Manapság nem tudtam eldönteni, hogy sokat akar a „carka” de nincsen hozzá pharka vagy talán ez egy teljesen egy új vetülete a népmondásnak. Mert, hogy sokat akar a nép az egy dolog, de hogy  még többet szeretne, -bocsánat, akar az ország na az már biztos. Mégiscsak meg kellene kérdezni az országvezetőket, hogy ők a problémáikat házon belül vagy házon kívül oldják-e meg? Mert, hogy nem otthon szarnak az is biztos hanem a szomszédba mert ott jobbak a kondíciók mint amelyet önmaguk alkottak meg saját berkeinek belül az biztos.

Olvasom egyik kedvenc újságomat és írja, hogy a franszia’ tojás termelők (habár szerintem azt mégiscsak a tyúk nyomja ki) felháberedve kimutatták tojásaik fehérjét (mert van ki a fogafehérjhét) a hírhedt Párisz utcáira de annyira, hogy a utcák macskakövei is besárgultak és habosak lettek a többmillió tojástól. Aszonta a vezetőjük ugyebár, -olvasom az újságban tovább, hogy hát inkább eljuttatják ingyé’ undé’ latinul megfogalmazva,tojásaikat szegényebb országokba mit sem az unijó’ ba azért a kevés pénzért melyet kapnak otthon érte. Jobb az egyesülésnek a lengyel meg az olcsóbb, másik ország tojása mert annak kisebbek a költségei.

Eddig és ilyeneket írnak az újságban nademost kérdem én, vajon kinek van igaza? Kicsit utánanéztem, és kideritettem, hogy francija’ országnak egyetlen egy tyuktáp gyárja sincsen, de még a kukurica sem az igazi náluk. Merem bátran gondolni, hogy csaknem fehér meg vörösboron nőnek fel azok a Tyukók de akkor megkérdem én, hogy mégis honnan és milyen árban hozatják a tápjaikat meg a törökbúzájukat. Gondolom, nem a legdrágább fajtából biztos és nem a legfejlettebb állam gyáraiból mert ismerjük be egy nagyon fejlett államban nincsenek táp gyárak ugyanis minek, az szennyező és ki az aki bemocskolná kezét massza öntéssel.

És mégis talán ha egy ideális helyen laknánk gazdaságilag, vajon hogyan lenne az igazi minden?

Mert a nagy szállítási, raktározási problémákat megoldva csak növeljük az árakat. ÉS ha ez több kézen megy keresztül még inkább növeljük az árakat. Miért nem lehet bármit helyi szinten megoldani? Már nagyon régen, támogatok egy gondolatot, éspedig azt, hogy helyi szinten termelni és helyi szinten eladni?

A franciák se vásároljanak tojásokat ezer kilométer távolságból, mert akkor a szálitási és tárolási költségeken kívül minden ország minőség politikájának kell megfelejenej az unijóén kiviül, vámokat kell fizessenek és mit ad a nagy Teremtő, még talán annyi utazás után és tárolás után, tömeges fertözéseket is okozhat.

Ha az a pityóka amit itt termelünk meg itt adódna el, mondjuk egyetlen elosztó által, egyetlen felvásárló által ki azt pár alkalmazottal eladná, vagy ugyanígy a zöldségek ésatöbbivel mindenki helyi szinten gondolkodna, az étkezés olcsóbb lenne az unijóban mint bárhol. Hová jutunk ? Egy kiló csomagolt bijó' kukorica 9 lej? Hát de könyörgöm, ez már lopás és ámítás.

Azt kapjuk amit érdemelnék mert szeretjük ha mások mondják meg mit tegyünk, honnan vegyük és mit együnk meg. És őszintén haragszom arra az emberre ki klasszisokkal nagyobb üzletekből vásárolják a külföldi terméket mert nekik a piaci, kicsit alaktalan, netán még földes termék nem megfelelő, söt gusztustalan. Mindent szemnek, semmit az észnek! Brávó.