok.
Szeretett teljes barátsággal
Kovács Árpi