Aradi utazás, készülődés reggel, szép idő volt Az autópályán kellemesen haladtunk és közbe emlékeztünk a múlt közös élményeiről és a közelebbi jelen történésire. Eszembe jutott, hogy nem is gondoltam volna ezelőtt 40 évvel, hogy a Gyuri barátommal együtt fogunk haladni Romániába egy kényelmes bőrüléses és lég kondival felszelelt autóval, Arad felé. Ugyan is annak idején egy motorbiciklivel jártuk be- esőbe, sárba, hidegbe és természetesen szép időjárás körülményei között- Székelyföld, Szászváros, Bukarest vidékeit. Szerettünk tekeregni, nem tudtuk pontosan, hogy hól fogunk kikötni, de mindig voltak olyan emberek, akik befogadtak egy két éjszakára, igaz olyan emberek társaságát is kerestük, akik szeretettel és szívesen fogadtak bennünket. Kalandos utazási élményekbe volt részünk, amit életünkbe nem fogunk elfelejteni.

Arad irányába haladva, még a Magyar oldalon megszűnik az autópálya és rendes autóúton haladunk tovább kis rendezetlen falvakat érintve. Megjegyezte a Gyuri, hogy milyen hátrányos helyzetből indulnak azok, akik ezekbe a kicsiny- modern szóval élve infrastruktúra hiánya miatti- elhanyagolt településeken születnek és cseperedd fel. Egy kicsit meglepődtem a meglátásán, hiszen rögtön a szászvárosi és marosvásárhelyi kicsiny és szegényes lakások jutnak eszembe ahol a Gyuri barátom igazából felnőtt a kitelepítésük után! Hiszen akkor neki mennyi esélye volt neki arra,hogy jobb élethelyzetbe kerüljön, mint, azok makik most születnek és élnek azokba az elhanyagolt kicsiny kelet magyarországi településeken. Fontos, de kevésbé meghatározó az a környezet, amibe beleszületünk, de igazából rajtunk múlik, hogy milyen boldogságnak tűnő erkölcsi értékrendet vállalunk és aztán vállunk az életünk során. Minden hátrányosnak tűnő helyzetbe a gyermeki és korai felnőtti világ örök boldogságra van kódolva, tele tervekkel és reményekkel abban a szűknek tűnő beleszületett világba. Az emberi fantázia világa határtalan, még akkor is, ha naivnak és gyerekesnek tűnik majd felnőtt korba. Az a világ csodálatos, amibe beleszületünk, rajtunk múlik, hogyan és élünk vele.  

