Ez év november 28-án, Kézdivásárhelyen a Gyűjtemények házában került sor az Egy falatnyi Erdély című könyv bemutatására. A könyv az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány elnökének Bálint Lászlónak az ötlete alapján született. 2009-ben létrehozta az erdelyimagyarok.com internetes közösségi portált, azzal a szándékkal, hogy összefogja az erdélyi magyarokat, bárhol is éljenek a nagyvilágban. Ami meg is történt, hiszen egyre többen fedezték fel az oldalt, regisztráltak rá, barátságok, ismeretségek születtek, sőt rengeteg irodalmi alkotás is. Ez adta az ötletet, a könyv létrehozására, kiválasztottak írásokat, ami egyáltalán nem volt könnyű, ez is mutatja az oldalnak a színvonalát. És az így kiválasztott írásokból jött létre a könyv. Az alapítvány bejárta ezzel Európát, Németországban, Svédországban, Finnországban, Hollandiában, Ausztriában, Magyarországon, és Erdély néhány nagyobb városában is bemutatták. De nemcsak magát a könyvet, hanem az erdélyi emberek életét, mindennapjait, amit Bálint Zsigmond nemzetközileg elismert fotóművész képein keresztül tártak a nagyvilág elé.

A Kézdivásárhelyi bemutatón jelen volt a kötet harminc szerzője közül négy, Beke György, mint házigazda, Szente Csaba János, M. Simon Katalin és jómagam. A jó két és fél órás rendezvényen bepillantást nyerhettünk az Erdélyi Magyarokért közhasznú Alapítvány mindennapjaiba, céljaik tevékenységeik világába. Láthatunk egy rövidfilmet az Európai körútról. És halhattunk egy érdekes beszámolót az idei Karácsonyi adakozásról, melynek a neve ,, Angyalok a Mezőségen ,, és az itt élő szórvány magyarok gyerekeinek gyűjtenek ajándékokat karácsonyra. Majd a szerzők beszéltek, irodalomról írásaikról. Végül

állófogadással zárult a szép ősz végi este.

                                                                  xxx

Hazafele Szente János Csabával jöttünk, beszélgetünk. Mind a kettőnkre mély benyomást tett az Alapítvány munkája, el is határoztuk, amiben tudunk, abban mi is segítünk. Csaba alig hogy hazaért neki is fogott megírta a cikkeit, így népszerűsítve az alapítvány működését. Jómagam megígértem Bálint Lászlónak tovább göngyölítem egyik gondolatát és írok egy rövid történetet. Haza értem, teltek a napok, s bennem egyre nőt a szégyen, ugyanis nem jött, hogy írjak. Már végleg letettem róla, hogy írás születik, amikor tegnapelőtt olvastam egyik kedvenc szerzőm a trappista szerzetes Thomas Merton könyvét. Rábukkantam benne egy gondolatra, és abban a pillanatban tudtam miről is fogok írni. A gondolata a következő: Ne azért keresd a magányt, mert szeretsz egyedül lenni, hanem azért hogy találkozzál Istennel, és ez által találkozni fogsz az emberekkel is. Az Istennel való találkozásból emberszeretet kell szülessen. Ha nem ez születik, akkor nem Istennel találkoztál.

Gondoljunk csak Jézusra. Volt olyan időszak az életében amikor, elvonult, a Szentírás szavaival élve, felment a hegyre imádkozni. És amikor innen lejött, telve volt egy titokzatos erővel, hatalommal, amely átjárta minden porcikáját, innen volt a bölcsessége szeretete, ez nem az övé volt, hanem az Atyjáé. Mit is mond:- Én nem az én bölcsességem hirdetem nektek, hanem azét, aki küldött.

És szeretett, nem csak gondolattal, hanem szóval és cselekedettel egyaránt. Nem a bűn érdekelte, hanem maga az EMBER. És most térjünk vissza egy percre Bálint László gondolatához. A Mezőségi szórványban élő magyar gyerekeknek gyűjtenek, karácsonyra. És amikor ezért kopog emberek ajtaján, a következőket szokta mondani. – Mindenki azt ad, amit akar, ha egy diód van pluszba az is jó, elfogadjuk, csak adjál. Ez a gondolata jutatta eszembe Jézust. Egy alkalommal, amikor tanított hatalmas tömeg gyűlt össze. Beesteledett, és a tanítványai hozzá mentek, s mondták neki: - Mester este van, az emberek éhesek, küld őket haza, hogy egyenek.

Jézus viszont mosolyogva rájuk nézett és így szólt. – Dehogy küldöm. Ezután a tanítványaihoz fordult és azt mondta. –Mitek van.

Mindenki elővette, amije volt. – Osszátok meg egymással. És láss csodát mindenki jól lakott.

És ez az, amit Bálint László is mond. Emberek osszuk meg egymással, amink van, a fölöslegesből adjál embertársadnak és meglásd, szívedben felgyúl az igazság fénye. A karácsony ugyanis nem karácsony addig, amíg egyetlen ember is éhezik, szenved a földön.

Legyünk mindannyian Isten munkatársai, legyünk angyalok, a mezőségi gyerekek számára.

És mennyei Atyánk ki a rejtekből lát, megfizet mindenkinek. Boldog karácsonyt. Ruszka Zsolt