"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
-Aztán hallották-e, hogy Berger Samu megvette a tenyésznyulat a gazdaságnak- pumpált még egyet lágyan Puszi úr a sörcsapon, az Aranysárkányban. A kicsorduló sörhab mélán csusszant a pohár párás oldalán és megállapodott a pulton. Egy szomjas légy mohón kortyolta.
-Hogyne hallottam volna-kente el kese bajszán a habot Borsos elvtárs. -Magam intéztem neki a tenyésztelepről. Cseri Béla hozta le a szolgálati Pobedával. Azt mondta az agronómus, egy év múlva megnyerjük a területi Szocialista Gazdaság Csillagáért versenyt, akkora lesz addigra a szaporulat a Guszti jóvoltából. Van tíz nőstény, amik csak a tenyészbakra várnak. Majd a Guszti elrendezi a sorsukat.
A szomszédos asztalnál nagyot sóhajtott Firces Alajos.
-Azért ez mégse járja, hogy egy büdös nyulat csak a kufircolásért tartsanak. Az emberek kuncogtak és összenéztek, mert megjelent előttük Fircesné született Ingó Ilona termetes hátsója.
-Majd ha az elvtárs is sorra csinálja a gyerekeket az asszonynak, akkor járjon a bagólesője-nézett hátra szigorú tekintettel a pártitkár és kiitta a söre maradékát. Firces Alajos mérgesen nézte a poharát és meg nem született gyerekeire gondolt. A háborúban, valahol egy német városban átmászott egy drótkerítésen, mert meglátott egy táskát egy kerti asztalon. A táska üres volt, ám visszafelé másztában felakadt a dróton és megsértette a nemesebb szervét. Levegős a töke, szokta mondani az asszony alkalmanként, mikor ritkás próbálkozásaik után a fal felé fordul az ágyban.
-És mondja, Borsos elvtárs, tényleg akkora szőre van ennek a Gusztinak, mint egy angóra macskának-koppantotta a pártitkár elé a sztrapacskás tányért Nénnyuka. Közben szigorú szemmel méregette a kuncogókat. Borsos elvtárs némán bólintott és elmerült a táplálkozás örömeiben.
-Akkora a termete a Gusztinak, mint egy kisebb kutyának és olyan dús, hosszú a szőre, amilyet még nem láttam. Importra kerül a bőre a szaporulatnak. Valahova Afrikába, így mondták a központban-dőlt hátra elégedetten az első falatok után Borsos elvtárs és diszkréten böffentett.
Minek azoknak szőrme, abba a meleg időbe, tűnődött magában Nénnyuka, míg leseperte az abroszról a kenyérmorzsákat.
-Dicsőség ez, elvtársak, nekünk, a városunknak, hogy ilyen bak nyúlunk van, Berger elvtárs szaktudása meg egyenesen főnyeremény-mondta ki a végszót a pártitkár és repetázott a sztrapacskából.
Az első gereznát majd elkérem tőle vagy megveszem, mélázott Firces Alajos másnap, mikor jókor hajnalban, ahogy szokta, körbe nézett a portáján. Elvégre jó szomszédunk vagyunk mi Berger Samuval vagy mifene. Jó lesz abból az asszonynak valami kucsma féle vagy prém a kabátjára. Úgyis mindig azon nyavíkol, hogy nincs egy rendes kabátja. Jólesőn leszívta cigarettája füstjét és megindult a kert felé. A gazda szeme hizlalja a jószágot, igaz is, gondolta derűsen, míg elnézte a veteményt, a pár gutaütött gyümölcsfát. Mit akarsz Pityu, szólt szórakozottan az izgatottan nyüszítő vizsla felé, majd megállt az árnyékszék mögött és elgondolkodva lepisilte Berger Samu kerítését. Aprót szellentett, begombolta nadrágját majd hátrafordult a kutyához. Gyere Pityu, lábhoz, mutasd, mit találtál, hajolt közel a kerítés melletti bürökbokrokhoz.
Ez meg mi az ótvaros tótfene, húzott ki a levelek alól egy szép simára nyalt tetemet. Nagy, kanál fülei mókásan ugrándoztak, ahogy a vizsla izgatottan alá-alá döfött. Teste áramvonalasra nyalva, szemei üvegesen néztek. Merev volt, mint a deszka. A Berger szomszéd tenyésznyula, suttogta iszonyodva a pajkosan ugráló kutyának. Pityu, te levadásztad a Gusztit, sóhajtotta merevülő lábakkal és megkapaszkodott a kerítésben. Gyorsan átkémlelt a foghíjas deszkákon, majd a hóna alá kapva Gusztit, berontott a házba. Tíz múlva Fircesné álomtól bedagadt szemekkel buzgón melegítette a vizet legnagyobb fazekában, hokedlire rakta a sámlit, rá a bordó bádog lavórt. Kis gondolkodás után vállat vont és kihozta a szekrényből féltve őrzött levendula szappanát és munkához látott. Alig múlt pár perccel hat, mikor Firces Alajos hóna alatt egy törölközőbe bugyolált csomaggal a Burgerék kerítéséhez osont és a billenő deszkát félretolva, átmászott. Egy miatyánknyi időbe sem telt, izgalomtól pirosló fülekkel ügetett vissza a házába. Pityu aznap láncra került.
Fáradt, munkában megtikkadt dolgozók lepték el az Aranysárkány asztalait kora este, Berger Samu alig talált helyet a kártyapartihoz. Firces Alajos ugyan átadta volna a helyét, ugrott is fel azonmód, ahogy a szomszédot meglátta, de az szelíd erőszakkal visszanyomta a székbe.