Aránylag gyorsan oda értünk a határra, gyors és felszínes okmány- útlevél és személyazonossági igazolvány- vizsgálat után beérkezünk a Román területre, szemét és kétes alakok járkálnak a határátkelő helyen. Jellegzetes balkáni hangulat, pedig Románia nyugati határán vagyunk, mi lehet a keleti határrészeken? Pénzváltás és aztán a GPS-be beírja az aradi szálloda címét. Aradra érve, olyan 4-6 km keresztül hatalmas blokk (tömbház) negyed (a kelet európai szocreál építkezés jellegzetessége) lerobbant tönkrement látványa fogad. A tömbházak alaksorában gyorsan és sürgősen kialított bankfiókok, és különböző szolgáltató egységek kavalkádja fogad, Hiába, még nincs arra pénz, hogy felújítsák az épületeket, még jó, hogy van hól lakniuk az embereknek. Amerikai szálloda lánc egyik kicsiny, de nagyon takaros modernizált épületéhez az aradi központ egyik kis utcájába érünk. Bejelentkezés után domnu Tibi (magyar ember) elmondja, hogy hova parkolhatunk. A személyzet, mind fiatal, kellemes kinézetű román alkalmazottak, akik az Európába dívott nyelveket beszéli. De érdekes, magyarul nem! Még egy érdekesség, a takarító nő magyar, doamna Marika, aki nem beszél csak románul és magyarul, egy kicsit németül. Miért volt fontos számomra ez a jelenség, hát csak azért mert, hogy Én még soha nem jártam Aradon. Úgy hogy volt most lehetőségem belevetni magam a központ környéki épületek szemlélésébe, beltéri látogatásába: aradi vértanuk nem rég visszaállított monumentális emlékmű, minorita templom, református templom, kultúrpalota, evangélikus templom, barokk stílusú szerb ortodox templom, színház épülete. Csodák-csodája a főtéren körbe-körbe valamint a környező kis utcák a régi rohadt kapitalista és kizsákmányoló rend sokszínű tehetős (magyar, román, német, zsidó, szerb, szlovák, cseh, örmény) nagyurak polgári házai, lakásai sorakoznak, elégé elhanyagolt állapotba a közintézményekkel, (megyeháza, városháza, bíróság, színház, jegyzőség stb.) együtt. Benéztünk a színházba is, csodálatos bel tér. Meglepődtünk, hogy a városi német nemzetségű óvodazáró ünnepsége volt, sok-sok kisgyerekkel, fiatal és idős nézőközönséggel. Kellemes és szép volt, annyit megjegyeztem a Gyuri barátomnak, hogy valószínű, hogy a Te általad befizetett adód egy kis része erre az előadásra is jutott Németországból, meglepően jó érzés volt valószínűségének a megélése, élesbe, mondta.  Sétálgatva, a polgári lakóházak bejáratánál a lakok neveit olvasgattam, 99% román nemzetiségű nevük volt! A bíróság környékén, rengeteg ügyvédi és jegyzői, fordítói magán iroda van,99%-a román nevű működtetővel. Naivan, elmentünk az aradi várba (Mária Terézia uralkodása idején épült) is, de meglepetés fogadott, látogatni csak egy évbe egyszer lehet, mert a Román hadsereg egyik egysége használja. Vajon mire lehet használni egy régi várat a 21. századba? Hát egyszerű, a Román hadsereg erőfitogtatására. Úgy látszik, még mindig szükség van rá, pedig igazán Ők vannak abszolút többségbe! A ravasz róka soha nem lakik jól! Hát a betelepített hódítás és a kitartó elűzetés eddig jól sikeredett. De arra gondoltam, hogy ha valamilyen megszerzett értékkel nem megfelelően sáfárkodnak, akkor, bizony vesztés lesz a vége, úgy hódítok mind az elüldözöttek számára, a történelem bizonyított már. Hiába a pénz és az erőszakos erőfitogtatás, a belső sokszínű kultúra erkölcsi értéket és mértéket nem lehet csak úgy egyik napról (még akkor is, ha csak 100 évbe gondolkodunk) a másikra megszerezni, hiába a nagy igyekezet. Hát csak ezért figyeltem fel domnu Tibi és doamna Marika magyar mivoltára!! Sokszínű mérték az érték Erdély országába, kár hogy még mindig nem figyeltek fel erre a jelenségre. Globalizmusnak, sok-sok hátránya van, de rengeteg előnye is, például a nemzeti kultúrák közötti átjárhatóság megteremtése, persze a kevert egyveleg szándéka nélkül. De ez is csak tőlünk függ, vállaljuk e magunk szocializációs környezetünk identitását. De nem elég csak vállalni, hanem gyakorolni is kell megfelelő helyen megfelelő mértékkel és nagy-nagy toleranciával, gondolom!!!!!!!  Ahogy a Magyarországon szocializálódott magyar soha nem lesz svéd, dán, német, norvég, vagy más, ugyan úgy az Erdélyben szocializálódott ember soha nem lesz érzelmileg azonos egy más nemzeti környezet kultúrájának egésze, csak hasznos része. Hát erről ennyit.

Visszatérve a határátkelő helyen átléptük a magyar államhatárt, és nyugodt, tiszta környezetbe érkeztünk. Érdekes hasonlat jutott eszembe, Ausztria fele utazva, átlépjük a magyar határt, Ausztriába érkezve egy más környezetbe kerülünk, képletesen szólva mintha a fű és a fák zöldebbnek tűnnének, rendezett, elegánsan nyugodtabb környezetbe. Ha valaki nem hiszi, hát próbálja ki, érdemes!!!! Elpazarolt idő volt az utóbbi fél száz év a kelet európai tőmbe. De Én a magam módján akkor is boldogan éltem meg ezt a furcsán érdekes időszakot. Szép volt ez a kirándulás-tekergés- is. Reménykedve várom a következő tekergést.

2011.06.13.