-Játsszunk egy partit, szomszéd, ma kutya napom volt. Csattogtak a lapok, fogyott a sör. Puszi úr sűrűn körbejárt a tálcával. Firces Alajos sápadtan meredt a lapokra, Berger Samu nagyokat sóhajtott.
-Ma nincsen szerencsém, vágta az asztalra elkeseredetten a kártyát és belemarkolt Nénnyuka frissen sütött pogácsáiba.
-Mi bántja az elvtársat, cserélte ki az üres poharakat Nénnyuka és figyelmesen nézte Berger Samut.
-Megdöglött a Guszti-sóhajtotta az remegő hangon és megtörölte gyöngyöző homlokát.
Az egész ivó felhördült. Megdöglött a Guszti, a város reménysége! Firces Alajos egyre mélyebbre hajtotta a fejét és szaporán pislogott.
-Elég nagy baj, hogy megdöglött a tenyészbak, de még nagyobb baj is van-dőlt hátra Berger Samu és kigombolt egy gombot inge nyakánál.
-Ennél nagyobb baja mi lehet Berger elvtársnak-lépett ki csodálkozó arccal Puszi úr a pult mögül.
-Az az én nagy bajom, hogy megbolondultam. Elhagyott az ép eszem. Kiakadt a kerekem-ütögette fejét elkeseredetten Berger Samu és könnyezni kezdett.
-Nyugodjon meg szépen, Berger elvtárs, és mesélje el, mi történt-simogatta meg anyásan Nénnyuka és vasalt zsebkendőt nyújtott felé.
-Első napokban jól volt a Guszti, végighajtotta az egész állományt, hogy öröm volt nézni, aztán egyik nap arra keltem, hogy fekszik elnyúlva és nem mozdul.Tán megerőltette magát és nem bírta a szíve, vagy mit tudom én. Elég az hozzá, hogy elástuk a dögöt az asszonnyal a kerítés mellett. Másnap reggel meg- meredt maga elé kiguvadt szemekkel-mire ébredek, visszajött a Guszti a sírból!
-Szentséges szűzanyám-suttogta Nénnyuka és óvatosan keresztet vetett.
-Ott állt a négy merev lábán kitámasztva az ólban, a szőre selymes és fénylik, még illatos is, a fülei meg úgy merednek, mintha dróton állnának-zokogta Berger Samu az asztalra borulva.- Ez nem istentől való.
-Ilyet még én sem hallottam-nézett maga elé Puszi úr és tanácstalanul megvakarta a tokáját. Mély csendbe merültek. Még a légy sem zümmögött.
-Megvan-csapott az asztalra diadalmasan Firces Alajos, hogy Nénnyuka összerezzent.
-Na, mondja, elvtárs!
-El kell menni a templomba és szólni kell Dászkál atyának, csináljon neki egy kis temetést. Majd szépen eltemeti újra és imát is mondhatunk felette, akkor nem fog a Guszti visszajárni -javasolta kipirult arccal Firces Alajos és magabiztosan kihúzta magát.
- Szomszéd, hogy magának mennyi esze van-szólt könnyes szemmel Berger Samu és tétován pislogott.
- Ne féljen maga, amíg engem lát, szomszéd- szólt jóságos hangon Firces elvtárs, és nagy szeretettel megveregette Berger Samu vállát.
Szólj hozzá !
Gyerekkoromban volt egy idős szomszédasszonyunk , aki minden vasárnap délelőtt, miután odatette a húslevest főni, ment a templomba. Mindig másikba: hol a reformátusba, hol a katolikusba, attól függően, melyikbe ért oda a szertartás kezdetére, ugyanis ő mindíg késében volt, de szerencsére a templomok nem egyszerre "kezdtek". Ha nem ért oda időben a "mienkbe", ment másikba. Jellegzetes siető mozgással ment, mintha valaki nagy esőben igyekezett volna volna mielőbb elvégezni - Uram bocsá'! - nagydolgát: nyakát két válla közé húzta, a Fircesné született Ingó Ilona termetes hátsójával összemérhető testrészét bedig kissé hátradomborítva sietett, amilyen gyorsan csak tudott. No, erre a furcsa tartású mozgásra mondta Anyám mindíg, ha meglátta, de hát minden vasárnap meglátta, hogy "kufircol mán Anna néni is a templomba", majd ránézve az órára megmondta azt is, hogy most éppen melyikbe igyekezhet. Nálunk tehát a kufircolás sietést jelent(ett). Persze, aki látott már nyulat kufircolni, rájöhet, hogy széphangzású szavunk jelentéskörébe akár a sietés is beletartozhat.
Na, a kommunisták is futottak a paphoz,ha bajba kerültek!(:
Nagyon jó írás,élvezet volt olvasni!Ismét csak gratulálni tudok.
Köszönjük Katalin, ez csudajó történet, jó olvasni az írásaidat!!!
Hogy mennyi titok felszabadul egy ilyen Aranysárkány féle helységbe...............
Amandának válaszolnék, a gerezna lenyúzott nyers bört jelent.
Kedves Amanda néni és mindenki, köszönöm,hogy olvastak! A gerezna lenyúzott bundát jelent mifelénk, Biharban :))
Tetszett! :-)
Kitűnő, remek, nagyszerű!!! Csak ne zavarna folyton-folyvást az az "a Guszti"-zás. (Akkora a termete a Gusztinak; Pityu, te levadásztad a Gusztit; Megdöglött a Guszti).
Nagyon találó a csattanója, nagyon jó írás.
Jó munkát kivánok, további szép írásokat, tisztelettel, Ernő.
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
PayPal segítségével
átutalással
nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB
Az adományozás adómentes.
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com. Működteti:
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz